Sokan és sokféleképpen nyúltak már a témához, miszerint Jézusnak volt egy felesége, ám Sue Monk Kidd új könyvében bátran és újszerűen dolgozta fel a témát. Bár ma már annyira nem is érzékeny topik, könyves boltokat sem gyújtottak fel miatta… 

Nem úgy mint 1988-ban, amikor robbant Martin Scorsese “Krisztus utolsó megkísértése” című filmje, amelyben Jézus és Mária Magdolna közös házasságban élt együtt. A film hatalmas tiltakozás hullámot váltott ki világszerte, mozikat gyújtottak fel egyes nagyvárosokban, míg Scorsese halálos fenyegetéseket kapott. Több országban pedig betiltották a filmet.

2003-ban is kirobbant a balhé a “Da Vinci-kód” című teológiai műsor nyomán, amit az ABC News adott le, és amely újra felszította a találgatásokat, hogy Jézus feleségül vette Mária Magdolnát.  A műsor készítője, a televíziós újságíró, Elizabeth Vargas akkor azt mondta az ABC-nek, hogy keresztény tanokban központi jelentőségűnek mondható férfi, felesége és Leonardo da Vinci köré épített műsor megpróbál annyira tapintatos lenni, amennyire csak lehetséges. Elismerte ugyanakkor, hogy „nem lehet erről a témáról beszélni anélkül, hogy megzavarnánk vagy megbántanánk egyeseket”. A műsor egyébként a “Da Vinci kód” című bestseller alapján készült.

A könyv állítása szerint Mária Magdolna, aki a Biblia szerint prostituáltként kereste a kenyerét, valójában Jézus felesége volt, aki a zsidó származású vallásalapító halála után közös gyermekükkel Jeruzsálembe menekült. A legendát a könyv szerint egy olyan titkos társaság tartotta életben, amelynek a középkori Leonardo Da Vinci is tagja volt. Állítólag a művész és feltaláló munkáiban több jel is utal a hipotézisre. A Vatikán nem volt elragadtatva, hogy ez a műsor a képernyőre került, és pár évvel később attól a teológiai thrillertől sem, ami Da Vinci kódként került a mozikba.

Arról, hogy Jézusnak volt-e felesége, vagy ki volt a felesége, a mai napig zajlik a vita, és még mindig kényes kérdéskör a keresztény világban, de ettől függetlenül Sue Monk Kidd bátran nyúlt a témához. Ráadásul egy olyan oldalról közelítette meg a már sokszor átrágott feltételezést, hogy az a feminista lelkünket is cirógatja. A könyvből az is kiviláglik, hogy senkit sem kíván provokálni, és pár oldal után az is egyértelmű lesz, hogy ez a regény nem Jézusról, hanem későbbi feleségéről, Anáról szól.

„Mélyen és tiszteletteljesen tudatában vagyok annak, hogy Jézus olyan alak, akihez emberek milliói ragaszkodnak” – írja a szerzői jegyzetben. „A nyugati civilizáció történetére gyakorolt hatása páratlan”. A Mária Magdolna-vitát pedig kikerüli azzal, hogy egy teljesen kitalált karaktert mutat be: ő Ana, Heródes főírnokának okos lánya, aki egyben Júdás húga is.

A gazdagságban nevelkedett tizenéves lány arámiul, görögül, héberül és latinul is tud olvasni. Kedvenc nagynénje, akit a szülők annyira nem kedveltek, radikális elveket vall, és bátorítja a kislányt az írásra, az öntudatosságra. Ám Anát nem is nagyon kell ösztönözni, szenvedélyes érdeklődést mutat a Szentírás elhallgatott történetei iránt, és titokban megírja Éva, Betsabé, Jezabel és más  nők elveszett történeteit. Az apja gyakran úgy beszél Anáról, mint a család egyetlen fiú gyermekéről, mármint amolyan viccesen, arra utalva, hogy lány létére olvasni és írni szeret. Dörmögése ellenére az édesapja hozzájárul Ana kedvteléséhez, íróeszközökkel és papírtekercsekkel látja el, de ő is csak addig pártolja ebben a szenvedélyében, amíg eladósorba nem kerül. Az édesanyja, aki egy nagyon szegény családból származik, és egyetlen kitörési lehetősége a szép arca volt (szépsége miatt kaphatott tehetős férjet) pláne nem helyesli, és próbálja arra az útra terelni Anát, ami lényegében

minden akkori Galileában élő nő egyetlen, szenvedéssel, elnyomással kikövezett útja. 

Ana azonban kiáll a saját és mások igaza mellett, például amikor egy fiatal  barátnőjét megerőszakolja egy római őr, majd a családja brutálisan megbünteti, pontosabban a saját apja kivágja a nyelvét, mert el merte kiabálni a “szégyenét”, Ana kirohan a kor szexista kulturális és jogi normái ellen. Ekkor még nem fogja fel, hogy minden tettének súlyos következménye lesz, és hogy hamarosan ő is meg fogja tapasztalni, milyen nőnek lenni egy olyan világban, ahol senkit sem érdekel, hogy ő mit akar. Ana gyorsan megtanulja, hogy Kr. u. 14-ben Galileában nem sok jó vár olyan fiatal lányra, aki lázad a társadalmi normák ellen, és még tanult is. Hamarosan hatalmas konfliktusokba keveredik a szüleivel, akik azért küzdenek, hogy találjanak valakit, aki feleségül veszi botrányos lányukat. Az egyik alkalommal bemutatják egy nagyon befolyásos vénembernek, akit a férjének szánnak, ám a találkozó egy családi veszekedésbe torkollik, ekkor találkozik Ana egy Jézus nevű fiatalemberrel, aki egy helyi barlangban szokott imádkozni. Ám azzal, hogy Jézus belép a képbe, még nem ő kerül a fókuszba.

A szerzőt Ana karaktere érdekli

Kidd úgy építette fel a cselekményt, hogy Jézus a regény nagy részében a háttérben marad. Ez a regény nem róla szól. Hanem Anáról és arról, ahogyan a nőket a történelem során elhallgattatták. Sue Monk Kidd számtalan vonatkozó ide vágó példát mutat, attól kezdve, hogy Ana anyja elégette lányai írásait tartalmazó tekercseit, egészen addig, hogy Tabithának az apja kivágta a nyelvét büntetésből, amiért nyilvánosan megvádolt egy római katonát, hogy megerőszakolta. Ana saját írásait kiterjeszti további olyan lányokra és nőkre, akiket bántalmaztak, megaláztak, így adva hangot a történetüknek. Ír Tabitháról, a nagynénjéről, Phasaelisről, Heródes első feleségéről és sok más olyan nőről, akit ismert, akit bántottak, majd elhallgattattak. 

Amikor Alexandriába száműzik, felfedezi, hogy a nőkkel szemben egészen más a felfogás, és elfogadják őket, mint előremutató egyéniségeket. És mégis, talán éppen azért, mert látta a két végletet, tudja, hogy meg kell őriznie az írását, mert eljöhet az idő, amikor ismét elhallgattatják. Ez jó párszor előfordult már a történelem során: voltak olyan időszakok, amikor a nők szabadságot élveztek, és hozzáférést kaptak az oktatáshoz, a kultúrához, majd változott a politikai irány vagy erősebb vallási dogmák nyertek teret, és mindezt visszavonták. Ilyet végignézhettünk 2022-ben a tálib nők esetében is.

Júdás, Ana testvérévé tétele is fontos elmesélési eszköz a könyvben, hisz bensőséges betekintést nyújt Júdás és Jézus kapcsolatába, akiket összeköt a vágy, hogy a rómaiak eltűnjenek a földjeikről, de ellentétben állnak abban, ezt hogyan kellene elérni. Mindketten radikálisok, de az egyik erőszakos, míg a másik  a békésebb eszközökben hisz. Mindketten szerették Anát, és egyetértettek abban, hogy meg akarják védeni őt Heródestől.

Épp ezért, amikor a testvér elárulja a sógorát, kétszeresen is összetöri a nővére szívét.

A keresztre feszítésnél, ami önmagában borzalmas jelenet, egy feleség szemszögéből látjuk, amint a férje kínhalált hal, miközben a testvére a közelben megbánja tettét és bocsánatért könyörög.  A könyvben hiába ismerősek a jelenetek, az író mégis teljesen más perspektívából láttatja az eseményeket, és újra rácsodálkozhatunk Jézus történetére, miközben egy női karakteren keresztül pontos korrajzot kapunk és betekintést a Kr. u. 14. évi galileai nők életébe.