Ha egyszer majd felkerekednél, és kincskeresésre indulnál – egy jótékonysági futózarándoklat pillanatképei

A 300 km hosszú futásra Szegedről indulunk, hogy ezt a távot 4 nap alatt teljesítsük egy kulccsal. Ez a kulcs, amit a futás alatt egymásnak adunk át kézről kézre, egy ládikót nyit. Ebben a ládikóban pedig egy csekk van, azzal az összeggel, amit a futás ideje alatt a gyermekotthon számára összegyűjtünk.

A távhoz az útvonalon bárki csatlakozhat, bármilyen hosszú útszakasz megtételével. Mellénk állnak profi futók és lelkes amatőrök is, és ennek a különleges csapatnak köszönhetően megtapasztalhatjuk, hogy egymással együttműködve bizony átlagon felüli eredményeket vagyunk képesek elérni. Mert mindez egyedül nem menne. A célunk az, hogy a gyermekotthon számára minél több adományt gyűjtsünk össze.

300 km… Négy nap… Gondolatok és érzések ezrei cikáznak a fejemben, sokkal gyorsabban, mint ahogy én valaha futni képes leszek. Mert valahol mélyen ősi kincsre lelek az Életről és a lélekről…

Eljutunk a határainkig, sőt túl is futunk rajtuk. Megélve minden egyes szakasz élményét, a könnyed futás örömét, vagy a nehezebb pillanatokon való túljutás erőfeszítéseit. És a felismerést, hogy magát az utat is mennyire lehet élvezni. Mindez ugyanis egy folyton a célt kutató és oly sűrűn rohanó lélek számára a pillanat varázsának az örömét is hozza.

A nyári hőségben az út pora megtisztít. Megtisztít a rád ragadt gondoktól, félelmektől és felszabadít a páncélból, hogy megnyisson a végtelen felé. Utat mutat a határtalanságba, vissza valahová, amit mindig is kerestél, de eddig nem találtad. Amit elfelejtettél, amiről már nem is remélted, hogy létezhet. Test és lélek összekapcsolódása a jelenben, terhek letétele és az isteni minőségben való újjászületés misztériuma. A teljesség és egy álom megvalósulásának a lehetősége. Mindez már nem kósza délibáb többé, hanem az életed. És Te ott állsz a szabadság kapujában, kitárod a szárnyaidat, és repülsz…

Megérkezés egy ismerős-ismeretlen helye, a gyermekkacaj, a boldogság falai közé, ahol minden sarokban a szeretet bujkál, várva, hogy mikor ki talál éppen rá. Leülni az asztal mellé és érezni, hogy együtt még az ebéd is finomabbá válik. Különleges helyre érkeztünk, és nem is kétséges, hogy egyetlen lépés sem maradhatott el, és egyetlen lépés sem volt hiábavaló, amit az út során tettünk.

Mert adni jó. És mert együtt adni még jobb. Nem csak az adományokat, valami sokkal többet. Hitet. Hitet, ami egy szebb, boldogabb és egy jobb jövő képeit festi a gyermeki szív falára. Hinni azt, hogy nincs lehetetlen. Hinni az álmokban. Hinni a mesékben. Hinni a szépben, a jóban, a szeretetben és egymásban. Hinni az Életben. Mi pedig elmondhatjuk, hogy sokkal többet kaptunk, mint ami adhattunk…

Mert nem feltétlenül kell Spanyolországig zarándokolni, hogy megváltozzék az életünk… Van, hogy egy sorsfordító pillanat, élmény vagy tapasztalás végtelen egyszerű körülmények között, pont ott, pont akkor talál ránk, ahol és amikor a legnagyobb szükség van rá(nk). Ha egyszer majd felkerekednél, és kincskeresésre indulnál, itt biztos, hogy találni fogsz. A kérdés csak az, milyen mélyre mersz leásni, és milyen magasra szeretnél szárnyalni…