A pornóiparról forgatott filmet egy korábban pornóellenes rendezőnő

– kérdezi az amerikai határőr a szőke, fiatal, svéd lányt, amikor a LAX reptéren be akar lépni az Egyesült Államokba. A lány egy nagyon picit elgondolkodik, majd rávágja, hogy pleasure. A pleasure az angol nyelvben egyszerre jelent kedvtelést, szórakozást és gyönyört is, a film nyitó képsora pedig azzal játszik el, hogy Bella és a határőr egészen mást gondol a szóról. Bár a lány valójában dolgozni érkezik Amerikába, a pornószakmára sosem gondol igazi munkaként: úgy érzi szórakozni, az álmait – pornósztárrá válni – megvalósítani repült át az óceánon, és csak később kell szembesülnie azzal, hogy a pornózás bizony kőkemény meló. Bella Cherry (ez a pornós művészneve, nem pedig az igazi) rejtélyes lány. Amikor az autóban az egyik kollégája megkérdezi tőle, miért kezdett el pornózni, kapásból rávágja, hogy azért, mert az apja gyerekkorában megerőszakolta. A kijelentést egy pillanatnyi döbbent csend követi, majd a srác azt mondja, hogy ne szórakozzon már vele, és ezután mindketten röhögni kezdenek. A film és Bella tehát sejteti, hogy a kijelentés talán csak irdatlanul rossz poén volt, de nyitva hagyja a lehetőségét annak, hogy mi van, hogyha mégsem. Amikor később bárki megkérdezi tőle ugyanezt, már csak annyit mond, hogy

Mindenki nézi, de nagyon kevesen beszélnek róla

A Pleasure című filmet eredetileg a tavaly elmaradt Cannes-i Filmfesztiválon mutatták volna be, végül azonban januárban debütált a Sundance Filmfesztivál kínálatában, ahol rögtön masszív sikert aratott, és nagy visszhangot kapott. A pornóiparról a Boogie Nights óta nem született igazán fontos film, és annak már huszonnégy éve. Ahogy a Pleasure rendezője, a 36 éves Ninja Thyberg a film Karlovy Vary-i premierje előtt elmondta, ez már csak azért is furcsa, mert a pornográfia kiemelten fontos része az emberek életének: ha rámutatsz egy tetszőleges ismerősödre, majdnem biztos, hogy rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen, de ő is fogyaszt pornót. És ugyan fogyasztja, de beszélni már nem szeret róla: megmarad mindenki magánügyének. Ha azonban valami ennyire fontos részét képezi az életünknek, Thyberg szerint vétek nem beszélni róla, ezért is gondolta úgy, hogy megpróbál változtatni ezen. Először – még 2013-ban – forgatott róla egy kisfilmet. Annak idején sok díjat bezsebelt érte, de ma már nem tartja annyira hitelesnek, lévén akkoriban még ő is csak könyvekből, tanulmányokból és filmekből ismerte az ipart.

Amikor eldöntötte, hogy a témát nagyjátékfilmmé bővíti ki, elutazott Los Angelesbe, hogy közelebbről megismerkedjen a témájával. Beköltözött egy olyan házba, ahol kizárólag pornós lányok laktak, összebarátkozott velük, majd azt is elérte, hogy megfigyelőként pornófilmforgatásokra is bejuthasson. Egy Collidernek adott interjújában elárulta, hogy nem rögtön a pornósztárokat és rendezőket kezdte el faggatni, mivel nekik komoly rutinjuk van az érdeklődők lerázásában, hanem inkább az egyszerű stábtagokat, a sminkest, a kameramant vagy épp a mikrofonost kérdezgette, akik nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy valaki érdeklődik a munkájuk iránt, ezért nyitottabbak voltak a beszélgetésekre. Miután velük összehaverkodott, rajtuk keresztül egy idő után már a pornósztárok bizalmába is beférkőzött. Bár kihagyásokkal, de közel négy évet áldozott az életéből arra, hogy bennfentessé váljon a pornóiparban, és mindaz, amit az évek alatt megtanult és megfigyelt, sűrítve benne van a Pleasure című filmben, ami talán a leghitelesebb mozi, amit valaha a pornózásról készítettek.

Egy újonc a pornósztárok között

Thyberg egyáltalán nem túloz, amikor azt állítja, hogy bennfentessé vált. Erre tökéletes bizonyíték, hogy a filmjében a főszerep kivételével az összes szerepet valódi pornósok játsszák, és köztük a mai amerikai pornóipar legnagyobb sztárjai is megtalálhatók, de nem mindenki saját magát alakítja: Thyberg a szereplőit védve a vetítés előtt elmondta, hogy szándékosan a legaranyosabb, legkedvesebb fiúkat kérte fel a legkegyetlenebb, leggonoszabb szerepekre, hogy a főszereplőjét végig biztonságban tudhassa. Bár a főhőst, Bella Cherryt valódi pornósokkal vette körbe, fontos volt számára az is, hogy a főszereplőjére ne a pornóiparban találjon rá. Online nagyjából kétezer lányt nézett meg, közülük hatszázzal beszélgetett is, mire rátalált Sofia Kappelre, aki nemcsak nulla pornós tapasztalattal, hanem pontosan nulla színészi tapasztalattal rendelkezett, amikor odaadta neki a munkát.

Thybergnek fontos volt az is, hogy bár a filmje teli van valódi pornósokkal, a jelenetek csak szimuláltak legyenek. Ez nem annyira neki, mint inkább a közreműködő pornószínészeknek volt furcsa, ugyanis számukra mindig az lett volna az egyszerűbb megoldás, ha valóban, élesben csinálják az aktusokat, Thybergnek pedig számos fejtörést okozott, hogy minden, amit mutat realisztikusnak hasson, mégse legyen valódi. Ez különösen a vadabb, megalázó szexjelenetek felvételénél volt kiemelten fontos, melyeket valóban borzasztó nehéz végignézni, hiszen úgy érezzük, azt látjuk, hogy a szemünk láttára bántanak és aláznak meg valakit a nőiességében: a jelenet a filmben nagyon intenzívnek hat, de valójában apró részletekben vették fel, mindent alaposan megkoreografálva és átbeszélve, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, hogy valaki akár csak érzelmileg is megsérüljön közben. Thybergnek azért is volt fontos, hogy Bella Cherryt egy pornóban járatlan lány alakítsa, mert meg akarta mutatni azt a fajta rácsodálkozást, amit csak az érezhet, aki messziről érkezve egyszer csak becsöppen ebbe a nagyon furcsa, és nagyon férfiak dominálta iparágba.

A mai pornóipar

A Pleasure-rel a rendező megmutatja, hogyan változott a szexipar az elmúlt években. A lányokkal kamerába mondatják a felvétel előtt, hogy mindent önként csinálnak, senki nem kényszeríti őket, megmutatják az igazolványukat és egy aznapi újságot, hogy jól látható legyen, hogy már nagykorúak, sőt még azt is elmondatják velük, hogy mennyi pénzt kapnak az alakításért, így védve be magukat a jövőre nézve minden támadási lehetőségtől. Bár folyton elmondják nekik, hogy ha bármikor rosszul érzik magukat, akkor a kamerát kikapcsolják, és le lehet állni, ez inkább csak a biztonság illúziója, és ahogy a film egyik kulcsjelenete is mutatja, egyáltalán nem könnyű egy ilyen helyzetben végleg megállni egy magát kényelmetlenül érző lánynak.

Amikor Bella egyszer megálljt mond, mert azt érzi, hogy a jelenet már túl sok és túl erőszakos neki, tény, hogy mindenki leáll, de ekkor megkezdődik a lelki terror a többiek részéről: emlékeztetik, hogy előre elmondták neki, mi vár majd rá, és direkt ő kérte, hogy egy nyersebb, keményebb jelenetben szerepelhessen, és ha nincs kész a jelenet, akkor aznap senkinek nem lesz kifizetve a munkája, mert egy fél jelenetet nem lehet eladni. Szóval gyakorlatilag Bellán múlik, hogy kap-e fizetést egy csomó ember. És persze az sem egyszerű, hogy egy ilyen helyzetben, sok férfi között olykor egyetlen nőként szembe merjen szállni az akaratukkal. Amikor az ügynökének elpanaszolja, mi történt vele, a férfi megértés és cselekvés helyett inkább szemrehányást tesz neki, hogy nem érti, miért nem hívta fel őt rögtön a forgatásról. A megértésnek még a szikrája sem mutatkozik nála, inkább ő is rögtön áldozathibáztató üzemmódba kapcsol.

Amiről nem szokás beszélni

Thyberg filmje képes arra, hogy egyetlen lány sorsán keresztül átfogó képet, egyfajta tablót mutasson erről a furcsa szakmáról. Egy szakmáról, ami annyira kívül esik a valódi társadalmon, hogy teljesen bezárkózik önmagába: ha valaki pornós lesz, akkor nem barátkozik hétköznapi emberekkel, a baráti körét is pornósok fogják alkotni, mivel senki más nem fogadja el ezt a munkakört (Bella az anyukájának azt hazudja, hogy diákként, egy ösztöndíjprogram keretében utazott Amerikában). Ezért is óriási a nyomás valakin, aki itt be szeretne futni: Bella nem szeretne kellemetlen, problémás embernek látszani, mivel a sikerhez az kell, hogy minél több munkára hívják, így nem szívesen mond nemet, így azonban egy olyan körforgásba kerül be, ahol akaratlanul is megalázza és arcon köpi saját magát. Kilépni nehéz, hiszen azok a pornófelvételek, amiket már leforgatott, már örökre ott lesznek az interneten, de maradni se könnyű, mert a siker érdekében az embernek túl sokszor kell megtagadnia önmagát.

Bár az eddigi soraimból talán úgy tűnhetett, de Thyberg nem akarja ördöginek láttatni a pornóipart. Néhány szereplőn látjuk, hogy valóban jó ember, sőt az is kiderül, hogy igazi barátságok is kialakulhatnak ebben az iparágban, és nem mindenki csak kihasználni és lehúzni akarja a lányokat, hanem vannak, akik valóban a lehető legkorrektebbül csinálják ezt a sokak által lenézett szakmát, ahol nagyon kevesen veszik a fáradtságot, hogy benézzenek a csillogó kulisszák mögé. A Pleasure egy nyers, de empatikus tabló erről a világról, amit nézőként egy pályakezdő lány szemével ismerhetünk meg, aki egyre több extremitás bevállalására kényszerül azért, hogy nevet szerezzen magának. Bella Cherry karaktere tényleg izgalmas jelenség: bár próbál olyan egyszerűnek mutatkozni, mint amit várnak tőle, nézőként végig érezzük, hogy több van benne ennél, és minden negatív megnyilvánulása ellenére ez teszi lehetővé, hogy végig vele tartsunk ezen a nehéz úton. A Pleasure nem könnyű néznivaló, de legalább eléri, hogy általa egy kicsit beszélhessünk valamiről, amiről nem szokás beszélni.

A filmet az 55. Karlovy Vary-i Filmfesztivál programjában láttuk. A magyar bemutatóval kapcsolatban egyelőre még nincs információnk.

Filmekről az nlc-n:

• Csodás hangja van a kamasz lánynak, de nincs senki a családjában, aki ezt hallhatná
• Hang nélkül meséli el az életét az egykori botrányos hollywoodi szívtipró
• Egy hely, ahol a teherbe eséstől a szülésig nem kell több 20 percnél