Két könyv a szendvicsgenerációról

A szendvicsgeneráció tagjai közé általában azokat a 40-60 éves nőket sorolják, akik a gyereknevelés mellett a szülőkről is gondoskodnak, ez a kettős erőfeszítés pedig szétszakítja őket. Az életük arról szól, hogy próbálják megoldani a lehetetlen helyzeteket, hogy jusson idő, energia és pénz a gyerekekre és felmenőkre egyaránt. A végén pedig teljesen felőrlődnek ebben a kimerítő kettős szerepben. A szendvicsgeneráció problémája a késői gyerekvállalással még inkább előtérbe helyeződik, hiszen amikor kicsik a gyerekek, és a legtöbb energiát igényelnék a szülőktől, akkor idős, esetleg beteg lesz a nagyszülői generáció a családban, akik szintén a középső generációra, azaz a szülőkre támaszkodnak. Olyan könyveket hoztunk, melyekből jobban megismerheted a szendvicsgeneráció problémáit és az esetleges megoldási lehetőségeket.

Kováts Eszter és Gregor Anikó: Nőügyek 2018

„A gyerekeink már felnőttek, a szüleink megöregedtek, és mindenki segítségre szorul. Úgy kéne lenni a köztesben, mint egy támogató rendszer, amire sem időd, sem pénzed nincs” – olvashatjuk a könyvben, ahogy az egyik beszélgetésben résztvevő nő megfogalmazza a saját élethelyzetében a szendvicsgeneráció fő problémáját. A könyvből világosan kiderül, hogy az ilyen szituációban megragadt nőknek minden napja arról szól, hogy egyensúlyoznak a kötelességek és a magánélet között – és általában épp a magánélet sérül az előbbi miatt. A könyvben közölt történetekből megtudhatjuk, hogy Magyarországon a 40–50 közötti nők érzik úgy leginkább, hogy kétfelől állnak nyomás alatt: gyerekek és munka az egyik, az idős szülőkről való gondoskodás a másik legnagyobb kötelességük. Mivel pedig alig kapnak a családok a betegeskedő nagyszülőkhöz intézményes segítséget, ezért családi szinten kell megoldaniuk a felmerülő problémákat.

A kötetben valós történeteken keresztül ismerkedhetünk meg a szendvicsgeneráció helyzetével. Például mesél az életéről az az asszony, aki egyszerre gondoskodik 20 éves lányáról és 80 éves anyjáról, közben pedig azt érzi, hogy nincs saját élete. Egy másik anya a saját édesanyját és a demenciában szenvedő anyósát is ellátja, véleménye szerint csak úgy lehet ezt túlélni, ha magára erőlteti az énidőt, hogy kiszakítsa magát a kötelességekből. Megszólal egy olyan asszony is a könyvben, aki nemcsak saját maga segít az anyjának, hanem ápolót is fizet, de emellett konkrét riadólánc is van a családban a beteg édesanya miatt. A családi összefogás segít nekik abban, hogy mindenkinek legyen a nagyszülőről való gondoskodás mellett is valamennyi élete. A könyv egyik nagy tanulsága az, hogy a szendvicshelyzet képes tönkretenni a családokat, kevesen bírják azt, hogy az életüket teljesen alárendelik a gyereküknek és szüleiknek egyszerre.

A szendvicsgeneráció teljesen kimerül (Kép: Getty Images)

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon?

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? című könyvében a modern nagyszülőség és a generációk közti konfliktusok kérdéseit vizsgálja meg alaposan. A könyvből megérthetjük, hogy a mai nagyszülői generációról miért érezhetjük azt, mintha nem állnának készen a nagyszülői szerepre. Ők azok, akik gyakran a 80 feletti szüleikről gondoskodnak, miközben az unokákkal is szeretnének értékes időt tölteni és segíteni a szülővé vált gyerekeiknek mindeközben. Ha létezik szendvicsgeneráció, akkor ez bőven az. „Korunkra alapvetően jellemző, hogy nincsenek olyan stabil szabályrendszerek, mint amik például egy faluközösségben uralkodtak, és amelyek íratlanul is megszabták, hogy mit lehet, mit nem. Ma már minden elfogadott, aminek persze rengeteg pozitív hozadéka is van, azonban így sokkal nehezebb kialakítani és összeegyeztetni a szerepeket: építsek még karriert, vagy gondoskodjak inkább az unokámról?” – nyilatkozta a szendvicsgenerációról egy interjúban a könyv szerzője.

Nem segít a helyzetükön az sem, hogy a nyugdíjkorhatár egyre feljebb vándorol, de sokan anyagilag nem is engedhetik meg maguknak a nyugdíjat akkor sem, ha már elérik azt a kort. A szerepek pedig családon belül egyre csak halmozódnak, agyonterhelve a nagyszülőket is. A könyvben konkrét definíciót is kapunk erről a szendvicsgenerációról: „A mai nagyszülők egy úgynevezett szendvicsgeneráció: még aktívak a munkában, ugyanakkor gondozási feladataik vannak szüleik és gyermekeik, unokáik irányába is. Gyermekeiknek leginkább anyagi támogatást nyújtanak (például lakásvásárlás formájában).

A nagyszülők viszont a dédszülőkhöz képest időben már kevesebbet segítenek, s ennek összetett okai vannak. Egyrészt még sokan dolgoznak, másrészt kettős gondozási teher hárul rájuk. Emellett úgy érzik, szülővé lett gyermekeik nem szorulnak segítségre, hiszen az anya otthon van a gyerekekkel, az apák is jobban bevonódnak a gondozási-nevelési feladatokba, vagy a szülők megengedhetik maguknak a fizetett gyermekfelügyelőt. S valójában maguk a szülők sem igénylik a nagyszülő gondozói segítségét, például mert nem értenek egyet a generáció nevelési elveivel. Pedig a csökkenő segítségnyújtás ellenére lényeges az unokákról való gondoskodás a nagyszülőknek, mert így fontosnak érzik magukat, másrészt az unokákkal eltöltött idő közösségteremtő erőként is működik.”

Filmet is ajánlunk:

• Ne sírj a Lucifer után, nézd inkább ezt az 5 sorozatot helyette!
• Sütik, London, szerelem
• 12 rémisztő és izgalmas horrorfilm, hogy halloweenkor retteghess a pokróc alá bújva