2020. Április 10.

Szinglinek lenni most a legnagyobb szívás

Húszévesen menő szinglinek lenni, harmincöt felett viszont még akkor is nehéz, ha az illető egyedülálló nagyon határozott, nagyon öntudatos egyéniség. Osztják is őket a nagymamáktól kezdve a szülőkig, legalábbis, ha megengedik.

Bodrogi Eszter

Nincs könnyű dolga annak, aki éppen társkereső, bár az ötvenesek úgy tűnik, továbbra is szívesen ismerkednének fiatalokkal, és nem csak ők a felelőtlenek. Olyan szinglikkel beszélgettünk, akik párkeresésben vannak, szeretnének komoly kapcsolatot. Egyiküknek még az újévi fogadalma is az volt, 2020-ban így vagy úgy, de teherbe esik. Erre készült is vészforgatókönyv, amit most át kell írni.

Az igazi randevú még egy ideig csak álom marad .

Az egyedülállóknak most még nehezebb (Fotó: Gettyimages)

Alexandra 35 éves, Angyalföldön dolgozik, és egyedül lakik egy pici lakásban, amit tíz éve vásárolt, amikor elvált a férjétől. Nagyon korán ment férjhez, mindenki ellenezte a házasságát, és végül igazuk is lett, öt év folyamatos veszekedés után beadták a válópert. Akkor még úgy gondolta, hogy majd hamar jön a nagy szerelem, de sokkal elővigyázatosabb lett, mint a kortársai, és hamar szakított akárkivel, akiben a legkisebb hibát is észrevette.

Nagyanyám hallja az én biológiai órámat ketyegni

„Úgy voltam vele, hogy nincs szükségem még egy rossz kapcsolatra, én aztán tudom milyen az, ráadásul volt saját lakásom is, állásom is, nem voltam rászorulva senkire. Nem válogatni akartam, csak olyat kerestem, aki tökéletesen megfelel minden elvárásomnak. Harmincévesen jöttem rá arra, hogy azt se tudom, mit várok el a férfiaktól. Csak kifogásaim voltak, amikor már benne voltam a kapcsolatban. Közben a barátnőim már mind komoly kapcsolatban éltek, egyre kevesebbet jártunk el együtt szórakozni, így a lehetőségem is csökkent arra, hogy megismerjem az igazit. Mostanra pedig már elkezdtem pánikolni, hogy se pasim, se gyerekem nem lesz. Ráadásul már komolyan félek hazamenni Nyíregyházára, mert semmi mást nem hallgatok, csak azt, hogy mikor lesz már férjem, nekem is ketyeg a biológiai órám, nagyanyám az én koromban már üknagymama volt, és hasonlókat. Úgyhogy decemberben meg is fogadtam, hogy én márpedig bepasizom.”

Alexandra be is regisztrált több társkereső oldalra, megkérte az összes ismerősét, hogy ne fogják vissza magukat, ha házasságközvetítő babérokra pályáznának, és megpróbált maga is nyitottan állni mindenkihez. Volt is egy-két ígéretes randija, de úgy érzi, most van a legrosszabb időben, ugyanis a korban hozzá illő férfiak vagy már megnősültek, vagy soha nem akarnak megnősülni, vagy épp most váltak, és csak egy könnyű kis kalandot keresnek.

És ha ez még mind nem lenne elég, bezártak a szórakozóhelyek, és leállt az élet Budapesten.

A család se mindig megértő (Fotó: Gettyimages)

„Az online térben nem állt meg az élet, de két hete nem találkoztam senkivel, és nyilván nem is fogok. Ahogy olvasom, júliusig minimum. Jobb lett, hogy most egyáltalán nem érdekel, ha valakiről messziről bűzlik, hogy hazudik magáról, hiszen randi úgy sem lesz belőle. Ha szórakoztat, akkor engedem, hogy írogasson. Haza viszont nem megyek, otthon már előre látják, hogy elúszott az utolsó lehetőségem is arra, hogy megismerkedjek valakivel, ezért a félalkoholista ötvenes postással és a hasonló kvalitású Józsi szomszéddal szeretnének összeboronálni a nagy világvége hangulatukban. Szerintük én már olyan szánni való nő vagyok, akinek minden férfi ajándék. Eléggé zavar, hogy pont a családom nem tart semmire, de most nem érek rá ezzel foglalkozni, ugyanis elképesztően pezsgő az online életem.”

Gabi 38 éves, két éve szakított az előző kapcsolatával, öt év után. „Nem akart gyereket, mert túl nagy felelősség, aztán csak csinált egyet valakinek, és komolyan gondolta, hogy ez nem lesz hatással a kapcsolatunkra. Mennie kellett.” A lány azóta intenzív társkeresésben van, és egyre jobban vágyik egy babára. Úgy érzi, hogy ez a vágy már a bőrén is érződik, és ezért tartanak tőle a férfiak, amit ő teljesen meg is ért, de most nem ér rá ezzel foglalkozni.

Két utat jelölt ki magának, de mindkettőhöz el kell múlnia a jelenlegi helyzetnek. Az egyik, hogy egy egy éjszakás kaland után teherbe esik, és megtartja a gyereket. A másik, hogy mesterséges úton esik teherbe.

Gyáva lennék?!

„Az első egyébként nem az én világom, bevallom, soha nem volt még egy éjszakás kalandom, ahhoz túl gyáva vagyok, félek a következményektől, de most úgy vagyok vele, hogyha adódna egy ilyen lehetőség, akkor élnék vele. Ha sikerülne így teherbe esnem, természetesen nem szólnék az apának. De úgy látom, erre leginkább a húszéveseknek van esélyük, akik persze nagyon nem szeretnék. Nekem marad az inszemináció.”

Gabi keresett spermadonort az ismeretségi körében, de a barátok elzárkóztak, aki pedig hajlandó lett volna, az nem felet meg Gabinak. Úgy érzi, hogy nem válogatós, de azért vannak elképzelései arról, hogy körülbelül milyen apát is szeretne a gyerekének.Magyarországon nem találta egyszerűnek az eljárást, így egy dán klinikával vette fel a kapcsolatot. Nem lenne olcsó, de sokkal gördülékenyebb, flottabb az egész. De most ez az esély is elúszni látszik.

„Fent vagyok több párkereső oldalon, és azt látom, hogy elképesztően felelőtlenek az emberek. Bármikor hajlandóak lennének randevúzni velem, úgy, hogy semmit nem is tudnak rólam. Én viszont félek a megbetegedéstől, így csak online csevegek. Na, ettől biztosan nem fogok teherbe esni. Találtam viszont olyan hirdetést, ahol egy férfi árulja a spermáját. Nem éppen egy kórházi inszemináció, de működhet. Beszéltem vele chat-en, de olyan rámenős volt, és annyira taszító, hogy inkább visszaléptem. Pár hete elkezdtem olvasgatni az örökbefogadásról is, de még nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék rá. Az újszülötteket nyilván családba adják inkább, én pedig egyedülálló vagyok, és nem tudom, szeretnék-e, képes lennék-e egy nagyobb gyereket vállalni.”

Mivel találkozni most úgy sem lehet senkivel, bátran lehet nagyot hazudni (Fotó: Gettyimages)

Tamás 35 éves, és azt állítja, hogy most a férfiaknak sokkal nehezebb a dolga a nőknél. Egy éve vált el, egy kislánya van, akit heti váltásban nevelnek a volt feleségével.

Lenne, aki fizetne értem

„Ez az első nehézség, hogy én csak A heteken tudok randizni, B heteken nem. Márpedig egy pár napos kapcsolatot nem fogok bemutatni a hároméves kislányomnak. Amikor a nők meghallják, hogy milyen sokat van velem a gyerekem, nem is akarnak már találkozni velem. Elképesztően népszerű vagyok viszont a negyven feletti, de inkább ötven körüli nőknél. Ők fiatal fiúkának tekintenek, és vagy komoly kapcsolatot szeretnének, vagy egyalkalmas kalandot. Már pénzbeli ajánlatot is kaptam.”

Az apának a kislánya biztonsága a legfontosabb, így most felhagyott a randevúkkal, egyáltalán nem találkozik nőkkel. A legrosszabbnak azt érzi, hogy az általa szinglipiacnak nevezett egyedülállók körében is kétféle embert ismert meg. Az egyik a felelőtlen, aki most is elmegy egy randevúra, mert azt gondolja, most sokkal jobbak az esélyei másoknál, hiszen a legtöbben otthon maradnak. A másik fajta pedig saját maga, aki kihagyja a lehetőséget, és alig várja azt, hogy újra ismerkedni lehessen.

„Úgy képzelem, hogy ha vége lesz, akkor az emberek sokkal könnyebben társra találnak majd, pár hónapig talán a taktikázások is megszűnnek, és minden olyan lesz, amilyennek lennie kéne. Őszinte bemutatkozások, nagy szerelmek. Addig is fogadom az engem ostromló ötvenesek bemutatkozásait. Az legalább szórakoztat.”