A Gestalt-terápia hatékony a szorongás ellen

A január a leghosszabb(nak érződő) hónap, amikor eleve magunk alatt vagyunk, mert vége a karácsonynak, újra dolgozni kell, ráadásul még az általában hideg, nyálkás, ködös időjárás sem kedvez a hangulatunknak. Szerencsére olyan korban élünk, hogy a lelkünk problémáira sokféle otthon is használható technikát találunk már. Most hoztunk egy Gestalt-terápiás módszert, amivel hatékonyan enyhíthető a szorongás és segíthet leküzdeni a depressziós tüneteket azzal, hogy felszínre engedjük az elfojtott érzelmeinket.

A Gestalt-terápia túllép a verbalitáson

Megéri pszichológusra költeni? – a pszichológus-keresés útvesztőjében

A Gestalt-terápia a pszichoterápia humanista és személyközpontú formája, amely a személy jelenlegi életére és kihívásaira összpontosít, tapasztalati megközelítésű, és a verbalitáson túllépve használja a terápiás technikákat, azaz nem a hagyományos, beszélgetős terápiáról van szó. Ezen a terápián keresztül a kliensek megtanulják jobban tudatosítani magukban, hogy saját negatív gondolkodási mintáik és viselkedésmódjaik hogyan akadályozzák meg a valódi önismeretet, és hogyan teszik őket boldogtalanná. Ahogy a Budapest Gestalt Intézet honlapján olvasható a meghatározás: „A Gestalt-terápia abban segít az embereknek, hogy gazdagabb és élvezetesebb életet éljenek, tisztábban lássák a helyzetüket, felfedezzék lehetőségeiket, és felelősséget vállaljanak azért, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljenek is – azaz felelősséget vállaljanak a boldogságukért.

A hagyományos terápiáktól abban is különbözik, hogy a hangsúly nem (csak) a verbalitáson van, dolgozik a testtel, mozgással, úgynevezett »kísérletekkel«, azaz nemcsak beszélünk róla, hanem ki is próbáljuk, meg is éljük itt és most.” 

A „gestalt” kifejezés egy német szóból származik, amely „egészet” vagy „összerakottat” jelent. A Gestalt-terápiát az 1940-50-es években Fritz Perls pszichiáter és pszichoanalitikus, valamint akkori felesége, Laura Perls pszichoterapeuta fejlesztette ki a hagyományos, verbális fókuszú pszichoanalízis alternatívájaként. Alapvető feltevésük az volt, hogy az embereket leginkább testből, elméből és érzelmekből álló egész egységként lehet kezelni, és akkor érthetjük meg az egyént a legjobban, ha a saját szemszögéből nézzük. Fritz Perls a terápia megalapozása során sokat merített a keleti vallásokból, főleg a buddhizmusból és a taoizmusból. Olyan módszer kidolgozása volt a célja, amely a ember egészével foglalkozik, és amelyben a hangsúly a kliensen, nem pedig a terapeuta személyén van. A Gestalt-terápia egyik érdekessége, hogy a pácienseket arra biztatja, hogy kifejezzék testi érzeteiket és az ezekhez kapcsolódó érzelmeiket.

Fritz Perls (Forrás: Wikipédia)

Rosalba Raffagnino, az olaszországi Firenzei Egyetem munkatársa a Scientific Research című folyóiratban 11 olyan tanulmány áttekintését tette közzé, amelyek a Gestalt-terápia hatékonyságát értékelték. A tanulmányok közül az egyikből például kiderült, hogy a szorongó szülők szorongási szintjét jelentősen csökkentette a Gestalt-terápiás csoportfoglalkozás. Szintén a 11 tanulmány között volt egy olyan is, amelyben idős betegek szorongásos és depressziós tüneteiben mutatkozott javulás a terápiás technikák hatására.

A kutatási eredmények szerint a Gestalt-terápia segíthet az olyan problémákban, mint a szorongás, a depresszió, az alacsony önértékelés, a párkapcsolati nehézségek, sőt, még olyan fizikai fájdalmak ellen is hatékony lehet, mint a migrén vagy a hátfájás. Azoknak kiemelten ajánlják, akik nem tudják, nem értik, hogy milyen szerepet játszanak a saját boldogtalanságukban és sorsukban. A terápiás technikákat olykor tánccal, művészettel, drámával és más terápiákkal kombinálva alkalmazzák.

A felszínre hozott érzelmek

Dr. Chris Gilbert író, klinikai szakpszichológus, aki az integratív és holisztikus orvoslás területén dolgozik, leírta a saját példáját, hogyan segített neki a szorongás leküzdésében a Gestalt-terápia széktechnikája. A széktechnikát ezen a példán keresztül megérthetjük és akár használhatjuk is a saját életünkben, ha szorongásoldásra lenne szükségünk.

„Gyermekkoromban soha nem engedték, hogy teljesen kifejezzem az érzéseimet – írja dr. Gilbert. – Mindez akkor változott meg, amikor felfedeztem a Gestalt-terápiás széktechnikát, amely lehetővé tette számomra, hogy teljesen kifejezzem az érzelmeim különböző részeit.

Az orvos részletesen beszámol az egyik terápiás ülésről, amiről úgy véli, fordulópontot jelentett az életében a szorongás és depresszió szempontjából. Egy évvel a férje halála után ment el Gestalt-terápiára, mert ennyi idő után még nem tudta feldolgozni a veszteséget, és úgy érezte, állandó harcban áll önmagával és állandósultak a depressziós tünetei. A teraputa a széktechnikát javasolta neki, ami úgy kezdődött, hogy körben elhelyezett pár széket és több, különböző színű párnát rakott a padlóra.

„Miután néhány mély lélegzetet vettem, a terapeutám megkért, hogy a testemre koncentráljak – emlékszik vissza a szakember. – Milyen fizikai tüneteket tapasztaltam? Feszült voltam, mindenem görcsben állt, a torkom, a mellkasom, a hasam. Úgy éreztem, mindjárt felrobbanok, mintha lennének olyan részeim, amelyek be vannak zárva, és ki akarnak szabadulni. A terapeutám megkért, hogy írjam le ezeket a bezárt részeket, és minden egyes elfojtott részemet ültessem le egy kijelölt székre, amire egy általam választott párnát teszek, és fejezzem ki ezeket az érzelmeket ítélkezés nélkül.”

Forrás: Getty Images

Hány részed van?

Dr. Gilbert számára felszabadító volt az elfojtott érzéseket megnevezni és fizikailag megjeleníteni a párnák és székek segítségével. Az akkori állapotában négyféle elfojtott részt fedezett fel saját magában, amivel szembesülnie kellett ahhoz, hogy csökkenjen benne a szorongás.

1. Szomorú rész

Egy sötétszürke párnát választott Gilbert ahhoz, hogy egy székre helyezve megtestesítse a lelke szomorú részét. Egy év elteltével még a gyász elemi erővel volt jelen az életében, és ahogy hangot adott annak, mennyire hiányzik a férje és leült a szürke párnás székre, elsírta magát. A könnyek felszabadító erejével tudott továbblépni az elfojtott érzelmek sorában.

2. Dühös rész

A következő székre egy piros párnát tett. Amikor leült rá, már tudta, hogy ez a dühét jeleníti meg. „A hangom sokkal erősebben tört elő, mint korábban. Tudtam, hogy düh van bennem, de hogy ilyen sok, az meglepett. Dühös voltam a világra, a természetre, Istenre, amiért elvették tőlem a boldogságot, amit a néhai férjemmel együtt éreztem.” A dühét végül a közeli kanapéra helyezett párnákon vezette le Gilbert a terapeuta javaslatára, addig püfölve a párnákat, amíg teljesen kimerült.

3. Rászoruló rész

Ha csak ennyi történt volna, hogy a dühét és szomorúságát megnevezve megkönnyebbül, akkor is óriási hatása lett volna a terápiás ülésnek, ám még csak most következett a jéghegynyi elfojtott érzelem további felfedezése. Azokkal a részeivel kellett Gilbertnek kapcsolódnia, amiket rég nem engedett a felszínre. „Ahogy kapcsolatba kerültem az érzéseimmel, átöleltem magam a karjaimmal és ringatni kezdtem a testemet. Ekkor előbukkant a rászoruló részem. Egy rózsaszín párnát helyeztem a harmadik székre, és leültem rá. Ez a részem szeretetre, romantikára és szerelemre vágyott, biztonságban akarta érezni magát egy szeretett személy karjaiban. Csodálatos érzés volt, hogy a gondolataim cenzúrázása nélkül kifejezhettem, mire van szüksége a testemnek.”

4. Bűntudatos rész

Gilbert a szeretetvágy megfogalmazása után rögtön bűntudatott érzett, amiért alig egy évvel a férje halála után szerelmet szeretne, ezért kapott ez az elfojtott érzelem is külön széket. Nem időzött sokáig ezen a széken, de határozottan megfogalmazta, hogy a bűntudat is akadályozza a továbblépésben és a gyászfeldolgozásban.

„Miután kifejeztem ezt a négy különböző részemet, a terapeutám arra kért, hogy álljak fel, és válasszam el magam ezektől a részektől, és értsem meg, fogadjam el és fogadjam be az összes különböző részemet – folytatja a történetét Gilbert. – Egy fehér párnát helyeztem az ötödik székre, leültem rá, és néztem a kört, amelyet a szomorú részemmel, a dühös részemmel, a rászoruló részemmel és a bűntudatos részemmel alkottam. Ez volt az én belső családom, a saját személyes részek családja, mindegyik résznek szüksége volt arra, hogy meghallgassák.”

Új élet, új részek

Gilbert még abban az évben elkezdett online randizni, és a terápiás alkalmakon a terapeutával közösen azt figyelték közben, hogy milyen új részek bukkannak fel a lelkében. Az egyik ilyen volt a teljesen elveszett rész, amelyben felismerte és megfogalmazta a szakember, hogy fogalma sincs, hogyan találja meg újra a boldogságot. Az elveszettségben volt egy nagy adag félelem is, hogy mi lesz, ha nem jól választ és mi van, ha nincs több lelki társ az életben, hanem számára az elhunyt férjével elveszett a szerelem lehetősége?

A másik, újonnan, a randizással becsatlakozó rész a reménykedő rész volt, amelyik tudta, hogy valahol a világon van egy férfi, akivel Gilbert újra megtalálhatja a boldogságot. „Végül valahol, valamikor, életem következő 40 évében meg fogom találni őt. Ez a reménykedő részem megmelengette a szívemet, jó érzéssel töltött el, és türelemre tanított.

Vannak, akik szeretnek meditációt, jógát vagy más relaxációs technikákat gyakorolni, hogy csökkentsék a szorongásukat, míg mások, mint én is, az elfojtott érzések teljes kifejezésében találnak vigaszt” – írta a pszichológus.

Bár a terápia és az adott technika szempontjából nem lényeges, hogy végül hogyan alakult Gilbert szerelmi élete, de nyilván mindenkit ez érdekel a legjobban, úgyhogy eláruljuk: 120 férfival randizott az elkövetkező négy évben, míg végül találkozott egy férfival, akit a lelki társának érez és hozzáment feleségül. A reménykedő részének igaza volt, megérte türelmesnek lenni.