Kérdések és válaszok fakitermelésre vonatkozó rendeletről

Tömegek tüntettek a fakitermelés egyszerűsítéséről szóló kormányrendelet miatt szerdán este a Széchenyi téren, a Magyar Tudományos Akadémia előtt. A szervezőknek azért esett arra a helyszínre a választásuk, mert ott található Budapest vélhetően legidősebb fája, egy akácfa, ami állítólag már több mint 230 éves. Ez volt a második demonstráció, és az első tüntetést még azelőtt tartották, hogy megjelent volna Nagy István agrárminiszter miniszteri utasítása, ami sokkal szigorúbb feltételeket tartalmaz, mint az óriási felháborodást kiváltó kormányrendelet. Utóbbi ellen egyébként nem csak tüntetés szerveződött, több mint 110 ezer aláírónál jár az a petíció, amit a WWF indított több más szervezettel, és több tízezren írták alá az LMP tiltakozását. Összegyűjtöttük a legfontosabb kérdéseket a témában. 

Miért volt szükség könnyíteni a fakitermelés szabályain?

A hivatalos indoklás szerint az ország energiaellátásának biztosítása miatt döntött úgy a kormány, hogy változtat a fakitermelés törvény által szabályozott feltételein, és ez volt az oka annak is, hogy exporttilalmat vezettek be többek között a tűzifára. A rendelet a szomszédban zajló fegyveres konfliktus miatt kihirdetett veszélyhelyzet alatt hatályos, vagyis átmeneti intézkedésről van elvileg szó, de egyelőre sajnos nem látni, hogy mikor ér véget az orosz-ukrán háború. És mindeközben vannak, akik más okokat is sejtenek az intézkedés mögött, például azt, hogy így könnyebb kitermelni a világpiacon is kelendő árunak számító ipari faanyagot. 

Mennyire elterjedt Magyarországon a fatüzelés?

Az elmúlt években folyamatosan csökkent az aránya, míg 2015-ben 40 százaléka a háztartásoknak így fűtött, ez ma már csak 30 százalékra tehető. Viszont számolni kell azzal, hogy ez az arány ismét nőhet, egyes hírek szerint például a Belügyminisztérium felkérte az iskolákat arra, hogy mérjék fel, hogyan tudnának átállni fatüzelésre, és természetesen lehet, hogy számos otthonban döntenek emellett a fűtési módszer mellett. Már a rezsiváltozások bejelentése után is megindult a roham, egyre nőtt a kereslet a kandallók, vegyes tüzelésű kazánok, illetve kályhák, no meg a tűzifa iránt.

Fotó: MTI / Balázs Attila

Magyarországon egyébként nettó 6-7 millió köbméter fát termelnek ki évente, ebből 3,5 millió köbméter tűzifa, miközben egyes források szerint az erdők évente 13 millió köbméter növedéket produkálnak. Az idei évben egyébként csak az állami erdőgazdaságok még mintegy 1,3 millió köbméter tűzifa kitermelésére rendelkeznek engedéllyel. Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára egy interjúban hangsúlyozta,

Hozzá kell tenni, hogy számos, a témával foglalkozó cikkben felmerült, hogy a kitermelt vagy a kitermelhető mennyiséget nagyban befolyásolja az is, hogy az erdőgazdálkodásban is munkaerőhiány van, vagyis nincs elég ember, aki kitermelné a faanyagot, és ez sajnos nem új keletű probléma. 

Ki vághat ki fákat? 

Ahogyan a Lakmusz írja cikkében, erdőkből fát kivágni az erdőtörvényben és a természetvédelmi törvényben meghatározott szabályok szerint lehet. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vezeti az Országos Erdőtérképet, és az itt nyilvántartott erdők esetében a megyei kormányhivatalok engedélyéhez kötött a fakitermelés, és csak bejegyzett erdőgazdálkodó (a terület tulajdonosa, társtulajdonosa vagy egy harmadik személy, aki valamilyen megbízás, például haszonbérleti szerződés alapján jogosult a területet használni) végezheti. A fakitermelés csak az adott területre érvényben lévő, tízévente megújított erdőtervben foglaltak szerint lehetséges. Az állami erdészeti igazgatás 152 erdőtervezési körzetre osztotta az országot, az ezekre érvényes erdőtervekhez kell tartaniuk magukat az erdőgazdálkodóknak.

És ha csak magamnak szednék pár gallyat?

Fakitermelésre minden esetben a tulajdonos adhat engedélyt, állami erdőnél az illetékes erdészeti igazgatóság. Az általános gyakorlat szerint egyébként rőzsét kis mennyiségben lehet gyűjteni, de tűzifát nem, és a gallyak gyűjtése is csak az erdészet által közvetlenül kiadott, névre szóló engedély alapján történhet. Az élő fáról engedély nélkül levágott gallyakért mennyiségtől függően 50 és 500 ezer forintos erdővédelmi bírság járhat, elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, elhalt száraz ág nyesése esetén pedig alkalmanként 10 ezer forinttól 50 ezer forintig terjed a bírság. Jó hír, hogy országszerte több erdészet, erdőgazdaság is biztosít szedd magad lehetőségeket. 

Miért váltott ki ekkora felháborodást a rendelet? 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a természet védelme, és az arra való törekvés, hogy minél több zöldfelület legyen a környezetünkben. Viszont mostanában az a benyomása lehetett sokaknak, hogy ezekkel a kincsekkel, erőforrásokkal nagyon mostohán bánunk, hogy a természetvédelmi szempontok egyre inkább háttérbe szorulnak. A kormányrendelet szövegéből pedig sokan azt olvasták ki, hogy

továbbá a hazai erdők és rajtuk keresztül az egész élővilág visszafordíthatatlan károkat szenved.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Íme néhány példa arra, hogy mi szúrt többeknek szemet:

• ha egy védett területen termelnek le egy idegenhonos fajokból álló erdőt, például akácot, akkor a helyére nem kell őshonos fajokat telepíteni, sőt egyáltalán semmit sem kell telepíteni, ha az erdő sarjakból képes megújulni; 
• természetvédelmi területen könnyebb lehet tarvágást végezni, és ez nagyobb területre is kiterjedhet;
• az állami erdészetekben nem szükséges hatósági engedélyt kérni a kitermelni kívánt erdőrészlethez vezető utakhoz;
• a 100 százalékban állami tulajdonú erdőkben is lazább szabályok vonatkoznak a vágásérettségi kor megállapítására, vagyis fiatalabb állományok is letermelhetőek lesznek;
• az eddigiektől eltérően nemesebb fafajok letermelt területeit, cser- és nemestölgyet is elég lesz sarjról felújítani,
• az erdőtervben nem szereplő fakitermelésre az erdőgazdálkodásért felelős miniszter döntése alapján is sor kerülhet.

A tarvágás elég rosszul hangzik, tényleg ki akarják irtani az erdőket? 

A tarvágás nem az erdőirtás szinonimája, bár tény, hogy nem a legfenntarthatóbb, leginkább természetközelibb módszer. Azt is tisztázni kell, hogy a védett területeken is zajlik erdőgazdálkodás, néhol igen intenzíven, néhány évvel ezelőtt a sajtót bejárta a hír, miszerint egy 180 éves bükköst vágott ki az Egererdő Zrt. a Bükki Nemzeti Park területén arra hivatkozva, hogy megfiatalítsák azt. „A vágásos, különösen a tarvágásos gazdálkodás romboló hatása jól dokumentált, az ilyen módon átalakított állományok homogén életkorúak, egyfajúak, és sokkal kitettebbek a tűz-, a szél, a jég- és a rovarkárnak, az egyre gyakoribb ónos esőnek, mint a természetesebb erdők. Az élővilág hosszú távon elszegényedik, mert sok faj nem tud alkalmazkodni ahhoz a durva beavatkozáshoz, hogy a tarvágással néhány évtizedenként az egész ökoszisztéma lekerül egy területről” – nyilatkozta a Válasz Online-nak Gálhidy László, a WWF Magyarország erdőprogramjának vezetője.

Eddig a természetvédelmi törvény a védett területeken eddig legfeljebb 3 hektár kiterjedésben engedélyezte a tarvágást nem őshonos fafajok alkotta, természetes felújulásra nem képes erdőkben. Az erdőtörvényben pedig az áll, hogy az állam 100 százalékos tulajdonában álló természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, bizonyos természetességi állapotú, az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó előírást alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben – néhány kivételével – tilos a tarvágás.

Az utóbbi években egyébként Magyarországon is egyre elterjedtebbek az úgynevezett örökerdők. Ezeken a területeken folyamatos az  erdőborítás, különböző fajú és korú fák találhatóak rajta, és nincs egész állományra vonatkozó vágásérettségi kor, a fákat egyenként vagy kis csoportokban vágják ki, állandó ellenőrzés mellett, a kellően változatos állomány pedig remek élőhelyet biztosít más fajok számára. Egyes források szerint tíz esztendő leforgása alatt a hazai örökerdők területe ötszörösére nőtt; napjainkban mintegy 100 ezer hektáron történik örökerdő- és felkészítő, átmeneti típusú gazdálkodás.

Melyek a rendeletet kritizáló szakmabeliek és civilek legfőbb érvei a változások ellen?

Voltak, akik szerint ha valóban az energiaválságra adott válasz a rendelet, akkor az időzítéssel van egy kis gond, mert ugyan közeleg a fűtési szezon, de a frissen kivágott fával nem lehet fűteni, hiszen annak körülbelül 40-60 százalék a nedvességtartalma, és 20 százalék alá kell mennie ahhoz, hogy fűtési célra lehessen használni, de erre lehet, hogy 1,5-2 évet kell várni. A WWF pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy

Ráadásul az alacsony égési hőfok miatt gyakran füst, korom és kátrány keletkezik hő helyett, ez számos egyéb probléma mellett növeli a halálos szén-monoxid-mérgezés kockázatát, és a tüzelőberendezést, kéményt is piszkolja, tovább csökkentve a fűtés hatásfokát is. 

Apropó időzítés: Zambó Péter államtitkár szerint annak a kitételnek, hogy a fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozó korlátozásokat nem kell alkalmazni, csak az a célja, hogy az aszály miatti kemény talajon korábban meg lehessen kezdeni a faanyag szállítását. Ezzel szerinte egy-két hetet lehet nyerni, emellett így az enyhe telek miatt puha, nem terhelhető talajt az eredetileg előirányzott időszakban jobban kímélik a gazdálkodók. Többen viszont amiatt aggódnak, hogy a rendelet miatt nem lesz akadálya annak, hogy a fészkükön kotló tojók vagy röpképtelen madárfiókák alól kivágják az erdőt.

Jól hallottam, hogy mióta kijött a rendelet, már módosítottak is rajta?

Nem, magának a rendeletnek a szövege nem változott, de néhány nappal azután, hogy megjelent a Magyar Közlönyben, Nagy István agrárminiszter kiadott egy utasítást. Eszerint a tilalmi időszakra vonatkozó rendelkezés állami erdőkben csak 2023. március 31-ig alkalmazható, illetve a fennhatósága alá tartozó állami erdőknél a természetvédelmi területen történő tarvágás igenis tilos. Emellett írásba adta, hogy a megnövekedett tűzifaigényt elsősorban a nem őshonos akácerdőkből vagy telepített kultúrerdőkből kell kielégíteni, és lefektette, hogy a kitermelést könnyítő rendeletet csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az elfogadott 2022-es kitermelési terv alapján nem lesz elég tűzifa.

Fotó: MTI / Vajda János

Ez azt jelenti, hogy az állami tulajdonban lévő erdők miatt kevésbé kell aggódni, de mit jelent ez arányaiban? A KSH 2021-es adatai szerint hazánkban közel 2,06 millió hektár az erdőgazdálkodási területek nagysága, és ebből közel 1,95 millió hektár erdőterület. Ami a tulajdoni viszonyokat illeti: közelítőleg 56 százalék van állami tulajdonban, 43 százalék magánkézben, a közösségi tulajdon aránya elenyésző. A rendeltetést nézve az erdőgazdálkodási területeken belül természetvédelmi rendeltetésű erdőállomány kiterjedése 423 ezer hektár, aminél lényegesen nagyobb a faanyagtermelést szolgáló területek mértéke. 

Akkor most mekkora veszélyben vannak a fáink, az erdeink?

Vannak, akik szerint lehet bízni abban, hogy az adott területért felelős szakemberek – néhány kivételtől eltekintve – az erdők szempontjából megfelelő döntést hoznak. Mindeközben a rendelet ellen felszólalók szerint még van miért küzdeni, hiszen

és az agrárminiszter utasítása csak az állami tulajdonú területekre vonatkozik; a magánerdőknél, önkormányzati és más miniszterekhez tartozó állami erdőknél minden maradt a régiben, ami persze a 2022. augusztus 4-i rendeletet jelenti. De – ahogyan azt korábban írtuk –

És arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szilárd tüzelőanyagra sajnos szükség van, nagyon sok családnak nincs lehetősége arra, hogy más fűtőanyagot használjon. A Másfélfok szerint Magyarországon a tűzifa-felhasználás több mint 90 százaléka a háztartásoknál jelentkezik fűtési céllal, legnagyobb részét a legszegényebbek égetik el, de a középosztály is komoly felhasználó. Hozzáteszik, sajnos komoly kockázata van annak, hogy – különösen az energiaszegény háztartások – úgynevezett tűzifa-csapdában ragadnak, és ahelyett, hogy segítené a lakossági energiaátmenetet, a mostani rendelet csak a helyzet súlyosbodását eredményezi.