A televíziós legenda, Kudlik Júlia új könyve, A szólás mestersége címmel jelent meg, melynek kapcsán a Mandiner készített vele interjút. A kötet apropóját részben a közelgő 80. születésnapja adta, részben pedig az, hogy 2022 decemberében elnyerte a közmédia Csoóri–Sára-életműdíját. Ahogy ő maga fogalmazott:
„Eszembe sem jutott könyvírásra adni a fejemet, hiszen nem ez a szakmám, a televízió volt az első és utolsó munkahelyem.ogy A szólás mestersége most mégis kézbe fogható, annak két oka van. Néhány hét múlva nyolcvanéves leszek, a kerek évforduló pedig jó alkalom rá, hogy a szívemben már régóta meglévő gondolatokat megosszam az arra talán kíváncsiakkal. A másik, hogy amikor 2022 decemberében megkaptam a közmédia Csoóri–Sára-életműdíját, sok minden feltolult bennem múltról, jelenről, földi és égi pályatársakról, akiknek illenék köszönetet mondanom. A díjátadó után hazamentem, azon nyomban le is írtam, ami hirtelen eszembe jutott, ez lett aztán a bevezető fejezet is” – mondta.
Kudlik Júlia egykor és most – képeken:
10 fotó
A beszélgetés során szóba került a Szeszélyes évszakok, és Antal Imre is.
Rengeteg fantasztikus emberrel dolgoztam együtt negyven év alatt, sokan segítettek, támogattak, bíztak bennem, de Imre közöttük is különlegesnek számított, mintha a bátyám lett volna. Fantasztikus ember volt, az agya fénysebeséggel működött, mindig húzott valami váratlant, amire nem lehetett előre felkészülni. Ahogyan nem lehetett követni a gyorsaságát sem, ezért bár nagyon egy húron pendültünk, megelegédtem mellette az untermann szereppel. De őszintén mondom, hogy ez soha nem okozott problémát számomra sem vele, sem másokkal szemben. Eleve nem azért lettem televíziós, és tartottam ki annyi időn át, mert hírnévre vagy csillogásra vágytam, ma már pláne anticelebnek hívom magam.
– fogalmazott.
A kötet bemutatóján Kudlik Júlia nemcsak pályafutásának sikereiről, hanem a nehézségekről is beszélt. Visszaemlékezett arra, amikor a 2000-es években, 56 évesen elbocsátották a Magyar Televíziótól. A nyugalmasabb időszakot követően előbb Schmitt Pál kérte fel kampányában való részvételre, majd a Fidesz országjárásán is szerepet vállalt, sőt, 2005-ben ő lett a nemzeti konzultáció szóvivője.
„Na akkor aztán én, aki korábban soha nem foglalkoztam politikával, sőt, általában fel sem ismertek az utcán, csak ha megszólaltam, hirtelen kaptam hideget-meleget. Fájó volt megélni, hogy Fidesz-bérencnek meg Fidesz-nyaloncnak neveztek, holott soha egy szavammal, megnyilvánulásommal nem adtam erre okot.”
Mint mondja, a felkérést ellenszolgáltatás nélkül, „nagyon egyszerű indokból” vállalta:
A felkérést némi gondolkodás után és ellenszolgáltatás nélkül – ez volt a feltételem –, nagyon egyszerű indokból vállaltam el. Mivel negyven évig a beszéd volt a hivatásom, úgy gondoltam, a kérdéseimmel, a személyemmel, az odafordulásommal és a figyelmemmel talán tudok segíteni abban, hogy megértsük egymást.
A könyv személyes hangvételű: szól gyerekkorról, kudarcokról, sikerekről, és arról is, hogyan döntött úgy hatvan felett, hogy teológiát tanul a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Mint írja: „A szeretetnél nincs fontosabb. Márpedig amiben most élünk, az egy szeretettelen világ. Az embereket újra meg kellene tanítani szeretni. Szeretnünk kellene egymást harc helyett!”
A kötet egy másik, napjaink közéletére is érvényes üzenetet fogalmaz meg: „Ma, amikor mindenki folyton beszél, jó lenne végre meg is értenünk egymást.”
