Néhányan igen, mások pedig már nem is emlékeznek arra hetek múlva, hogy mit fogadtak meg némi pezsgőtől mámorosan. Szerintem ők vannak többségben, mármint az elfelejtők, de most csak olyanokról mesélek, akik betartották az újévi fogadalmukat. És nagyon csodálom őket!
Az egyik kollégám két évvel ezelőtt azt mondta, hogy nem dohányzik többet, kész, elég volt. Nem hittem neki, mert előzőleg még pont olyan lelkesen pöfékelt, mint mindenki más. Nem is tűnt kellően eltökéltnek, azzal érvelt, hogy 30 évesen már gáz cigizni, meg hogy sok pénzbe kerül. Csak legyintettem, azt hittem, elmúlik, és egy hét múlva ugyanolyan gyorsan pattan fel a helyéről, amikor indulunk cigizni, mint annak előtte. De nem így lett, és őszintén csodálom a kitartásáért. Azóta két teljes év telt el, és ő tényleg leszokott.
„A barátnőm is cigizett, és attól féltem, hogy miatta nem bírom majd megtartani az ígéretemet, de szerencsére ő is leszokott azóta. Azóta nincs cigifüst a lakásban, sokkal jobban érzem az ízeket, és legalább nem sajnálom a pénzt kiadni dohányra. Mondjuk, azt hittem, hogy hónap végén sokkal több pénzünk lesz, és meggazdagszunk attól, hogy mindketten letesszük a cigarettát, de ez nem jött be. Viszont határozottan érzem, hogy jót tett a közérzetemnek a füstmentesség, és még magam is meglepődtem azon, hogy sörözés közben is megállom, hogy rágyújtsak. A barátaim ugrattak, próbáltak rávenni, hogy újra gyújtsak rá, de nemet tudtam mondani. Annak is örülök, hogy betartottam a saját magamnak tett ígéretet, úgyhogy ez a fogadalom mindenképpen jó érzésekkel tölt el” – meséli Robi.
Erika az utóbbi években erősen rácsúszott az ivásra. Mindig, minden gondjára egy üveg borral válaszolt, és a barátai kezdtek komolyan aggódni érte, mert estére már alig forgott a nyelve, ez még telefonban is hallható volt. Ijesztő módon ugyanis otthon is ivott, akár egyedül is.
„Egyik este körbenéztem a lakásban, és csak üres üveget láttam. Minden sarokban állt néhány, és rájöttem, hogy ez nagyon gáz. Sokszor alig tudtam felkelni reggel, és már a munkahelyemen is eszembe jutott, hogy milyen jó lenne elkortyolni egy pohár bort az ebédhez. Hirtelen eszembe jutott, hogy nagyon komolyan elindultam az alkoholizmushoz vezető úton, és egyre lejjebb csúszom, ha tovább folytatom. Összeszedtem az üvegeket, és elhatároztam, hogy soha többé nem folytatom ezt. Aznap este szilveszter volt, a barátnőm pedig óvatosan megkérdezte, hogy hogyan készüljön, neki kell-e hazavinnie engem, ahogyan az utóbbi évben szinte minden buli alkalmával. Megráztam a fejem, és azt mondtam, hogy ma másképp lesz. Láttam, hogy nem hisz nekem, de gondoltam, hogy ez természetes. A buliban olyan felszabadult és jókedvű voltam, mint már hosszú ideje nem, és mindezt egy csepp alkohol nélkül. Az egyik barátom meg is kérdezte, hogy mi van velem, nem lát piát a kezemben, de csak mosolyogtam. Nem akartam elkiabálni a fogadalmamat, féltem, hogy nem sikerül megtartanom.Hihetetlenül jó érzés volt másnap fejfájás nélkül ébredni, és egy hét múlva úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. Egy hónap múlva megismerkedtem egy fiúval, akivel már egy éve együtt vagyunk, és én azóta sem ittam egyetlen kortyot sem. És a legjobb az egészben az, hogy nem is hiányzik. Tünde barátnőm néhány hónapja elsírta magát, és bevallotta, hogy már azt hitte, hogy elveszített, és elmondta, mennyire rossz volt néznie azt, hogy hogyan teszem tönkre magam. Most pedig büszke rám, és én is magamra” – mesélte Erika.
Béla három éve tett ünnepélyes újévi fogadalmat, miszerint nem nyavalyog tovább a volt barátnője után, aki elhagyta, hanem új életet kezd. Előtte közel két évig siratta azt a lányt, aki meg sem érdemelte őt.
„Elhagyott a szerelmem, és én azt hittem, hogy vége a világnak. Beleszeretett egy másik pasiba, és lelépett, én pedig nőre sem néztem évekig, csak utána sóvárogtam. Olyan tulajdonságokkal ruháztam fel, amikről csak álmodtam, és lassan a fejemben ő egy valóságos angyallá vált, pedig nem volt az. A barátaim és a szüleim hiába próbáltak lebeszélni róla, nem sikerült, állandóan rá gondoltam. Aztán az öcsém szilveszter előtt azt mondta, hogy tiszta hülye vagyok, mert annyira helyes lányok vannak a világon, én pedig egy buta és csalfa nő után sóvárgok, és ő már el sem tudja képzelni, hogy mi okom van erre. Majd hozzátette, hogy csináljam csak nyugodtan, de ő nem asszisztál tovább ehhez, ezentúl nem kíváncsi a fancsali pofámra. Nagyon meglepődtem, és elhatároztam, hogy aznap este nem ülök otthon, hanem két év után újra elmegyek bulizni. Gyakorlatilag egy szempillantás alatt rájöttem, hogy csak vesztegettem az időmet, és újra elkezdtem élni, észrevettem a helyes nőket, és mostanra boldog férj vagyok. Tiszta hülye voltam addig, de azon a szilveszteren megfogadtam, hogy változtatok, és sikerült. Ja, egyébként a szomszéd lánnyal jöttem össze, aki utólag bevallotta, hogy évek óta szerelmes volt belém, csak én észre sem vettem… Az öcsémnek pedig nagyon hálás vagyok, mert pont a legjobb pillanatban mondta el a véleményét, az esküvőnkön éppen ezért ő volt a tanúm is.”
