Nektek nincs olyan érzésetek, ha Budapesten jártok – mondjuk csúcsidőben –, hogy
kész, ennyi, itt a vége, ennél több autó egyszerűen már nem lehet az utakon?
Mármint konkrétan, fizikailag: egyszerűen nem fér több a városba. Ez nem csak a szennyezés miatt rettenetes, meg azért, mert ellehetetlenít minden más közlekedési módot, hanem azért is, mert szó szerint az emberek útjába áll, hogy arra használják a várost, amire egy város való: hogy éljenek benne. Például az utcáin is.
Hogy érzékeltessem a problémát, itt egy szórakoztató játék: ha dugót, araszoló autórengeteget látsz, kezdd el számolni, hányból hányban ül csak egy-egy ember, egyedül. Saját – nem reprezentatív – mintám alapján legalább az autók felében, de inkább kétharmadában. Szóval, a terv az, hogy ezeket az autókat valahogy eltüntessük a belvárosból. Rosszabb esetben úgy, hogy máshol mennek majd, jobb esetben úgy, hogy az emberek kiszállnak belőlük.
Most már egyértelmű, hogy Budapest is csatlakozni kíván a nemzetközi mozgalomhoz, amelynek lényege, hogy legyen minél kevesebb autó a nagyvárosok szívében. Amikor azt mondom, minél kevesebb, azt úgy értem, hogy lehetőleg egy sem. A sok szörnyűség mellett egy pozitív hozadéka mindenképpen van (volt?) a koronavírus-járványnak: megengedte Budapest vezetésének, hogy különösebb botrány és ellenállás nélkül vezessenek be gyalogos- és biciklispárti intézkedéseket az amúgy is megcsappant autós forgalom kárára. Ezek elvileg ideiglenes intézkedések, de tekintve, hogy az autós forgalom közben visszaállt a járvány előtti szintre (a levegő pedig egyenesen mérgezőbb lett), Budapest pedig így sem bénult meg a lezárásoktól és a biciklis sávoktól, csúnya visszalépésnek tűnne, ha tényleg eltörölnék őket ősszel. Alább végignézzük, mi történt közlekedésügyben Budapesten tavasz óta, majd nemzetközi példákkal mutatjuk meg, miért működőképes az autómentes nagyváros.
Bicikliutak a Nagykörúton
Azt mondják, azért nehéz kitiltani az autókat, mert a modern nagyvárosok az autós forgalom köré épültek. Ez Budapestre pont nem igaz: a város majd’ összes baja abból fakad, hogy olyan helyekre szuszakolták be az autókat, amelyeket nem arra terveztek, hogy elbírja őket. Például azért, mert a várost még bőven akkor tervezték, amikor autók sem voltak. Erre a legszebb példa a Nagykörút, amelyen úgy kell elférnie két autós sávnak, hogy közben parkolnak is, ezernyi üzlethelyiség előtt pakolnak ki-be, és merészebb biciklisták is szlalomoznak az autók közt. Illetve most már csak egy sáv: tavasz óta teljes értékű, előzéskompatibilis, igaz, ezernyi életveszélyes kátyúval megbolondított bicikliút foglalja el az egyik sávot, amely több helyen buszokkal osztozik, ha nem jár a villamos.
Eközben ott a nagyon-nagyon széles, jobbára kihasználatlan járda, amely főleg a kitelepülő éttermeknek jó, meg azoknak a biciklistáknak, akik (ejnye!) még így sem az utat választják, inkább járdáznak. Akárhogy is: ez az út tényleg nem arra készült, hogy autók haladjanak rajta.
„Nem szeretnénk senkit »a bicikli olyan szabadságélményt ad, amit semmi más« szintű közhelyekkel fárasztani, maradjunk a praktikumnál: ezekkel az új sávokkal sokkal gyorsabban lehet közlekedni; csúcsidőben, a dugóban (mármint, ha majd egyszer lesz megint dugó) konkrétan semmi másnak nincs értelme. (Csak egy apró példa: hamarosan te is megtapasztalod majd, hogy gyorsabban ér oda hozzád a kajafutár.) Erre, reméljük, rájönnek majd az autósok is, ha elég biciklist látnak elhúzni maguk mellett, miközben ők húsz perc alatt araszolnak át a Jászaitól az Oktogonig.” Ezt írtuk a biciklisávokról május elején és pont így gondoljuk azóta is. Még úgy is, hogy közben tényleg visszatértek az autósok, velük együtt pedig a rossz levegő és a dugók – a helyzet azonban, ahogy mi látjuk, még egy sávval sem vészesebb, mint előtte kettővel.
Lezárt rakpart
Annak idején a Szabadság hidat zárták le egész nyárra, igaz, kényszerből, felújítás miatt. Akkor azonnal elfoglalták a bulizók, hintaágyban fröccsözők és az andalgó gyalogosok, így a híd a város legjobb (igaz, kissé szervezetlen, cserébe ingyenes) bulihelye lett. Annyira jó volt, hogy a városvezetést is meghatotta: nyaranta később is lezárták a hidat egy-egy hétvégére. Budapest pedig valahogy megoldotta. Nagyjából ugyanez van a rakpartokkal: a pesti utakat a Duna mentén egyszerűen odaadja a Főváros a gyalogosoknak, elég meggyőző eredménnyel.
Elvileg szeptember végéig tart a buli, hogy miért pont addig, és hogy a városvezetés hogy dönt, ha visszatér a vírus, nem tudni.
Autómentes Városliget
A Főváros kérésére a kormány úgy döntött:
hamarosan minden autót kitiltanak a Városligetből, beleértve a ligetet átszelő, forgalmas Kós Károly sétányt.
Pár kijelölt parkolóhelyet még használhatnak majd az autósok, egyébként az összes út a gyalogosoké és a biciklistáké lesz. Az Állatkert körútra csúcsidőben beengedik az autókat. A Hősök tere is autómentes lesz, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum előtt sem lesz forgalom, a gyalogosoknak nem kell tovább az autók előtt és között rohangálniuk. Jelenleg nagyjából ez a helyzet:
Ezek a tervek beleillenek a működőképes nemzetközi ötletekbe, ám csak akkor válnak majd be, ha biztosítanak alternatívát. A cél tehát nem az, hogy az autósokat más utakra tereljék, hanem hogy az embereket tereljék ki az autóikból: ha minden jól megy, belátják majd ők is, hogy érdemes közösségi közlekedést, biciklit használniuk vagy (belegondolni is szörnyű!) gyalogolniuk a dugóban araszolás helyett.
Ehhez három dolog kell: értelmes helyeken megépített parkolók, jól működő tömegközlekedés és legalább egy tényleg használható közbicikli-rendszer. Az elsőn dolgoznak (most éppen a Mexikói úti kisföldalatti-végállomáshoz terveznek parkolót, ez az autómentes Ligetet segíti majd), a második elvileg már működik, a Bubit pedig szintén most újítják fel az alapoktól, reméljük, egy öt kilométeres tekerés nem ér fel egy kiadós spinning-edzéssel a jövőben.
Kell még egy negyedik dolog is: hogy az autósok belássák, hogy igenis érdemes kiszállni és ott hagyni egy parkolóban, akármilyen nehéz is mentalitást váltani. Nem hibáztatunk senkit, ha hülyét kap az ötlettől, a toldozott-foltozott forgalmas vonalak (metrók, négyeshatos), amelyeket ráadásul mintha állandóan felújítanának, plusz a Budapesten aktív autóslobbi sikeresen arra nevelte a városiakat, hogy
ha el akarsz jutni ából bébe, azt a leghatékonyabban autóval teheted meg,
ez pedig ma már konkrétan nem igaz. Itt van például…
Oslo
„Számunkra az utca az, ahol találkozol a többiekkel, éttermekben eszel, ahol a gyerekek játszanak és műalkotásokat állítanak ki” – nyilatkozta a norvég főváros fejlesztésért felelős polgármester-helyettes, Hanna Marcussen. Éppen ezért a belváros legtöbb utcájából kitiltották az autókat, eltávolították a parkolókat, a helyükre bicikliutakat, padokat és parkokat telepítettek. Oslóban azóta sokkal jobb a levegő (a város híres volt a légszennyezés mértékéről, földrajzi okokból évente több hónapra szabályosan beragadt a szmog) és tényleg mindenki átszokott a tömegközlekedésre, biciklikre: nem volt könnyű, de nem érezte fenyegetve magát egy autós sem.
Madrid
Az autós forgalom a világ széndioxid-kibocsájtásának egyötödéért felel. Egy oxfordi kutatás szerint Európában évente tízezren halnak meg idő előtt csak a dízelautókból áramló mérgek miatt. Madridban éppen ezért a 2000 előtt gyártott összes autó és a 2006 előtt gyártott dízelautók forgalmát korlátozzák; ha minden igaz, még idén bevezetik, a teljes kitiltásukat.
London
Két éve a városközpont utcáinak több mint felét „elsősorban gyalogos” területekké nyilvánították. Bár az autókat hivatalosan nem tiltották ki City Mile-ból, hanem napi 15 fontos dugódíjat fizettetnek velük, remélik, hamarosan eljön ez is, beleértve a buszokat, a taxikat és az áruszállító kocsikat. Tavaly április óta az Uber-autóknak és a taxiknak is fizetniük kell a díjat – ők korábban mentesültek.
A dugódíjat eredetileg 2003-ban vezették be; azóta kétharmadára esett London belvárosának autós forgalma.
Koppenhága
Aki járt már ott, annak nem kell bemutatni a dán város válaszát a közlekedési válságra: biciklik. Koppenhágában a biciklisták az utak urai, minden róluk szól, az autózás a megtűrt közlekedési forma, nem fordítva. Cserébe mindenhol van bicikliút (sőt, több utat csak a biciklisták használhatnak, pedig elférnének az autók is), és mindenki megtanulta betartani a szabályokat.
A város fele minden nap mindenhova biciklivel jár.
Dánia ráadásul még tovább megy: 2030-tól nem lehetne többé dízel- és benzinautót venni az országban, és 2035-re a hibrid autókat is kivezetnék. Koppenhágában így is a legalacsonyabb az egy főre jutó autók aránya Európában.
Amszterdam
A holland kormány még a dánoknál is keményebb: 2030-ra csak tisztán elektromos autót engednének az utakra. Addig is három és fél milliárd forintnyi összeget szánnak bicikliút-fejlesztésre és kilencmilliárdod infrastruktúra-fejlesztésre. Ez nem tűnik soknak, de bőven elég, tekintve, hogy az utak eleve jó állapotúak és biciklisávokat felfesteni nem nagy mutatvány.
Ezek az országok persze helyzeti előnyben vannak: nem kell különösebben magyarázniuk az állampolgáraiknak, miért jobb az autónál bármi más, tudják ők azt maguktól is.