„Az én képeimen nem a babákon, hanem az anyákon van a hangsúly”

„A fotóalanyaimmal általában néhány hónappal a szülés után találkozunk. A többség boldog ugyan, hogy anya lett, mégis bizonytalan, mert a terhessége után teljesen átalakult a teste. Sokuknak alig-alig van önbizalma, formátlannak és csúnyának látják átalakult testüket, amit legszívesebben csak rejtegetnének” – idézi a Yahoo News amerikai hírportál Grace Elizabethet, aki különleges módszert választott, hogy újra megszerettesse a friss anyukákkal a testüket.

Kép forrása: Grace Elizabeth

„A legnagyobb gond, hogy az anyukák nagy része nem tud mit kezdeni a terhesség alatt kialakult és a szülés után is megmaradó csíkokkal, sebhelyekkel” – mondja Elizabeth, majd hozzáteszi, ő azt a stratégiát választotta képeihez, hogy a hibákat nem elrejti, sokkal inkább ünnepli. Méghozzá arany festékkel.

„Az a benyomásom, hogy a szülés utáni időszakban az anyukákról csak kevés kép születik, vagy ha születik is, azokon általában nem ők, sokkal inkább a babájuk van a középpontban” – magyarázza, majd elárulja, az ő képein bizony megfordul ez a hangsúly. „Nálam a főszerepben az anyák vannak, a megváltozott testük, a gondoskodásuk és a szeretetük. A készülő képekkel pedig az a célom, hogy ezek a bizonytalan nők újra megszeressék a testüket.”

Kép forrása: Grace Elizabeth

Elizabeth elmesélte azt is, hogy a képeihez egy japán kerámiai irányzatból, a Kintsugiból merít ihletet, aminek lényege, hogy az összetört tárgyakat úgy ragasztják meg, hogy a sérüléseket arany, illetve ezüst festékkel kiemelik. „A Kintsugi lényege, hogy az összetört tárgy sokkal szebb, mint azelőtt, hogy eltört volna.”