„Szerinted nagy a fenekem?” – Létezik erre jó válasz?

Például múlt héten nyilatkozta azt Köllő Babett, hogy mindig daginak fogja látni magát, pedig ha valakin, hát rajta pont nem látni egy deka hájat sem, de biztos ő is kérdezgeti a férjét, hogy kívülről mennyi látszik a fejében létező dagiságból. Most akkor meg kell mondani az igazat a nőknek, hogy „igen, drágám, tényleg elég nagy a feneked”, vagy lapítani, hogy nehogy egy világégést szabadítsanak a pasik a fejükre, és napokig duzzogásban legyen részük?

A válaszhoz előbb meg kell fejtenünk, hogy miért kérdezgetünk folyton olyat, amire nem biztos, hogy választ akarunk kapni.

Marilyn Sutherland párkapcsolati szakértő szerint több tényezőből tevődik össze, amikor azt kérdezi egy nő, hogy csúnya, dagi vagy nagy fenekű-e. Nyilván az egyik tényező a nő önbizalomszintje, de mellette még hozzáadódik az élettapasztalata, a jelenlegi helyzete és az, hogy milyen kapcsolatban áll azzal, akinek felteszi a kérdést. Azaz más okból kérdezzük meg egy barátnőnket a fenekünk nagyságáról, és megint más miatt tesszük fel az ominózus kérdést annak a pasinak, akivel épp csak most ismerkedtünk meg egy buliban.

A barátnőtől valószínűleg az igazságot akarjuk hallani, míg a férfitől csak megerősítésre vágyunk. Nehéz a dolga annak, aki a kérdés másik oldalán van, mert válaszadás előtt ki kell találnia, milyen okból és milyen elvárásokkal kérdezzük tőle ezt. Sutherland összeszedte segítségképpen azt a hat legjellemzőbb okot, ami arra késztet egy nőt, hogy megkérdezze: „Csúnya vagyok?”

1. Láthatatlannak érzi magát

Sokan érzik úgy, hogy a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen figyelem. Gyerekkorból hozott viselkedés, ami megmarad felnőttkorban is, és testet ölt a „Csúnya vagyok?” kérdésben. Mindegy, mi a válasz, a lényeg, hogy addig vele foglalkozzon a másik.

2. Mélyebb kapcsolatra vágyik a párjával

A figyelemről szól ez is, de nem akar a nő ebben az esetben negatív figyelmet, hanem azt szeretné, ha a párja észrevenné, mennyire jól néz ki. Úgy érzi, nem kap elég megerősítést a párjától. Ha ez az eset áll fenn, és a férfi azt válaszolja, hogy „nem vagy csúnya”, vagy elkezd neki bókolni, akkor jó eséllyel az lesz a nő következő kérdése, hogy „akkor miért nem mondod gyakrabban?”.

Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Mikail Duran

3. Erősíteni akarja a barátságot

A nők közötti kapcsolatot erősítheti ez a kérdés, hiszen ki ne lenne kíméletlenebb, mint egy barátnőnk, ha a fenekünk méretéről van szó. Mélyíti a barátságot, amikor a hibáinkról beszélgetünk, legyen az testi vagy akár lelki. A legegyszerűbben pedig a nagy fenekünkön keresztül tudjuk a barátságot erősíteni, adja magát a téma, mert ugye úgyis szem előtt van, ha akarjuk, ha nem.

4. Megerősítésre vágyik

Annyit szeretne sok esetben a nő, ha valaki végre elmondaná neki, milyen szépnek látja. Főleg akkor, amikor kiöltözik, sminkel, új frizurája van, de a férje egy mukkot sem szól rá. Önbizalmi kérdéssé válik ilyen esetben, szüksége van a külső megerősítésre, hogy jól érezze magát a bőrében. Csak léleksimogatásra van szüksége, nem a kegyetlen igazságra a válaszban.

5. Értéktelennek érzi magát

Amikor a nő megkérdezi, hogy csúnya, dagi, nagy fenekű-e, akkor őszintén megnyitja előtted a lelkét. A kérdés mögött állhat gyerekkori csúfolódás, párkapcsolati csalódás vagy bántalmazás, ami miatt értéktelennek és csúnyának érzi magát. A kérdés feltevésével a nő megmutatja egy gyenge pontját, ezért mindenképpen kedvesen kell reagálni rá.

6. Lehet, hogy az igazat akarja tudni

A legegyszerűbb forgatókönyv, amikor tényleg az igazságot szeretné hallani, mert fontos találkozója lesz, vagy állásinterjúra megy, és szeretné a legjobb formáját mutatni. Tudni akarja, bénán áll-e a haja, ragadt-e étel a fogai közé, és úgy egyáltalán: a megjelenésében van-e valami, ami kifogásolható lehet. Ilyenkor az igazat kell mondani neki, de azért csak óvatosan, nehogy sértődés legyen a vége.

A szakértő szerint nem azért kérdezgetjük ilyen gyakran, hogy jól nézünk-e ki, mert a hiúságunk határtalan, hanem mert kislánykorunktól kezdve arra nevelnek minket, azt látjuk a tévében, újságokban, hogy a külsőnk meghatározza a személyiségünket. A férfiaknak pedig inkább gyakorlati szempontjaik vannak, amikor a külső megjelenésről van szó, ezért is értik meg nehezen, hogy miért kellene állást foglalniuk ilyen gyakran a nők fenekének méretéről és szépségéről.

Ugyanez igaz a barátokra, kollégákra, hiszen ha valaki megkedvel, akkor az nem vész el akkor sem, ha egyik napról a másikra tíz kiló felszalad ránk, vagy ha aznap kócosan találkozunk velük.

Sutherland azt javasolja, hogy figyeljük meg magunkat, hányszor teszünk fel a külsőnkről kérdéseket a környezetünknek, és ha azt vesszük észre, hogy sokszor, akkor itt az ideje, hogy elkezdjük jobban szeretni magunkat, és tanuljuk meg a maga helyén értékelni a testünket. Mindenki bizonyos adottságokkal született, felesleges szorongani azon, amin nem tudunk változtatni, inkább próbáljuk meg tisztelni és szeretni a testet, amiben élünk.