“Téves mítosz, hogy egyetlen igazi van”

Psziché: Manapság egyre férfiasabbak a nők és egyre nőiesebbek a férfiak, a hagyományos szerepek gyakran felcserélődnek. Még mindig érvényesek a nemek közötti alapvető különbségek, vagy ezek is eltűnőben vannak?

Allan Pease: A társadalom valóban drámai mértékben megváltozott, de biológiailag ugyanazok vagyunk, mint több ezer évvel ezelőtt. Ma Amerikában minden harmadik nő többet keres, mint a párja, amire még nem volt példa a történelemben. A legújabb kutatások viszont azt bizonyítják, hogy a nők még mindig ugyanarra vágynak, mint az ükanyáik. A férfitól azt várják, hogy ételt, védelmet és óvóhelyet biztosítson számukra.

Megkérdeztek 160 dúsgazdag, nagyon sikeres brit nőt a szerelemről, és bár senkire és semmire nem volt szükségük, hiszen mindent elő tudtak teremteni maguknak, ők is azt a férfit keresték, aki le tud teríteni egy bivalyt. Evolúciósan így van beprogramozva a nők agya. Ezzel az óriási ellentmondással kell ma megküzdeniük. Viszont ha megértjük az evolúciós folyamatokat, akkor talán tudjuk kezelni is őket. A feleségem is sikeres nő, világszintű üzleteket bonyolít le. Épp ezért nekem még keményebben kell dolgoznom, még több pénzt kell keresnem, hogy lépést tartsak vele. Ha lemaradnék, mindketten rosszul éreznénk magunkat. Ez egy nehéz helyzet, és nagyon sokan elválnak a szerepek felcserélődése miatt. Összetévesztjük az egyenlőséget a különbséggel. Egyenlőség az, hogy a férfiak és a nők is bármit csinálhatnak, amit szeretnének. De ettől még különbözőek vagyunk, tehát nem akarjuk ugyanazt csinálni.

Psziché: Amikor beleszeretünk egy férfiba, többnyire nem a pénztárcáját nézzük. Mi van akkor, ha csak később derül ki, hogy nem felel meg az evolúciósan belénk programozott igényeinknek?

A. P.: Már a kapcsolat elején meg kellene vitatni a másikkal, milyen alapvető értékeket vallunk. Öt ilyen van, az egyik a társas kapcsolatokra vonatkozik: kinek a szüleihez megyünk hétvégén, egyáltalán tartjuk-e a kapcsolatot a szülőkkel, a barátaink közösek-e, külön társaságba járunk, vagy új barátságokat kötünk? A következő az anyagi dimenzió: ki keresi a pénzt, mire költjük, közös vagy külön kasszán vagyunk? A harmadik a spiritualitás: miben hiszünk, mit tartunk igaznak és mit hamisnak, ha vallásosak vagyunk, mit jelent számunkra Isten? A negyedik a gyerekkérdés: szeretnénk-e utódokat, ha igen, hányat, hogyan illesztjük be őket a család életébe, miként taníttatjuk őket? Végül a szexről is kell beszélnünk: mire van szükségünk, milyen gyakran, mi az, amit megteszünk és mi az, amit nem?

Ezeket a kérdéseket a párok szinte sosem vitatják meg. A kapcsolat elején a hormonok irányítanak bennünket, olyanok vagyunk, mint a drogfüggők. Ilyenkor nem tudunk racionális döntéseket hozni. Aztán egy nap, amikor a szerelemért felelős hormonok végleg kiürültek a vérünkből, arra ébredünk, hogy úristen, ki ez a férfi vagy nő mellettem? Japánban egész más a helyzet: ott még az első randi előtt önéletrajzot cserél egymással a két család, így a lány és a fiú előre ismerik egymás anyagi helyzetét, egészségi állapotát, képzettségét és társadalmi hátterét.

Psziché: Viszont a párválasztást mégiscsak a hormonok irányítják. Ha nem működik a kémia, mire megyünk azzal, hogy az alapvető értékekben egyetértünk?

A. P.: Igen, a kémia nagyon fontos. Ezért szoktam azt tanácsolni az egyedülállóknak, hogy írjanak egy listát az ideális partnerükről: hogy néz ki, milyen az illata, az öltözködése, hogyan beszél, miképp viszonyul az öt alapvető értékhez? Fontos, hogy kézzel írják a listát, mert a kézírás sokkal több agyi kapcsolatot aktivál, ezáltal jobban megmarad az emlékezetünkben. Ha pontosan tudjuk, mit akarunk, hirtelen észre fogjuk venni a tömegben azokat az embereket, akik megfelelnek a listánknak.

Az egyik legnagyobb téves mítosz, amiben a nők hisznek, hogy egyetlen igazi van: a tökéletes férfi, aki csak arra vár, hogy rátaláljanak. Statisztikailag leírták, hogy a föld 7 milliárd lakójából – leszámítva a hajléktalanokat, az értelmi fogyatékosokat és a rabokat – mindenkire 1,5 millió olyan társ jut, aki tökéletesen illik hozzá mind fizikailag, mind pedig az alapvető értékekben. Ha listát írunk, valószínűleg ebből a 1,5 millióból fogunk társat találni – nem biztos, hogy a saját hazánkban, de bárhol a világon.

Psziché: A másfél millió nagy számnak tűnik, de a világ is óriási. Hogyan találjuk meg a potenciális nagy őt?

A. P.: Vannak erre szakosodott profi társkereső oldalak. Tavaly Amerikában az összes házasság 4 százaléka, Angliában a 3 százaléka az egyik legnagyobb ilyen oldalról indult. Ez a website csak olyan partnerekkel hoz össze, akikkel teljesen azonosak az alapvető értékeitek. Akárhányszor randizol ezen a weboldalon keresztül, a 1,5 millió tökéletes férfi valamelyikével találkozol. Csak azt kell letesztelned, hogy működik-e köztetek a kémia, ami megkönnyíti a dolgodat.

Nagyon sokan bulikon próbálnak párt találni, ám ilyen szituációkban általában nem vagyunk őszinték: jó színben akarjuk feltüntetni magunkat, kihangsúlyozzuk az erősségeinket, és eltitkoljuk a hibáinkat. Ha pedig ingyenes társkereső oldalra regisztrálsz, lényegében az is olyan, mintha egy partin ismerkednél. A profi társkeresők drágák, de személyiségtesztekkel, személyes találkozókkal megkönnyítik a pártalálást. Így nem kell megcsókolni egy csomó békát, mielőtt rátalálnál a hercegedre.

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

• “Nem kötelező szeretni” – interjú Feldmár Andrással
• “Kezdetben csak a migrén volt közös bennünk” – interjú Máté Krisztinával és Bárdos Andrással
• A lélek eszmélése – Tolvaly Ferenc írása Indiáról
• Irányítsd a konfliktusaidat! – Asszertivitás-tréning
• Ha hatot mutat az óra – Mitől lankad a férfiasság?
• Küszködő kamaszok – Ranschburg Jenő írása

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!