A május elejei Santa Fe-i középiskolában történt tragikus lövöldözés után a város és az iskolai diákjai összegyűltek a nyári szünet előtt, hogy biztosítsák egymást szolidaritásukról és támogatásukról. Sajnos néhány ember, ahelyett, hogy szolidaritást mutatott volna, és megkérdezné, hogy mit lehet tenni az amerikai iskolák biztonságosabbá tételéért, úgy döntött, hogy ehelyett inkább előhúzza a rasszizmus kártyát.
Az NBA közre adott egy vágott fényképet a Santa Fe középiskola diákjairól. A képen több fehér bőrű és egy fekete bőrű lány látható, aki nem fogja a mellette álló fehér lány kezét a himnusz éneklése közben. Többen egyből rasszizmus kiáltottak, amiért senki sem fogja a fekete lány kezét.
És elkezdődött. Anélkül, hogy bárki utána járt volna a kép történetének, az összefüggésének és a háttérnek, egyből elindult a vádaskodás az interneten. „Kik ezek a fehér lányok? Csak annyi lett volna a dolguk, hogy megfogják a fekete lány kezét. Igazi rasszisták.”
Szerencsére Nicole édesanyja helyretette a dolgokat. Elmondta, hogy a kép meg van vágva és a levágott részen több olyan lány is áll, akik szintén nem fogják egymáskezét. „Nicole-t nagyon felkavarta ez a rasszista vihar, amit a kép kiváltott. Pedig csak azért nem fogta meg a mellette álló lányok kezét, mert nem akart sírni éneklés közben. Viszont ha megfogja osztálytársai kezét, egyből elsírta volna magát. Ez a történet nem a rasszizmusról szól” – mondta Nicole édesanyja.
A történet, ahelyett, hogy itt vége ért volna, új fordulatot vett, ugyanis Nicole édesanyja fehérbőrűnek tűnik, ezért ő került a rasszista támadások középpontjába. Megkapta például, hogy nem is biztos, hogy ő Nicole anyukája.
A BoredPanda szerint az egész történet megmutatta, hogy mi a baj az amerikai társadalommal, hogy egy megvágott fénykép is képes pillanatok alatt felkorbácsolni a rasszista hangulatot egy olyan helyzetben, amikor egy egész közösség gyászol. Ennek ellenére Nicole édesanyja bizakodó, mert míg a többség a megosztottságot és a negatív dolgokat látja, addig lassan visszahelyeződik a hangsúly a valódi kérdésekre, mint például arra, hogy hogyan gyógyulhat fel egy ekkora gyászból egy egész közösség.
Nyilvánvaló, hogy a társadalomban megválaszolatlan, elfojtott kérdések vannak a rasszizmusról. De míg néhányan küzdenek az egyenlőségért és az igazságér, addig mások csak az ujjukkal mutogatnak, és mindenben a rasszizmust keresik. Ők többet ártanak, mint amit a jók elérnek.