Vizsgáld meg az önkorlátozó hitrendszereidet
Az önkorlátozó hiedelmek azok, amelyek akadályt jelentenek az életedben ahhoz, hogy előrelépj, kimozdulj, változtass. Az önkorlátozó hiedelmeid nagy része ráadásul nem is a tiéd, hanem egyszerűen átvetted másoktól, igaznak hitted el, beépült már az életedbe anélkül, hogy megkérdőjeleznéd.
Az önkorlátozó hiedelmek elengedéséhez az első lépcsőfok az, ha megkérdőjelezed őket. Ha azon kapod magad, hogy gondolsz magadról vagy a helyzetedről valamit: „nem vagyok képes rá”, „már túl öreg vagyok hozzá”, „ezt így nem szokták”, egyszerűen csak kérdőjelezd meg. Mi van, ha mégsem igaz az, amit gondolok, amit hiszek? Ezzel rést nyitsz a fix nézőpontodban, és elkezdhet tér nyílni más lehetőségekre is, amelyeket korábban nem láttál meg.
Ne kételkedj önmagadban
A kételkedés önmagában nem rossz dolog, hiszen az előbb pont azt írtam, hogy kérdőjelezd meg a saját önkorlátozó hiedelmeidet. De amikor a képességedben, a tudásodban kételkedsz, az elbizonytalanít, és visszatart a változástól. Hiszem, élem és tapasztalom azt, hogy a lelke mélyén mindenki tudja azt, hogy merre van az útja, hol és kivel van a feladata. A szívünk mutatja az irányt, csak az elménk az, ami megpróbál visszafogni minket. Az ego falaiban oly sokszor fennakad a szív igazsága.
A kételkedés célja az erő elvétele. Így bárki, aki kételkedést kelt benned, el akarja venni az erődet. Ha magaddal teszed ezt, épp saját magad alatt vágod a fát. Tudd, hogy tudsz. Minden tudás benned van, és a lehetőség is, hogy valóra váltsd ezen lehetőségeidet és az álmaidat. Bízz magadban, és tudd azt, hogy soha nem hibázhatsz.
Ne vedd be, hogy nem érdemled meg
Nem kell kiérdemelni, megérdemelni semmit. Ez egy oltári nagy manipuláció, amit örökítünk át generációról generációra. Valamikor kora gyerekkorunkban megszokjuk, hogy ki kell érdemelni sok mindent: a szeretetet, a törődést, egy jó szót, dicséretet, ajándékot, bármit. Öntudatlanul is belénk ég, hogy nem választhatunk valamit „csak úgy” vagy önmagunkért, mert előbb ki kell érdemelni. Pedig nincs senki, aki ítéletet mondana arról, hogy mi mit vagy mit nem érdemlünk meg.
A szeretet feltétel nélküli, árad, és nem függ semmitől. Vagy ha úgy jobban be tudod fogadni: megérdemled. Bármitől vagy bárkitől függetlenül. Önmagad szeretete sem függ senkitől vagy semmitől, sőt ez az alapja annak, hogy függőségektől mentes kapcsolódásaid lehessenek. Ugyanúgy, ahogy azt mondogatod magadnak, hogy nem érdemlem meg, akár mondhatod azt is, hogy igen, megérdemlem. Egy idő után pedig értelmét is veszti ez a megfogalmazás, és azt veszed észre, hogy nem fogja már nehezíteni a választásaidat.
Ne értéktelenítsd el azt, ami számodra könnyű
Amikor a munkával kapcsolatban meg szoktam kérdezni, hogy: „Ha bármit választhatnál, mit választanál?”, sokszor az emberek nem merik azt válaszolni, amit könnyen végeznek, ami lelkesíti őket. Hajlamosak vagyunk elértékteleníteni azt, ami számunkra könnyen megy, mert azt hisszük, hogy az „nem is nagy szám”. Pedig ami neked könnyű, abban tudásod, tehetséged van, az számodra igaz. Értékeld ezt a tudásodat és merd azt választani. Sőt, indulj el efelé.
Ha a félelmeid nem számítanának, mit választanál? A félelem szintén azt jelzi, hogy arra az út, ott lehetőség van, csak ehhez saját magadon kell túllépj. Ehhez a legjobb technika, ha veszünk egy nagy levegőt, átgondoljuk, hogy mi a legrosszabb, ami történhet velünk, farkasszemet nézünk vele, és eljutunk odáig, hogy az is rendben van, ha ez a legrosszabb dolog megtörténik. Persze mi kellene ahhoz, hogy mégse történjen meg? Ez az elfogadás kioldja azt a blokkot, ami akadályként előttünk van, és hozzásegít ahhoz, hogy meginduljunk.
Erősítsd az önbizalmadat
Ön-bizalom. Tehát magadban bízni senki más nem fog helyetted. Sőt, a külvilág dicséreteit, pozitív gondolatait is úgy tudod könnyebben befogadni, ha rendelkezel egy alapönbizalommal, reális énképpel, elismerve az erősségeidet és vállalva a gyengeségeidet is. Az önbizalom hiánynál mindez felborul: a gyengeségeinket felerősítjük, az erősségeinket elértéktelenítjük, így torz képet látunk magunkról.
Az elismerés semleges eszközét tudod ennek feloldásához használni. Mától kezdve mindennap legalább egy hónapon keresztül kezdj el elismerni magadban 3-5 dolgot. Ha ez beépül, idővel nem fogsz magadban kételkedni, és a lépések megtétele is könnyebbé válik.
Elméletben tudni valamit nagyon szép, de végül mindig a gyakorlat igazol vagy cáfol minket. Ennek eredményét pedig úgy tapasztaljuk meg, ha elindulunk. Erről pedig az a mondás jut eszembe, amit még általános iskolában írt az egyik tanárnőm az emlékkönyvembe: „Önmagunkkal vívni a legnagyobb viadal. Önmagunkon győzni a legnagyobb diadal.”
