Életmód

Így vásároltam bőröndöt a kínain

Mióta kibékültünk apámmal, igyekszik kiválóan teljesíteni, viszont ebből kifolyólag néha picit túltolja ezt a lányos-apa-vagyok dolgot. Igazából kezdek hozzászokni, hogy ha sétálunk vagy beülünk valahová, rendszeresen dünnyög, hogy mit-néz-ez-a-majom, meg jól-végignézett-téged-ez-a-piskótafejű, illetve ne-nézzed-a-lányomat-mert-széjjelváglak és társai.

Nos, fogy az idő, így szoros a timingom, szinte minden napra be van ütemezve valami, amit meg kell venni vagy el kell intézni. Tegnap bőröndöt akartam venni, meg még sok más egyebet, viszont annak ellenére, hogy a zuhogó esőben kimásztam a nagyáruházba, semmit nem tudtam venni. Tudtam volna, viszont olyan árak voltak, hogy némely bőrönd annyit kóstált, hogy kétoldali szívinfraktust kaptam az apró cetlire írt összegtől. Éppen a parkolóban dohányoztam teljesen magamba zuhanva, hogy kész, vége, borul a timing, amikor is drága szülém hívott telefonon. Mondom neki, hogy hagyjon békén, mert szétvet az ideg, se bőrönd, se átalakító, se a cipő, amit kinéztem magamnak, szóval apokalipszis van.

Ekkor érezte az öreg, hogy itt most bizony neki cselekedni kell, és azt mondta:
– Na, holnap reggel szépen felkelünk és kimegyünk a kínai piacra. Jövök veled én is, oda te egyedül nem mehetsz.
Mondom jó, legalább lesz, aki cipeli a cuccaimat, meg tud alkudni, mert én mindezekhez kevés vagyok.

A folytatásért kattints a Grafoterápia caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top