Életmód

Ilyen a mesében nincs: a magyar fiú története, aki támadója gondozója lett az Állatkertben

Senki nem értette a történetet, ami azzal indult, hogy 1918-ban egy négyéves gyerek kezét leharapta a hiéna a budapesti állatkertben.
A magyar fiú története, aki támadója gondozója lett az Állatkertben

Igazi mesebeli sztorira bukkant a zuglove Instagram-oldal, Lehoczky István hihetetlen és megható történetét osztotta meg az olvasóival.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

💚💛 Az 1938-as fotón szereplő Lehoczky István, az Állatkert félkarú őre eteti azt a hiénát, amely húsz évvel azelőtt a jobb karját leharapta. 1918-ban a 4 éves Lehoczky Pistike édesapjával sétált az Állatkertben, amikor elengedte annak kezét és a hiénák ketrecéhez sietett. Ott bedugta kicsi kezét a rácsok között, amelyet az egyik vadállat tőböl leharapott és rögvest felfalt. A szülők perelni akartak, de végül megegyezés született az igazgatósággal. Istvánka pajkossága elveszett, komor kisfiúvá vált, egyetlen öröme a tanulás volt. Meg persze a séta, amelyet a Városligetben tett meg sokszor, az egykori tragédia helyszíne felé. Megbocsátott az állatnak, amely néhány évvel azelőtt megnyomorította. Később a hiénák gondozójával együtt etette őket. Lehoczky Istvánból kiváló hivatalnok vált, sok elfoglaltsággal. Azonban hiányzott neki egyetlen barátja, aki az Állatkertben élt... Felmondta állását és jelentkezett a hiénák őrének. Egy idő után a vadállat már csak őt fogadta el és kizárólag neki engedelmeskedett. - 📸: Pesti Napló - Adorján-fotó #zuglove #zuglo #zugló #14ker #14kerület #zuglolife #XIVker #zuglocitylife #zuglocity #bp14 #hiena #hienas #tragédia #budapest #feketefehér #feketefeher #érdekes #történet #tortenet #újság #ujsag #napló #állatkert #allatkert #fővárosiállatkert #budapestzoo #budapestzooandbotanicalgarden #zoobudapest #varosliget #varosliget

zugLOVE (@zuglove) által megosztott bejegyzés,

Mi is utánajártunk, és megtaláltuk a korabeli Pesti Napló 1938-as írását az akkor 24 éves férfiről, aki nem akárhogy került a Fővárosi Állatkerthez.

Lehoczky István 1918-ban négyéves volt, amikor egy vasárnapi délután édesapja – a fiú életében először – kivitte az állatkertbe. Az írás szerint a kisgyereket, aki addig csak kutyát meg lovat látott élőben, lenyűgözték az állatok, nem bírt betelni velük. A fiú, mivel édesapja lova és kutyája is szelíd és barátságos volt vele, úgy gondolta, minden állattal lehet játszani.

Pista és édesapja kéz a kézben sétáltak, ám egy óvatlan pillanatban a kisfiú kirántotta magát apja kezei közül és előresietett a hiénák ketrecéhez. Itt történt a tragédia. A gyerek ugyanis benyúlt a rácson, hogy megsimogassa az egyik állatot, de az tőből leharapta a kezét és meg is ette.

A beszámoló szerint több jelen lévő felnőtt is ájultan esett össze a tragédia láttán. A gyereket kórházba szállították, és már csak bevarrni tudták a keze helyét.

A szülők eleinte be akarták perelni a Fővárosi Állatkertet, de az igazgatóság ezt megelőzve egyességet ajánlott nekik: ők fedezik a gyerek nevelési, iskolai költségeit az érettségiig. Azt is megígérték, hogy gondoskodnak arról, hogy azután munkája is legyen.

A szülők elfogadták az ajánlatot.

Lehoczky István a történtek után vidám, pajkos kisgyerekből szomorú és visszahúzódó lett. Kereste a magányt, sokat tanult, abban lelte örömét. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de kikapcsolódásnak mindig a Városligetbe ment, ott sétált, majd bement az állatkertbe. Hosszú órákat töltött azzal, hogy tisztes távolságból figyelte a vadállatokat, különös figyelmet fordítva a hiénára, ami megcsonkította.

Az őrök észrevették, hogy sokat van ott, ők nem tudták, hogy a fiatalember az a kisgyerek, akivel a tragédia történt. A gondozók segítettek neki, engedték egy idő után, hogy megetesse az állatot.

Lehoczky István kitűnő tanuló volt, az érettségi után egy magáncégnél kapott jól fizető, hivatalnoki állást. Szerette is, csak egy gond volt vele: estig kellett dolgoznia, és így már nem tudott kijárni az állatkertbe.

Ezért egy idő után felmondott, ugyanazért a hiénáért, aki megtámadta. Jelentkezett az állatkertnél, hogy ő lehessen a hiénák őre. Az igazgatóság pedig tartotta 20 évvel korábban adott szavát és felvette a fiút.

A hiéna, mindenki ámulatára, onnantól kezdve csak a fiúval barátkozott, csak tőle fogadott el ételt, csak ő fürdethette. Ha más őr közeledett hozzá, agresszív lett és nem engedelmeskedett.

Az 1938-as cikk azzal zárult, hogy Lehoczky István végre boldog volt. „Furcsa és nagyon megható, rejtélyes történet ez.”

(Kiemelt kép: illusztráció, Fortepan / Góg Emese)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top