2015-ben, vihar előtti pillanatokban szúrta ki az Index operatőre a Balaton Soundon táncoló, piros sortos srácot. A „soundos, kigyúrt csávó” sztereotípiáját megtestesítő Pumped Gabó, polgári nevén Szabó Gábor videóját villámgyorsan szétkapták az olvasók, ömlöttek alá a röhögő, cikiző kommentek, és mielőtt elfáradt volna a sztori, előkerültek az újabb, szaftos témaként szolgáló erotikus, webkamerás munkái. A kommentelők tömegei imádták fikázni az akkor 18 éves fiút, de megnyilvánulásaival etette is a balhéra vágyó népet. Nem kellett sok idő, a valóságshow-szerkesztők is meglátták benne a forintosítható nézőszámokat.
A Balaton Soundról az RTL Klub képernyőjéig jutó Pumped Gabó pedig úszott az árral, ha kellett, bohócot csinált magából, ha kellett, üvöltött, ha kellett, porig alázta a párját egy „reality” show-ban, és a szerkesztők kedvéért.
Hét év telt el az ominózus Balaton Sound-os jelenet óta, Pumpednek azóta voltak rosszabb és jobb időszakai, ma épp az egyik legjobban fizetett hazai influenszer, és be kell látni, hogy az utóbbi időben a népszerűségi indexe is szépen emelkedik. Ugyan ma is hullanak belőle a trágár szavak, és továbbra sem kíván minden társadalmi normának megfelelni, az Instagramján a gyúrásról és a bulizásról szóló posztok mellett motiváló üzeneteket oszt meg, egyre többet beszél a környezetvédelemről, toleranciáról, aktuális közéleti témákról. Kiállt a Fertő tó beépítése ellen, az LMBTQ emberek mellett, vitt segélyszállítmányt az ukrán határra, bulizni küldte Putyint, és már rég nem akar az irritáló, bunkó szerepében tetszelegni. Sőt, inkább szeretne jó példát mutatni, főleg olyan fiataloknak, akiknek kevés a kapaszkodó az életükben, és nagyobb az esélyük arra, hogy elkallódjanak.
Fotó: Neményi Márton
Ellátogattunk budai otthonába, hogy megtudjuk, miért fontos számára az, hogy egyre több közéleti témában megnyilvánuljon, és arra is kíváncsiak voltunk, hogy visszatekintve milyennek látja azt a 18 éves fiút, akit a Balaton partjáról felkapott a média.
A telefonban azt mondtad, hogy mostanában kevesebb interjút adsz, nem nagyon van kedved már hozzá. Miért jutottál erre a döntésre?
Nektek sok kattintást hoz majd ez az interjú, de engem lehet, hogy szétoltanak érte. Tudod, általában kiborítom az idősebb embereket, azzal amiket mondok, ahogy élek, mert nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy abból finanszírozom az életemet, hogy Insta-sztorikat készítek, aztán elmegyek szoláriumba, fodrászhoz, edzeni. Hogy élvezem az életet, és ezért vagyok megfizetve. Szerintem pedig az Isten nem azért teremtett meg minket, hogy nyolc órában dolgozzunk, aztán hazamenjünk és nézzük a tévét, hanem azért, hogy jól érezzük magunkat és valamit alkossunk. Minden ember más, minden emberben van valami különleges, és minden ember tud valami olyat teremteni, amitől jobb lesz a többieknek.
Te mit adsz másoknak?
Pozitív energiát és motivációt. Persze, mindig lesznek olyanok, akiknek sosem lesz elég jó, amit mondok, meg amit csinálok, és ezért szétoltanak, de nem hibáztatom őket, mert ezek az emberek általában megkeseredettek, az ő helyükben valószínűleg én is utálnám magam. Bár szerintem jobb volna, ha nem félelemben, szorongásban, irigységben élnének.
Fontos számodra, hogy mit gondolnak rólad mások?
Nem hazudok: mindig jólesik az elismerés, de már nem éhezek annyira a visszajelzésekre, nem járok el csak azért az éjszakai életbe, hogy udvaroltassak magamnak. A negatív kommentek sem érdekelnek annyira, sőt, az ilyen hozzászólások csak arra motiválnak, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét.
Egy öreg fószer egyszer azt írta, hogy negyvenévesen a Blahán leszek csöves. Az eléggé beindított.
Ezért mondtál igent végül erre az interjúra, hogy bizonyíts?
Nem igazán, úgy voltam vele, hogy talán tudok egy-két olyan gondolatot mondani, ami néhány embert gondolkodásra ösztönöz.
Fotó: Neményi Márton
Több interjúdban is meséltél arról, hogy téged a könyvek tanítanak. Mióta olvasol önfejlesztő könyveket?
2018 óta. Akkoriban eléggé elkezdtem lefelé menni a lejtőn, sodródtam, lecsövesedtem, vissza kellett költöznöm az anyámékhoz, az egy elég rossz időszak volt. Azt hiszem, mindennek az volt az oka, hogy csináltam egy ocsmány dolgot: a Pumpedékben összejöttem a legjobb barátom csajával, és talán a bűntudatból, vagy mert tudtam, hogy rosszat tettem, az volt a fejemben, hogy innentől kezdve nekem nem lehet jó. És így is lett.
Mi volt abban az időszakban a legnehezebb?
Az, amikor ráébredtem, hogy sokkal több is lehetnék, de mégsem vagyok. Plusz akkoriban rengetegen utáltak, oltottak a neten, főleg miután kiderültek a „webcamos” melóim, amivel korábban az életemet finanszíroztam. Pedig az sem úgy történt, hogy „na én most webcamozni akarok”, erre úgy beszélik rá az embert, az egész a modellkedéssel indult.
Hogy szervezik be az embert egy ilyen munkára azok cégek, ahol modellkedés címszó alatt erotikus munkákra veszik rá a lányokat, fiúkat? Mert azért azt szögezzük le, hogy egy rendes modellügynökségnél nincs erotikus munka.
Először elhúzzák a mézesmadzagot, hogy majd modellként utazni fogsz, ilyen meg olyan modellmunkáid lesznek. Aztán nem jönnek a melók és bedobják, hogy ott van ez a lehetőség. Tőlem már az elején megkérdezték, mennyire vagyok szégyenlős. Aztán felkínálták, hogy ugyan nincs rendes modellmunka, de van ez az erotikus fotózás, csak alsógatyára kell vetkőzni.
Tudod, megy a vetítés, aztán megcsinálod és a végén bedobják, hogy ki kellene verni egy videóban.
Emlékszel arra, milyen volt az első ilyen alkalom? Amikor ennek a kérésnek eleget tettél?
Frusztrált voltam, de nem volt egy forintom sem, ezért megcsináltam a pénzért.
Gondoltál arra, hogy mi lesz, ha kiderül?
Nem, mert azt mondták, hogy „nyugi, senki nem fogja megtudni, mert ezek a videók itthon nem elérhetők”. Aztán amikor kiderült, az elég ciki volt, sajnos kellemetlen helyzetbe hoztam a családomat a munkahelyükön, meg úgy egyáltalán. Sokan elfordultak tőlem, de azokat a kapcsolatokat nem is bánom. Így kellett lennie.
Volt olyan felnőtt a gyerekkorodban, vagy később tinikorodban, akivel tudtál beszélgetni a dilemmáidról, a problémáidról?
Nem nagyon…. Ezért is próbálok egy ideje a fiataloknak jó példát mutatni, tanácsokat adni, könyveket ajánlani, beszélgetni velük. A múltkor az unokaöcsémmel hosszan beszélgettünk szívügyekről, és nagyon jólesett neki, hogy meghallgattam és beszélgettem vele. Ma pedig rácsörögtem egy gyerekotthonra, ami itt van tőlem nem messze. Szeretnék nekik adni valamit, odamenni, beszélgetni a srácokkal, mert lehet, hogy nem kapnak elég figyelmet, vagy nem úgy beszélgetnek velük, ahogy azt én tenném.
Fotó: Neményi Márton
Hogyan beszélgetnél velük?
Bennem valahogy megbíznak a srácok, megnyílnak nekem, talán mert alapból én is egy földhözragadt csávó vagyok, aki emlékszik arra, milyen volt, amikor nehéz volt az élet.
Érzik, hogy megértem őket, hogy tudom, mi a pénznek az értéke, mert volt olyan időszak az életünkben, amikor nehéz körülmények között éltünk, mert az apánk elhagyott minket és egyedül maradtunk az édesanyámmal egy albérletben.
Amúgy régen is itt laktunk a közelben, ide jártam, a Farkasréti Általános Iskolába, főleg jómódú srácok voltak az osztálytársaim. Jóban voltam velük, de én voltam az osztály bohóca, verekedtem, problémás gyerek voltam. Aztán kirúgtak kisgyerekként, negyedik osztályos koromban.
Vágytál arra, hogy a tanárok büntetés helyett inkább beszélgessenek veled, megkérdezzék, mit miért csinálsz?
Biztos jó lett volna, de a tanárok le vannak terhelve (akkor is le voltak), és nem tudnak úgy foglalkozni a gyerekekkel, ahogy kéne, ráadásul nem is fizetik meg őket. Amikor megtudtam, hogy mennyit keresnek, teljesen kiakadtam. Sokkal többet érdemelnének. Gondold el, egy tanárnak is ki kell jönni a hónap végén, és ennyi pénzből nem lehet megélni.
Mennyit érdemelnének szerinted?
Havi egymilliót, az biztos.
Az Instagramon azt írod egy hosszabb posztodban, amiben vissza emlékszel arra a Balaton Soundra, ahol született az ismert Pumped videó, hogy: „Sok hibát elkövettem, amik után mindig jól rábasztam, tanultam belőle és csináltam máshogy, mindig reménykedtem a jóban.” Mit csinálsz ma más másként, és milyen hibákra gondolsz a posztban?
Hibázok ma is, de megfontoltabb vagyok. Régen csináltam például olyan hülyeséget, hogy jogsi nélkül vettem kocsit, aztán persze elkaptak a rendőrök. Már nem csapódok olyan társaságokhoz, ahol csak a rossz ötletek vannak, felismerem a helyzeteket, és nem is megyek el mindenhová, ahová hívnak, csak azért, hogy jópofizzak. Jó ember akarok lenni.
Fotó: Neményi Márton
Voltál valaha rossz ember?
Azt hiszem, nincsenek rossz, csak elveszett emberek. Nekem is volt az életemben egy olyan szakasz, amikor rossz dolgokat csináltam, mert azok könnyebben elérhetők voltak. Az emberek elveszíthetik önmagukat az évek alatt, így válnak valaki egészen mássá.
Amikor megszületik egy kisbaba, az sosem egy patkányként, egy rosszindulatú, átbaszós emberként jön a világra, később persze, lehet, hogy azzá válik, de valaminek a hatására.
Mik ezek a hatások?
„Sok embert érnek rossz dolgok, bántások a gyerekkorban, amiktől aztán ők is rosszá válnak. De ezt észre kell venni, és az embernek vissza kell találni önmagához.”
Az a jó az önismereti könyvekben, és ha foglalkozol magaddal, hogy közelebb kerülsz a saját lényedhez, a saját szellemedhez, ami alapvetően mindenkinél jó, csak a körülmények teszik rosszá. Én például mindig fain ember voltam, csak régebben a kamerák előtt próbáltam bunkó lenni. Azt éreztem, hogy ilyennek kellett lenni, ezért még inkább rájátszottam erre a szerepre. És akkoriban nagyon sok bántást kaptam az interneten, ezért bezárkóztam és felvettem egy maszkot. Így reagáltam az emberekre.
Mikor érezted, hogy eleged van az álarcból?
Fokozatosan jutottam el idáig. 2018 óta tart ez a folyamat, mióta pszichológushoz járok. Ő segített abban, hogy visszataláljak önmagamhoz.
Azt mondod, hogy sokat számít, kiből milyen felnőtt lesz, ha nem a megfelelő módon bánnak vele gyerekkorában. Téged értek bántások kiskorodban?
Persze, bár szerintem a legtöbb embert éri valami kiskorában. Az biztos, hogy egy nagy adag kisebbségi komplexust az általános iskolából hozok. Ez volt az a suli, ahova átmentem a kirúgásom után, és egy ideig tök jó is volt, de aztán hozzánk került pár, nagyon agresszív srác. Terrorban tartották a gyerekeket, nyakon vágtak, baszogatták a többieket, a tanárok meg nem tettek semmit.
Te is azok közé tartoztál, akiket kipécéztek maguknak?
Igen, engem kifejezetten nem csipáztak.
És erről tudtak a tanárok?
Látták néha, mi történik, de nem igazán szóltak közbe. Amit amúgy nem is értek.
Tenniük kellett volna valamit, kivágni ezeket a srácokat a suliból, csinálni valamit a többi gyerekért.
Ez ellen egyébként fel is fogok majd lépni a jövőben, mert szerintem nagyon sok az iskolai bántalmazás, amiről a gyerekek hallgatnak, mert azt hiszik, hogy ciki erről beszélni, vagy nincs olyan felnőtt körülöttük, akinek elmernék mondani. Lehet, hogy minden suliban kéne egy rendőr vagy egy olyan felnőtt, akihez bizalommal fordulhatnak, amikor így basztatják őket. De sajnos a diákok és a tanárok között nincs meg a bizalom.
Rengeteg gyereknek tönkremegy az élete, ha sokat bántják. Nagyon komoly traumák történhetnek általános iskolában.
Fotó: Neményi Márton
Gyakori, hogy akiket sokat bántottak, később maguk is bántalmazóvá válnak. Te, amikor nagyobb lettél, terrorizáltál másokat, nálad gyengébbeket?
A gimnáziumban már a menők közé tartoztam, és ott volt egy srác, akit oltottak a többiek, amolyan viccesen. Persze ez is basztatás, de nem ütötték, vágták, mint minket az általános iskolában. Lehet, hogy egyszer-kétszer én is beszóltam neki, de nem basztattam sem őt, sem mást.
Ha már a hibáknál tartunk, hogyan gondolsz vissza azokra a szerepléseidre, amelyekért sok kritikát kaptál?
Akkoriban nem voltam ennyire öntudatos, mint most, és mivel tudtam, hogy ez kell a műsornak, hagytam magam eltorzulni, próbáltam a szerkesztők kedvébe járni. Abban például, hogy félreléptem a Soma csajával, vastagon benne volt az is, hogy korábban biztattak rá a szerkesztők. Nem mondom, hogy az egész ő hibájuk volt, de ezek azért nagyrészt irányított szituk voltak, és már korábban is mondogatták nekem, hogy jót tenne a műsornak, ha így alakulna a dolog.
Ma mit gondolsz ezekről a szerkesztőkről?
Valahol megértem őket, mert a munkájukat végezték, azt akarták, hogy minél több ember nézze a műsort, ahhoz pedig kellettek a balhék. Nekik a nézettség volt a fontos, ezt helyezték az előtérbe, az emberség pedig visszaszorult. Ráadásul egyre magasabb az emberek ingerküszöbe, régen hónapok teltek el, mire Renátó és Ágica smároltak a VV-ben, ma pár nap és orrba-szájba szexelnek a műsorokban. A szereplők is bevállalósabbak lettek, mert tudják, ezek kellenek ahhoz, hogy a nézők bent tartsák őket a játékban. Meglepetés is volt, amikor az MTV-n futó The Challenge-ben szerepeltem, és nem kértek tőlem a szerkesztők ilyeneket. Ott fair play volt, és ez eléggé meglepett, mert azt hittem, az a normális, ha megmondják, hogy balhéznom kell.
Ma is igent mondanál olyan szerkesztői instrukciókra, amikhez ki kell fordulnod önmagadból?
Nincs bajom azzal, ha el kell játszanom valamit, ha van egy előre megírt történet, de ma már nem mennék bele olyanba, ami rossz hatással van rám. Eljátszom a bohócot, de azért már meggondolom, mire mondok igent.
A volt barátnőddel, Ágival olykor lealacsonyító módon beszéltél a Pumpedék című műsorban. Egyenrangú partnerként tekintesz a nőkre?
Szerintem igen.
A korábbi, valóságshow-kban látott megnyilvánulásaidból nem egészen úgy jött le…
Mert régebben nem tekintettem őket egyenrangúnak, akkor másban voltam. Ma már belátom, hogy vannak olyan nők, akik többet tudnak nálam. Például a mostani páromtól elfogadom, hogy jobban lát egyes dolgokat, mint én, még ha megsértve is érzem magam, amikor ezeket mondja. Például abban is igaza volt, hogy sokat nyomkodom a telefont teljesen értelmetlenül. Volt olyan, hogy hazajöttem és három órán keresztül csak a szar TikTok-on szkrolloztam, ami szerintem az egyik legnagyobb ördögi találmány. Az algoritmusa megtanulja, hogy mi tetszik neked, egyfolytában tanul rólad, így csak olyan videókat dob fel, amiktől még inkább rákattansz.
Fotó: Neményi Márton
Csakúgy, mint az Instagram, ahol a posztjaiddal te is arra kondicionálod a követőidet, hogy nézzenek téged, nem?
Ez igaz, de ezért próbálok hasznos dolgokat is megosztani az Instagramon, olyanokat mondani, amivel arra motiválom a követőimet, hogy tegyék a dolgukat. Valamelyik nap is odajöttek hozzám páran és mondták, hogy az üzeneteimtől nagyobb kedvvel csinálják a feladataikat és haladnak előre az életben, és sokan írnak is, hogy köszönik a motivációt. Ezek egyébként még nagyon furák. Az elismerő bókokat nem tudom jól fogadni, jövök tőlük.
Nagyon sokáig utáltak az emberek, rengeteg oltást kaptam, és még új, hogy már ez nem így van. Nagyon jól esik, de fura.
Gyerekkorodban kaptál dicséretet?
Nem igazán, talán ezért is alakult ki az bennem, hogy folyton bizonyítani akarok, mindig elégedetlen vagyok és van úgy, hogy ostorozom magam. Próbálom ilyenkor ezeket a negatív gondolatokat leállítani, elismerni magamnak, hogy jó az, amit csinálok, hogy haladok előre az életben. Szerintem azért is lakom még itt ezen a környéken, ahol felnőttem, mert valahol így bizonyítom a régi tanároknak, hogy hiába rúgtak ki, lett belőlem valaki.
Szoktál az Instán beszélni a nehezebb pillanataidról is?
Igen, vállalom ezeket is, de ilyenkor azt is megosztom, hogyan oldom meg a helyzetet. A múltkor kitettem például egy Insta-sztori-sorozatot arról, hogyan kell a negatív gondolatokat kiiktatni, és hogyan vegyük észre, ha ezeken pörgünk. Ha például nem akarod, hogy valami megtörténjen veled, akkor nem arra kell gondolni, hogy „úristen, ez meg ne történjen velem”, mert így is rengeteg energiát fordítasz pont arra a negatív dologra, amit el szeretnél kerülni.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Gondolj az ellenkezőjére, vagy próbáld meg kikapcsolni a gondolatot: nézz meg egy filmet, menj el edzeni, hívj fel egy barátodat, menj át anyádhoz, vagy csinálj valami mást, ami örömmel tölt el. Fontos, hogy megtaláljuk a hétköznapokban az apró örömöket.
Neked mi jelenti az örömforrást?
Feltölt például, ha kapok pozitív üzeneteket a megnyilvánulásaimra, és azért kezdtem el dj-zni is, mert korábban én is rengeteg energiát kaptam a jó zenéktől, és szeretnék ebből most visszaadni másoknak. De ilyenek az életemben a fesztiválok is, ott az ember végre teljesen szabadnak, boldognak érzi magát. Ilyesminek képzelem el a mennyországot is.
Fotó: Neményi Márton
Azért egy fesztiválon az ember általában rásegít arra, hogy jó legyen a hangulat…
Én csináltam úgy végig fesztivált, hogy nem nagyon ittam, és az sem volt rossz. De az igaz, hogy vannak helyzetek, amikor nem megy, vagy nehezebben megy józanul letenni a gátlásokat.
Pumped Gabó szokott gátlásos lenni?
Hát persze, főleg amikor megdicsérnek, de a pszichológusom szerint is szorongós vagyok.
2018 óta jársz pszichológushoz. Szerinted miért érdemes szakemberhez fordulni?
Fontos, hogy az ember ne hazudjon magának: ha valami rossz van az életében, azt ismerje fel, és ha magától nem tudja megoldani, menjen el egy pszichológushoz. A spanodnak is elmondhatod, de ő úgy fog neked segíteni, hogy az neki is kedvező legyen. Nem rosszindulatból, hanem mert ilyen az ember természete, a pszichológusnak viszont az a munkája, az a hivatása, hogy segítsen az embernek.
Azt mondtad, hogy nagy benned a megfelelési kényszer. Ez a külsődre is érvényes? Szerkeszted az Instagram-képeidet?
A külsőmet Isten ajándékának tartom, amiért sokat teszek, és nem igazán szerkesztem a képeket. A Face App például szerintem a másik ördögtől való találmány, durva megfelelési kényszert alakít ki az emberekben. Egy csomó influenszer – főleg csaj – így használja a képeit, és ezzel az átlag emberbe bazi nagy szorongást raknak, mert ennek a képnek nem lehet megfelelni. A tökéletes lett a normális, és ez nagyon nem jó irány. Ez lesz a következő dolog, ami ellen kampányolni fogok. Az a tervem, hogy meztelenül magam elé fogok egy olyan táblát fogni, amire azt írom majd Stop Using Face Up. Ezt amúgy már a héten meg kellett volna csinálnom, csak nagyon halogatós vagyok.
Sok nap telik így el? Halogatással?
Túl sok. De aztán mindig elérek arra pontra, amikor megunom, azt hogy nem csinálok semmit.
Gondolkodtál már azon, hogy ez a halogatás honnan jön?
Szerintem a magamba vetett hitem a hiányából, hogy azt gondolom, nem lesz elég jó, amit csinálok. Sokszor, amikor a YouTube-ra kellene készíteni egy videót, zenélni, megcsinálni egy új projektet –, nem kezdem el, mert félek, hogy nem lesz elég jó.
Fotó: Neményi Márton
Az utóbbi időben megmutattad a segítő oldaladat. Vittél például az magyar-ukrán határra segélycsomagot, legutóbb pedig a Greenpeace aktivistájaként tűntél fel. Valóban fontos neked a környezetvédelem, vagy közrejátszik az is, hogy ez most egy elég hot topic?
Látod, ez a baj, hogy az emberek trendinek gondolják a környezetvédelmet, miközben ez nem egy divat, hanem tényleg nagy bajban vagyunk, mert nem fenntartható, ahogy élünk. A legtöbbet a kormány tudna tenni érte, ahogy kampányoltak a koronavírus elleni oltás mellett, úgy kellene legalább ennyire a környezetvédelmet is reklámozni. Vagy még jobban.
Te hogyan óvod a környezetet?
Próbálok tenni érte, például szelektíven gyűjtöm a szemetet, de nem tagadom, olykor én is megveszem a műanyag palackos üdítőt, mert ezek vannak ott mindenhol, ezek vannak szem előtt. Szerintem a világ vezetőinek lenne a feladata, hogy ne ilyen cuccokkal legyünk elárasztva. Nekik kéne elénk tenni olyan dolgokat, amik rendben vannak. Amúgy nem veszek meg minden szart, amire nincs szükségem, vagy csak azért, hogy mutogassam, jól élek.
És az az óra a kezeden, amiről ordít, hogy kb. egy autó árába fájt?
Képzeld, ezt egy barátomtól kaptam megőrzésre, aki most külföldön van. Viszont nemrég tényleg vettem egy új autót, amit nem kellett volna, de mint sok férfinak, nekem is a gyengém a kocsi. Tudom, hogy faszság, de ez van.
A Fertő tavi beruházások ellen is kiraktál egy posztot, ez volt az első olyan megnyilvánulásod, amiben egy közéleti kérdésben véleményt formáltál. Miért pont ennél érezted azt, hogy közölnöd kell a véleményedet?
Mert zavar, hogy ennyire telhetetlen az ember, állandóan, egyfolytában éhes: a cégek csak növekedni és növekedni akarnak, legtöbbször a környezet kárára. Nem fordítanak elég figyelmet a környezetvédelemre, de nem is érdeke senkinek sem. Mert ugye, ha nagyobb figyelmet kapna a környezetvédelem, akkor át kéne szervezni az egész társadalmi rendszert, és azok, akik most nagyon gazdagok, nem lennének még gazdagabbak, mert nem tudnának tovább növekedni.
Amikor kiteszel egy-egy posztot, amivel kiállsz valami mellett, aggódsz, hogy mit reagálnak majd rá az emberek?
Tudom, nem kéne, de szoktam azért, amikor például az orosz-ukrán háború kitörése után levittünk a határhoz egy teherautónyi cuccot az egyik barátommal, sokat vacilláltam, hogy kitegyek-e róla posztot.
Azon gondolkodtam, hogy nem gáz-e kiposztolni azt, hogy másokon segítek, tudod, mintha azt mutatnám, nézzétek már, milyen jó ember vagyok!
De aztán arra gondoltam, hogy ki kell tenni az ilyet is, ne az legyen már mindig a példa tőlem, hogy egy szórakozóhelyen vagyok és bulizok.
Fotó: Neményi Márton
Mi a helyzet a politikával? Elmész szavazni?
Ahogy öregszem, egyre jobban érdekel. Nemrég voltam a Partizán Roadshowjában és nagyon jó volt képbe kerülni az aktuális helyzettel, kilépni a saját buborékomból. Persze, mindenkinek el kell menni szavazni. Az embereknek fel kellene ébredni, de az a baj, hogy alszanak, el vannak altatva.
Tudod, kire teszed le a voksodat?
A posztjaimból nem nehéz kitalálni.
Szoktál aggódni a jövőn?
Nem igazán, már tudom, hogy a bőségteremtő gondolatok fontosak, áramlik a pénz az életemben, egyre jobban épül a Dj karrierem is, telt házas bulikat tartunk, és szeretném majd, ha egy ponton már a zeném miatt jönnének el, és nem azért mert Pumped Gabó áll a keverőpult mögött. Itt és most jól érzem magam, és szerintem majd a jövőben is megtalálom azt, amitől jó lesz nekem.