„Mindennap valaki kedvesen megköszöni a munkánkat, és ez sokat segít” – egy bolti eladó beszámolója

Mi a legnagyobb különbség a mostani és a járvány előtti munkátok között?

A nagy része nem sokat változott, mindig van feladat és sosem unatkozunk, ahogyan ezelőtt sem. Vannak nehezebb napok, de ilyenkor mindig van egy-két vásárló, aki meglep minket. Nagyon sokan jönnek oda hozzánk és megköszönik, hogy ennyit dolgozunk, és hogy ilyen kitartóak vagyunk. Ez egy hosszú nap lezárásaként nagyon jól tud esni.

Hogyan alakultak nálatok a szigorítások?

Nagyon figyelünk a távolságok betartására, kint az üzletben és az étkezőben, öltözőben is, de bevallom, hogy árurakodás közben ez néha kicsit nehéz. Amennyire tőlünk telik, igyekszünk minél többször és minél alaposabban fertőtleníteni az eladóteret, a kasszákat és a szociális helyiségeket is. Kötelezően gumikesztyűben dolgozunk, illetve maszkot hordunk és nagyon odafigyelünk a kézmosásra, hogy minél inkább csökkentsük a keresztfertőzés lehetőségét. Mint ahogy már a legtöbb üzletben lehet látni, nálunk is a kasszákhoz plexiket szereltek fel, védve a vásárlókat és a dolgozókat is. Ezeket kissé nehéz volt megszokni, mert néha nehezen értjük meg, hogy mit mond a másik fél a plexi túloldalán, de mostanra már a vevők és mi is természetesnek vesszük. Jókat mosolygunk rajta.

Nagyobb volt a roham márciusban, közvetlenül a járvány megjelenésekor, mint most? Enyhült azért a helyzet?

Amikor az első hivatalos intézkedéseket bejelentették, akkor indult el az első roham. Pár nap alatt kiürült a bolt, amit aztán nagyon sok munka volt újra feltölteni, főleg, hogy mire kikerült az új áru, pillanatokon belül ismét üresek voltak a polcok.

Ismét elindult a tömeges felvásárlás, de ez 2-3 nap alatt lezajlott. Azóta már jobb a helyzet, a reggeli és az esti órákban van nagyobb tömeg, napközben pedig van lehetőség rendesen feltölteni a boltot.

Mit vesznek a legtöbben, mi az, ami nagyon hamar el tud fogyni?

A liszt, élesztő, toalettpapír, tej, konzervek még mindig. Sajnos van olyan termék ezek között, amit már csak nagyon ritkán kapunk, és ha érkezik is, pár óra alatt elfogy. Emiatt van még néha egy két feszült vásárló, de nagy részük azért elfogadta, hogy bár próbáljuk teljes mértékben kielégíteni az igényeket, néha nehézségekbe ütközünk mi is. Volt az elején olyan eset, hogy kihoztuk a raktárból a terméket, de a helyére már nem tudtuk tenni, mert már a raklapról elvitték az emberek.

Nehezebb most a meló vagy több, mint azelőtt?

Néha egy emberre még több feladat jut, mint eddig, ezért mondhatom kicsit talán nehezebbnek, és pontosan emiatt fáradt el mostanra mindenki. Igyekszünk egymásnak segíteni, és próbáljuk pozitívan felfogni, ami történik. Igyekszünk türelmesek lenni, és reméljük, hogy ez a helyzet nem sokáig áll már fenn, és mindenki végre fellélegezhet.

Az emberek viselkedése változott? Gondolok itt a vásárlókra. Mi az, amit jó lenne, ha betartanának, de még mindig sokan nem teszik?

Az elején nagyon türelmetlen volt mindenki, hiszen nem tudtuk hipergyorsan tölteni a boltot, illetve az áru nagy része el is fogyott. Volt, hogy kisebb összeszólalkozás történt, azért, hogy ki vigye el az utolsó lisztet mondjuk; ilyenkor mi mentünk oda, és próbáltunk segíteni – több-kevesebb sikerrel. Inkább az a jellemző, hogy a távolság betartása miatt alakult ki vita, mert valaki picit közelebb állt a másikhoz. Vagy hogy tüsszentett, köhögött és ezért megszólták. A kasszásokra is furán néztek az elején, ha véletlen egyet köhögni mertek, pedig maszkban voltak.

A 9-12- ig tartó idősávot, ami a 65 év felettieknek van fenntartva, nehéz volt betartatni. És nem az idősekkel, hanem a fiatalokkal és középkorúakkal volt probléma, akik nem akarták elfogadni, hogy csak a 65 felettiek mehetnek be. Nagyon oda kellett figyelnünk, hogy véletlenül se menjen be olyan, aki fiatalabb. Később aztán ezt is megértette mindenki, hogy fontos és mostanra már hozzá is szoktak az emberek, hogy ki mikor jöhet. A mennyiségi korlátozást is nehéz volt betartatni, mert amikor a kasszánál derült ki, hogy a vásárolt terméknek legalább a felét ott kell hagynia, akkor ismét jött a felháborodás, hogy de hát nem lesz neki elég otthon. Persze, miután elmagyaráztuk, hogy a többi vásárlónak is szüksége van rá pont úgy, mint neki, akkor már belátta az adott személy is, hogy nem csak akadékoskodni szeretnénk vele.

Tehát pozitív irányban változtak a dolgok?

Nálunk teljes mértékben. Idővel a többség megértette, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, és szinte mindenki lecsillapodott; ma már ritka az összetűzés. Mostanában inkább az lett feltűnő, hogy már egymással is tudnak kedvesek lenni a vásárlók, ami eleinte nem így volt a nagy feszültségben. Itt arra gondolok, hogy odafigyelnek a másikra, jelzik egymásnak, hogy a távolságot tartsák be, de nincs felhördülés. És türelmesen kivárják, ha éppen valaki több részletben fizet, mert másoknak is bevásárol.

Bár sok helyen van kihelyezve már egyszer használatos kesztyű, de nem mindenhol, ezért erre jobb előre felkészülni és hozni magunkkal. A távolság betartása pedig a kasszáknál a legfontosabb, több helyen vannak már jelzések felragasztva a földre, hogy ki hol várakozzon, ezt is fontos betartani.

(A beszámolót az eladó kérésére név nélkül közöltük.)

(Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay)

Az emberek idegesek: 

• Sorban állás közben összeverekedett két férfi egy siófoki boltban
• Operatív törzs: rengetegen szegték meg a kijárási korlátozásokat
• Rózsa György még a kertbe is szájmaszkba megy ki