A sorozat hivatalos Instagram-fiókja ma jelentette be, hogy 2022 elején várható a Peaky Blinders hatodik, egyben utolsó évadja. Az még kérdéses, hogy hogy a Netflixre is érkezik-e az új szezon, de az biztos, hogy sok embert érdekel a Shelby család története, amely 2013-ban robbant be a Netflixen. A gengszterdráma Thomas Shelby és bűnbandája történetét meséli el, és egyúttal látleletet kapunk a kor társadalmi és politikai helyzetéről is. Epizódról epizódra bomlik ki előttünk egy kemény, erőszakos világ: láthatjuk hogyan működött akkoriban egy maffiahálózat, a szüfrazsettek, miként zajlott a szesz- és fegyvercsempészet, hogyan szervezkedtek a kommunisták, és éltek az első világháborúban megrokkant, elszegényedett emberek.
Carl Chinn történésznek köszönhetően azt is tudjuk, hogy a Peaky Blinders valóban létezett.
A professzor az 1980-as években kezdte el kutatni a banda múltját, és könyvet is írt róla The Real Peaky Blinders címmel. Ebből többek között az is kiderül, hogy Tommy Shelby és családja egy az egyben fikció, sőt, az igazi Peaky Blinders tagjai az 1890-es években randalíroztak, míg a sorozat az 1920 -as években játszódik.
Rettegésben tartották Brimingham utcáit
Ami viszont nagyon is stimmel, hogy ezek a férfiak kőkemény bűnözők voltak, akik a filmes karakterekkel ellentétben nem nagyon gondoltak a briminghami lakókra, sőt, rettegésben tartották a helyi szegényeket. A csoport tagjai egyébként olyan felnőtt fiatal férfiaiból állt, akik a brit munkásosztályból jöttek és maguk is nagy nélkülözések közepette nőttek fel.
Társadalmi hatalmukat – na meg a pénzüket – rablásból, erőszakból, zsarolásból, illegális fogadásokból és a szerencsejátékokból szerezték.
“Fess” fiatalemberek
A banda tagjait fel lehetett ismerni a jellegzetes öltözékükről: zakót, hajtókás felöltőt, gombos mellényt, selyemkendőt, bőrcsizmát, és ami a legfontosabb, egy simlis sapkát viseltek. A sapkánál egy kicsit el kell hogy időzzünk, hiszen ezzel kapcsolatban kelt életre róluk a mítosz: miszerint a nevüket onnan kapták, hogy a sapkájuk csúcsába borotvapengéket varrtak, amivel harc közben megvágták az ellenfeleik homlokát, így azokat a szemükbe ömlő vér szabályosan megvakította. Chinn professzor szerint ez azonban csak mendemonda, az igazi Peaky Blinders bandatagjai olyan fegyvereket használtak, amelyek kéznél voltak, és nem voltak drágák. Mint az acélbetétes bakancs, a kések, a tégladarabok, vagy a zsebkendőbe csomagolt kövek. Chinn azt mondta a Shrosphire Star-nak, hogy a pengés legenda valószínűleg John Douglasa a Walk Down Summer Lane című regénye alapján kelt életre, amiben a szerző azt írta, hogy a sapkákat fegyverként használták, azzal vágták fejbe, pontosabban homlokon az ellenségeiket.
„A kedvenc fegyverük – a hasonló manchesteri bandákhoz hasonlóan – az övük volt. Régimódi vastag övek, nehéz csatokkal. Az öveket vagy a csuklójuk köré tekerték, de nagyon gyakran a hüvelyk- és mutatóujjuk közé, úgy, hogy körülbelül nyolc centit hagytak ki, majd becsatolták. És ezt arra használták, hogy üssenek vele, amivel szörnyű sérüléseket okozhattak” – fedte fel az történet mögött húzódó igazságot a professzor, és hozzátette:
„Ezek az emberek egyáltalán nem voltak elbűvölőek. Nem olyan emberek voltak, akiket csodálni kell”
– mondta a professzor arra célozva, hogy a filmben egy kicsit kifényezik a gengszterek személyiségét. A nincstelen fiatalok ugyanis gátlás nélkül kirabolták a birminghami nyomornegyed utcáin sétálókat. Ha kellett megverték, megkéselték, vagy megfojtották az áldozatukat, akár egy zsebóráért is. Amikor a rendőrség a felsőbb osztályok nyomására megpróbálta visszaszorítani a bűnözést Brimingham utcáin, a bűnöző fiatalok visszavágtak a rendőrségnek és “szlalomozó bandák” néven váltak ismertté, majd az 1890-es évek végére hierarchiába szerveződtek és Peaky Blinders néven egyetlen csoportba szerveződtek. Miután ellenőrzött területet hoztak létre, a 19. század végén elkezdték kiterjeszteni bűnözői vállalkozásukat. Tevékenységeik közé tartoztak a védelmi zsarolások, csalások, földrablások, csempészet, gépeltérítés, rablás és illegális bukmékerkedés. Heather Shor történész a Leeds-i Egyetemről azt állítja, hogy a Blinders inkább az utcai harcokra, rablásokra és zsarolásra összpontosított, szemben a szervezettebb bűnözéssel. Chinn professzor kutatásaiból pedig az is kiderül , hogy a Peaky Blinders becenevet kapott banda valójában már az első világháború előtt eltűnt, 1918 után – és abban az időszakban, amelyben a sorozat játszódik – az egykori Peaky Blinders egyes tagjaiból alakult a még erőszakosabb Birmingham Gang. Annak ellenére, hogy az 1920-as évekre eltűnt az igazi banda, a “Peaky Blinders” kifejezés általánossá vált a fiatal utcai bűnözők számára Birminghamben.
Chinn szerint az új szervezet, a Birmingham Gang élére valóban egy férfi került, aki a tévésorozat karakterével ellentétben jóval ijesztőbb küllemű férfi volt. „A 20. század elején felbukkan a birminghami banda vezetője, aki egy kicsit szervezettebb formában fogta össze őket” – mondta Carl. Ez a vezető Billy Kimber volt, aki a valóságban egy nagydarab, testes, félelmetes harcos volt, és büszke volt az öklére. A hírhedt gengszter 1882-ben született William “Billy” Kimber néven és korábban a Peaky Blinders tagja is volt. Később ő irányította többek között Uttoxeterben és Leedsben a közép- és északi versenypályákat, és több éven keresztül ő volt az Egyesült Királyság legnagyobb szervezett bűnözéssel foglalkozó vezére. Később az észak-londoni Islingtonban is alapított egy bázist, hogy a dél-angliai versenypályákra is koncentrálhasson. Embereivel véres háborút vívtak más gengszterekkel, mint például Charles Darby Sabinivel, akik a háború utáni Nagy-Britannia virágzó lóversenypályáin a bukmékerektől zsaroltak ki pénzt. A másokat rettegésbe tartó bűnöző 1921 márciusában halt meg, miután lelőtték és megverték a londoni Kings Cross- ban.
Könyvében Carl eredeti források és interjúk széles skáláját használja fel, hogy kibővítse a filmben látott képet a hírhedt bandáról, és még jobban bevonja olvasóit abba az erőszakos világba, amely egy évszázaddal ezelőtt olyan nagy hatással volt a térségre, és amelynek történetét ma is nagy érdeklődés övezi.
„A történet izgalmas” – mondta a professzor. „Félelmetes, ijesztő, és rengeteg tanulsággal szolgál a bűnözésről és arról, hogyan kezeljük azt”.