„Boldoggá tett a tudat, hogy egy szerelemgombóccal a hasamban is belefértem a menyasszonyi ruhámba”

Hármasban az oltár előtt

Bánhegyi Zsófi több száz esküvőt bonyolított már le zavartalanul, így ha nem is gyakran, de volt már dolga olyan menyasszonyokkal, akik babát vártak. „Előfordult olyan, hogy a pár még nem akarta nagydobra verni a hírt, hogy bővül a család, ezért végig titokban kellett tartanunk. Ilyenkor még jobban résen kellett lennünk, hogy ne akarják itatni a menyasszonyt, bár erre akkor is odafigyelünk, ha nem rejti véka alá, hogy úton van a baba” – avat be rögtön egy kulisszatitokba az esküvőszervező, aki ilyen esetekben mindig gondosan ügyel rá, hogy a koccintások alkalmával a menyasszony poharába csakis gyerekpezsgő kerüljön.

Bánhegyi Zsófi esküvőszervező – Fotó: www.rendezvenymesterek.hu

„Az előkészületek során szem előtt kell tartani a pocak növekedését, így ezzel a ruha varratásánál, bérlésénél is kalkulálni kell. Egyáltalán nem mindegy, hogy a menyasszony kihangsúlyozná vagy épp elrejtené-e a gömbölyödő pocakját, ez is nagyban meghatározza a ruhaválasztást. Ami fontos, hogy a kényelmes legyen, ne vágjon be, ne szorítson, és ne álljon fenn csúszásveszély, vagyis annak lehetősége, hogy egy óvatlan pillanatban az ara többet mutasson magából a kelleténél” – részletezi Bánhegyi Zsófi, aki szerint a fotóssal is érdemes előre megbeszélni, hogy a pár mennyire szeretné kihangsúlyozni a várandósságot. 

Ha a meghívott vendégek előtt nem titok, hogy a menyasszony kisbabát vár, a nagy eseményről akár az esküvői dekorral is hírt adhatnak: „Attól függően, hogy kisfiúval vagy kislánnyal bővül-e a család, a kék vagy épp a rózsaszín válhat az esküvő meghatározó színévé, de persze más színekkel is utalhatnak a baba nemére.” Nem biztos, hogy mindenkinek eszébe jut, pedig fontos, hogy a menü összeállításakor bizonyos ételek tiltólistásak. Kerülendők a nem eléggé átsütött vagy nyers húsok és halfélék, a szusi, a penészes sajtok, a nyers tojás (ami fontos hozzávalója a majonéznek, a tiramisunak vagy a sütik tetején lévő habnak), valamint a belsőségek még sütve, főzve is.

„Lényeges, hogy a nyitótánc koreográfiájában véletlenül se legyen dobálás, a menyasszonytáncnál pedig mindig oda kell figyelni arra, hogy hogy bírja a tempót a leendő anyuka. A papot is meg lehet kérni előre, hogy ne tartson túlzottan hosszúra nyúló szertartást, és azt ne kelljen végigállnia a párnak” – teszi hozzá az esküvőszervező.

Hozzám jöttök feleségül?

Ahhoz, hogy a lánykérésre sor kerüljön, a gólyahír adta meg az utolsó lökést Szélesné Sebestyén Regina férjének, Tominak, aki nem fundált ki titkos akciótervet, hanem teljesen spontán, az utcán, a garázsuk előtt kérdezte meg Reginát, hogy összekötné-e vele az életét. „Ami azt illeti, jobban szerettem volna már a terhesség előtt férjhez menni, de másként alakult. Azt semmiképp sem szerettem volna, hogy úgy szülessen meg a baba, hogy nem vagyunk házasok, azt pedig el sem tudtam képzelni, hogy úgy álljunk az oltár elé, hogy már van egy kisgyerekünk” – emlékszik vissza Regina.

Regina „csak” hajnali 2-ig ropta a táncot – Fotó: Magánarchívum

„Gyakorlatilag semmiről nem kellett lemondanunk azért, mert babát várunk. Félidőben jártam, és csúcsformában voltam. Az igaz, hogy a bulit kicsit lightosabbra vettem, csak gyümölcslével koccintottam, és szívesen táncoltam volna hajnalig, de egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Éjjel 2 körül ért véget a lagzi, amiben az is közrejátszott, hogy a legjobb barátnőim közül hárman is az esküvőnk előtt pár héttel szültek, így nekik is időben haza kellett menniük” – meséli Regina, aki igyekezett olyan ruhát választani, ami eltakarja a pocakját, de azért csinos is. „Jó érzés visszagondolni, hogy a kislányunk már a nagy napon is velünk volt, ő is büszkén hallgatja az esküvőnk történetét. A lánykérés időpontja nem rajtam múlt, én szívesen házasodtam volna már korábban is, de nem kaptam gyűrűt. Így visszagondolva mégis azt mondom, hogy minden jó volt úgy, ahogy volt, minden tekintetben szuper esküvőnk volt, és nemcsak mi éreztük magunkat csodásan, hanem a vendégek is.”

Regina nem gondolta, hogy pocakosan megy majd férjhez, de cseppet sem bánja, hogy így alakult – Fotó: Magánarchívum

„Utolsóként mentünk haza a lagziból, nem voltam fáradtabb”

Hudi Ágiéknak nemcsak az esküvőszervezésük, de a megismerkedésük is kalandos volt: Ági sógornője és a főnöke fejükbe vették, hogy összehozzák Ágit és Ottót, de a dolog elég döcögősen indult. Váltottak pár üzenetet, de a találkozásig nem jutottak el. „Eltelt egy év, és jött egy újabb üzenet, onnantól aztán ment minden a maga útján, pont ahogy a nagykönyvben meg van írva” – nosztalgiázik Ági, akinek újabb egy év után kérte meg a kezét a párja. „Két hónapra Amerikába kellett utaznom, másfél hónap után Ottó is utánam jött, így két hetet együtt tudtunk tölteni. Napokon keresztül magával hordta a gyűrűt és várta, hogy a megfelelő helyszínre érjünk, végül Coloradóban, az Istenek kertjében kérte meg a kezemet, egy mókus jelenlétében.” Ágiék a következő év augusztusára tervezték az egybekelést, és már a babavállalásról is beszélgettek, egyetértettek, hogy nem szeretnének éveket várni vele, de azt nem gondolták, hogy hármasban mondják majd ki az igent. „Nagyban folyt az esküvőszervezés, megvolt a helyszín, lefixáltuk a dátumot, kiválasztottuk a dj-t, a fotóst és megtaláltam a nagybetűs ruhát is. Aztán májusban jött a meglepetés, hogy babát várok. Mindketten a fellegekben jártunk, és a család is nagyon örült a hírnek.”

Áginak új ruhát kellett választania, mert az elsőbe már nem fért volna bele pocakosan – Fotó: Magánarchívum

Ági azt mondja, már az első pillanattól boldogság öntötte el, hogy kismamaként állhat az oltár elé. „Leírhatatlanul jó érzés volt, ez pecsételte meg igazán a mi kis hármas szövetségünket. Már a 20. hétben jártam, így új ruhát kellett választanom, mert az eredeti szerelemruhámba már nem fértem volna bele, de ezt leszámítva semmit nem kellett újraterveznünk. Mindig is kis létszámú, meghitt esküvőről álmodoztunk, amihez a pocakomban növekvő kislányunk nagyon sokat hozzátett. Szerencsés voltam, mert a várandósságom alatt végig nagyon jól éreztem magam, és ez a nagy napunkon sem volt másképp.” Ágiék nem mondtak le semmiről, a délelőtti előkészületeket templomi és polgári szertartás követte, a vacsorát nyitótánccal kezdték, a buli pedig hajnalig tartott: „Nem voltam fáradtabb, mint bárki más egy ilyen mozgalmas nap után. A lagziból utolsóként mentünk haza, hajnali 3 körül. Ha újrakezdhetném, akkor sem csinálnám másként, ugyanilyen boldoggá tenne a tudat, hogy egy szerelemgombóccal a hasamban kell beleférnem a menyasszonyi ruhámba.”

A képen Ági, Ottó és Eszter látható, igaz, a kislány ekkor még az anyukája pocakjában volt – Fotó: Magánarchívum

Nagy pocak, nagy nap

Stern Viki kétszer kötött házasságot, mindkétszer pocakkal ment férjhez: „Az elsőnél 28 éves voltam, tíz együtt töltött év után mondtuk ki az igent. Akkor nem tartottam fontosnak az esküvőt, de mivel úton volt a tervezett babánk, az apukája végül elhatározta magát, és egy gyűrűvel adta a tudtomra, hogy komolyak a szándékai” – kezdi Viki, aki nagy pocakkal, a kilencedik hónapban állt az anyakönyvvezető elé. A második várandóssága egy válás utáni szerelem gyümölcse, választottját az interneten ismerte meg: „Mint kiderült, három utcányira laktunk egymástól, de az útjaink soha nem keresztezték egymást. Szerelem volt első látásra, ráadásul se volt feleség, se előző gyermek nem bonyolította a helyzetet. A korunkból adódóan nem nagyon volt mire várni, a babánk is megfogant, így hivatalosan is szerettük volna mielőbb összekötni az életünket.” Annyi csavar azért volt Vikiék sztorijában, hogy bár ő külön élt az első férjétől, még nem váltak el, így az esküvőszervezés csúszott egy kicsit: „Szerencsére még szülés előtt sikerült mindent lepapírozni, így beadhattuk a házassági kérelmünket. Másodszor már én is azt éreztem, hogy csak úgy lehet kerek egész a családunk, ha megfogadjuk egymásnak, hogy jóban-rosszban együtt maradunk.”

Jojó és Viki úgy érezték, nincs mire várniuk, gyorsan vállaltak babát, és egybe is keltek – Fotó: Magánarchívum

Még a családja is besegített a szervezésbe és a különleges megoldásokba. „A családunkban volt, aki olyan ruhakölcsönzőt működtetett, ahol kismamák válogathattak szebbnél szebb darabok közül, így mindkétszer az általa varrt ruhában mentem férjhez. Mindkét esküvőnket szűk családi körben tartottuk, templomi szertartást egyszer sem tartottunk. Az, hogy ki mit gondolt arról, hogy pocakkal állok az oltár elé, minket sosem érdekelt. Mindkét terhességem problémamentes volt, csak a hasam mérete okozott némi kellemetlenséget, de bármikor újra hozzámennék így a mostani férjemhez, hiszen nagyon büszke voltam rá, hogy életet adhatok!”

Jojó és Viki, a pocakjában Domával – Fotó: Magánarchívum

Még több esküvő:

• Őrült ötletek nélkül is vehet extrém fordulatot az esküvő
• Álomesküvő-képző: tanfolyamon is kikupálhatja magát az ifjú pár a nagy napra
• Lefogyott, hogy karcsún újra hozzámenjen a férjéhez