A kínai és a japán tetoválások titkai

Kínából jött az ihlet

A japán tetoválás bár nagyon népszerű, voltak időszakok, amikor egészen más jelentés társult a használatához. Története egészen a japán ókorig nyúlik vissza, és ahogy a leírásokban olvashatjuk, kialakulása már a legkorábbi időkben kereszteződött a kínai nép hagyományaival. Ezek alapján úgy tudjuk, hogy Kínában nem a test díszítésének céljából kezdték el tetováltatni bőrüket az emberek, hanem a büntető eljárásban alkalmazták ezt a módszert a bűnösök megbélyegzésére. Nem is tekintettek erre másként, mint a Kína körül élő barbár népek primitív díszítési szokásaira. Aztán, ahogy Japán az Edo-korszakban (1603–1868) egyre inkább Kína felé orientálódott, a törzsi tetoválások helyét lassanként itt is átvette a stigmaként használt büntető rovátka.

De nem telt el sok idő, hogy ismét divatba jöjjön egy kínai regény japánra fordítását követően. A történetben elbeszélt cselekmény könnyen hidat épített a katonai diktatúra eszközeivel kormányzott korabeli Japánhoz. A népszerű fametszetekkel illusztrált négy lázadó kínai harcos történetének hálás olvasója a japán lakosság, örömmel bújik bele a hősök gazdagon tetovált bőrébe, és hogy szimpátiáját is kifejezze, egyre gyakrabban tetováltatja magát a példájukat követve. Aztán 1827-ben a regény második kiadásakor már tizenhat lázadó és testükön a korábbi rajzok további értelmezései illusztrálják a kiadványt. Az ebből az időszakból származó minták az úgynevezett horimonok, amelyek a test egészére kiterjednek. 1868-ban az Edo-dinasztia elbukik, és a Meiji-időszak alatt Japán kénytelen megnyitni kapuit nyugat felé. Az uralkodócsalád attól való félelmében, hogy az európaiak lenézik a tetoválási szokásaikat, betiltatja a gyakorlását. A várakozásokkal ellentétben hatalmas karriert futott be, 1970-ben érte el népszerűsége tetőfokát, és napjainkban ismét kedvelt a testdíszítés ilyen formája.

Mit jelent a tetoválás?

Egy kép többet mond ezer szónál, különösen igaz ez a tetoválásokra. Az egyes ábrák mindegyike fontos jelentéssel bír, a mondavilágból erednek, isteneket, démonokat, állatokat ábrázoló képek.
Ponty: Az egyik leggyakrabban előforduló szimbólum, a japánok a folyón felfelé úszó pontyot nagyon erős és bátor állatnak tartják, ezen kívül beszélik még róla, hogyha egy halász kifogja, akkor igazi harcos módjára, reszketés nélkül várja a halált. Ennek megfelelően a japán tetoválásban az erő és a kitartás szimbólumává vált.

Sárkány: A nyugati mondavilággal ellentétben keleten a sárkány pozitív szimbólumnak számít. Vízben, felhők között vagy ezek felett uralkodva segíti az embereket. Az ötszáz évnél idősebb sárkányoknak színes pikkelyeik, az ezer évnél idősebbeknek színes, tollas szárnyaik vannak.
A boldogság, az erő, s amint a víz szimbóluma, úgy a kifogyhatatlan bölcsességgé is.
Gyakran ábrázolják lángoló végtagokkal. A csukott sárkányszáj jelképezi, hogy a gonosz előtt zárva van, a nyitott, hogy épp akkor engedi ki magából.
Tigris: Gonosz, szerencsétlenséget hozó állat, amelyet általában karon ábrázolnak. Gyakran a másik karra sárkányt tetováltatnak, ezzel is jelképezve az egyensúlyt jó és rossz között.
Kígyó: Természetfeletti képességekkel bíró lény, képes esőt fakasztani, illetve felvenni egy bosszúszomjas, féltékeny nő alakját. Ambivalenciájára utal, hogy a kígyótetoválás véd a balszerencsétől, betegségektől is.
Teknős: A hiedelem szerint tízezer évig él, így nem csoda, hogy elsősorban hosszú élet és a bölcsesség szimbólumaként tartják számon. A minogame olyan teknős, ami annyira öreg, hogy hínár nő ki a hátából.
Cseresznyevirág: A Japán egyik fő szimbólumának számító cseresznyevirágok a tavasz, a múlandóság jelképei. A törékeny virágok a gyorsan elmúló életet, de egyben azt is mutatják, hogy minden nap teljes, boldog életet kell élni.
Krizantém: A Japánban császári jelképnek számító krizantém a hosszú életet és az elmúlást jelenti. Ezek a virágtetoválások sosem mennek ki a divatból, a szépség és az esztétikum, általánosabban a kultúra és a művészet szimbólumai.

Miből készül a festék?

A tetoválófestékek többségében kimutatható a nehézfémek jelenléte, ezért mielőtt rászánnánk magunkat egy ilyen nehezen megmásítható döntésre, érdemes tájékozódni az adott tetoválószalonban az anyag összetételéről, hogy megelőzzük a fémallergiára adott reakciókat. A színes képek kialakítása megkerülhetetlenné teszi a nehézfémek alkalmazását. Tipikus mérgező fémek az egyes színeknél: sárga – kadmium, kék – kobalt, vörös – higany-szulfid, zöld – króm. A barna szín nemcsak barátságos, de a fémje sem mérgező: vas-oxid. A fehér titánból vagy cink-oxidból készül.

Az autentikus japán tetoválás

Ami a japán tetoválás, a tebori (testvésés) technikáját illeti, teljesen másképp készül, mint a nyugati tetoválások. A tetoválómesterek kilétét, ugyanígy a tetoválószalonok hollétét legalább akkora titok övezi, mint szerzeményeik lehetséges értelmét a laikusok körében. A tebori kifejezés nemcsak a tetoválás bőrbe juttatásának módjára, hanem az ilyen technikával készített bőrfestmények témáira, ábráira is utal. Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő személyisége, gondolkodásmódja, hanem egy egész közösség élményrendszere és hosszú évek történelmi hagyatéka rejlik. Egy teborikép elkészítése nagyon fájdalmas és hosszas tevékenység. A tetoválómester először felviszi a bőrre a tintát, majd bambuszpálcájával apró szúrásokat ejt a bőrön, ezáltal a tinta bekerül a bőr alá, és az így megkapott kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában, akár színes tintát is alkalmazva tölti ki véglegesen. Egy-egy munka nem ritkán több hétig is készül, attól függően, milyen nagy a kép, és mennyire tehetős a megrendelő, nem is elvárás az egy összegben fizetés, a hosszú távon tervező kuncsaft meg is szakíthatja a megfestését, és tetszőlegesen dönthet a kép további sorsáról. De nem árt sietni, mert az évek haladtával nem csak szellemünk, bőrünk is veszít rugalmasságából, és ki tudja, mivé alakul a szépen megtervezett, de csak töredékében megvalósított testfestményünk.