Itt a bizonyíték, hogy a ruhaméret csak vakítás

Igaz, nem újévkor, hanem még tavaly nyáron kezdtem komoly életmódváltásba, cirka 287. alkalommal életemben. Ezúttal a lelkesedésem stabilnak mutatkozik, bár tény, hogy nem is vettem a figurát drasztikusra, hanem ésszel és mértékkel próbálok élni – mondják, hosszú távon csak ez vezet sikerhez. Amikor elkezdtem az új életemet, elhatároztam, hogy ezúttal nem egy kilogrammban mérhető célt tűzök ki magam elé, mert ahogy magamat ismerem, pillanatok alatt átesnék a ló túloldalára, és a javasolt heti egy méretkezés helyett napi 5 alkalommal pattannék a mérlegre, és kergetném magam és a kedves családomat is őrületbe.

Szóval úgy döntöttem, elégedett leszek az eredménnyel, ha sikerül elérnem az áhított 38-40-es ruhaméretet. Az első szám a derékon felüli, a második a derékon aluli régióimnak szól. Ahogy anyukám mondta annak idején, én a tenyeres-talpasból inkább a talpas verzió vagyok ugyanis.

Körülbelül két hónap kitartás után jutottam el az első szakadék szélére. Akkor ugyanis már látni véltem magamon a változást, és reménykedve mentem farmert venni. De sajnos bárhogy próbálkoztam, a kedvenc üzletemben továbbra is csak a 46-os darabokba sikerült magam beleszuszakolni. Mondanom sem kell, milyen elkeserítő volt az érzés, hogy hiába kepesztek, nem sikerül vékonyabbra futnom, tornáznom, jógáznom magam. Fogalmam sincs, mi tartott vissza attól, hogy bevessem magam az első cukrászdába bánatomban, de szerencsére sikerült erőt venni magamon.

Aztán a következő hétvégén megint vásárolni indultam – muszáj volt a nyaralás előtt beszereznem még pár lenge holmit. Ki is néztem egy alaposan leértékelt, cuki kis blúzt, de amikor bevonultam a 44-es példánnyal a próbafülkébe, leesett az állam, ugyanis szinte harangoztam benne. Próbáltam egy 42-est, de még az is nagy volt. Végül, amikor egy 40-es darabbal sétáltam ki az üzletből, kevés híja volt, hogy táncra nem perdültem a boldogságtól. Otthon aztán hozzámértem a frissen szerzett holmit egy régi 40-es blúzomhoz, és újabb hökkenés következett. Az ütött-kopott felső gyerekméretűnek tűnt az újhoz képest.

Azt hiszem, nálam ez volt az a pont, amikor elengedtem a ruhamérettől való függést. Maradok a régi módszeremnél. Van egy régi kedvenc nadrágom, ha majd az újra rám jön, akkor azt mondhatom, célba értem.

És hogy az egyes ruhák mérete milyen hazug tud lenni, arra csodálatos példa Mira Hirschnek, a pozitív testkép dél-afrikai „nagykövetének” friss fotója is. Két ugyanolyan fazonú nadrág, ugyanaz a méret, csupán két különböző szín:

Nos, van még kérdés?