A félistenek itt járnak közöttünk

Amikor tavaly az Egyesült Államok népe Barack Obamára szavazott, történelmet írt. Obama lett az első afroamerikai elnök, s ezzel valami olyasmi következett be, amit sokan még nemrégiben is lehetetlennek tartottak. Fordulópontnak tekintik ezt a választást az ország történelmében, s fordulatot várnak a elnöktől is. Vajon lesz-e ereje végrehajtani mindazt, amit várnak tőle?

Csakis úgy lehetséges ez, ha valóban birtokolja azokat a képességeket, ha rendelkezik olyan erőforrásokkal, amelyek alapján tényleg úgy lehetne tekinteni rá, mint egy hősre.

Egy történelmi hősre, akinek számos jellemvonása összevethető akár a mitikus hősökével is. Nemcsak a mitikus alakokban testesülnek meg archetipikus erők, hanem élő emberekben is, akik személyükben nyilvánítják meg azokat az erőket, amelyek valamennyiünk lelke mélyén ott munkálnak. Ám mintha lennének kiválasztottak, akiknek a karizmája, rendeltetése az lenne, hogy sokak sorsát megváltoztassa.

Ők a hősök.

Mitől hős egy hős?

A hősöknek léteznek olyan jellemvonásaik, amelyek majdnem mindegyikükre jellemzőek, koroktól, kultúráktól függetlenül. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket az archetípus, az életre kelő őskép mutat meg magából, hogy hőst faragjon számunkra valakiből, aki feltehetőleg arra született.
Nézzük meg, melyek ezek, s miként jelennek meg Obama életútján.

• A hősök a görög mítoszokban félistenek: egy istenség és egy halandó ember fiai vagy leszármazottai.

Ifj. Barack Hussein Obama Honoluluban született, s tudtunkkal szülei közül egyik sem volt isteni származású. Apja azért vándorolt ki az Újvilágba, hogy a Hawaii Egyetemen tanuljon. Itt ismerkedtek össze Obama szülei.

• A hősökre nemcsak az lehet jellemző, hogy saját szüleik vagy egyikük nélkül nőnek fel, hanem olykor az is, hogy „kettős apaságból” származnak.

Obamát édesanyja nevelte egy ideig Hawaiin, majd élt Indonéziában is édesanyja második, indonéz férjével. Ez is igazolja tézisünket, hiszen a hősök ifjúságukat gyakran távoli országokban utazgatva töltik. Obama végül Kansasban nőtt fel, s így valójában az édesanyja és a nagymamája nevelte, jó ideig ezért voltak rá ők a legnagyobb hatással.

• A hősöket születésük után hamar elhagyja legalább az egyik szülőjük.

Valóban, Obama szülei hamar elváltak, apja visszatért Kenyába, teljesen megszakította a kapcsolatot az amerikai feleségével, és 1982-ben bekövetkezett haláláig már csak egyszer találkozott a fiával. Ettől a távolságtól születhetett olyan érzés is a kis Obama lelkében, amitől apja mitikus színezetet öltött.

1. kép – Obama nevelőapjával és édesanyjával, 2. kép – Obama szülei 1972-ben

• Ahhoz, hogy nagy hős szülessen, a mítoszokban gyakran a hősök több nemzedéke szükséges.

Így mintegy többszöröződik a hősiesség, amely végül egy egyetemes hős személyében jut el felmagasztosulásáig. Idősebb Obama ugyan szegény afrikai volt, aki a kenyai lou törzsből származott, ám az ő édesapja, azaz Obama nagypapája nagy tiszteletnek örvendett. De valójában nem is itt kell keresni Obama hősi elődeit, hanem az afroamerikai polgárjogi mozgalom azon vezető személyiségei között, akik a fehérek és a feketék között fennálló jogi egyenlőtlenség és a feketékkel szembeni faji megkülönböztetés megszüntetéséért küzdöttek.

• A mítoszok arra utalnak, hogy a hőst a megpróbáltatások sorozata erősíti meg. A hősök kiválósága vagy ereje gyorsan nő, gondolkodásmódjuk csavaros, ötletes, nagyszerű képességekkel rendelkeznek.

Ha megnézzük Obama életútját, olvashatjuk, hogy jogot tanult, a Columbia Egyetemen szerzett politológusdiplomát, ügyvédkedett, majd magna cum laude minősítéssel szerzett újabb, ezúttal jogi diplomát a Harvard Egyetemen, ahol ő volt a tekintélyes egyetemi jogi szemle első afroamerikai elnöke.

• A hősök képességeiket nem a saját érdekükben, hanem az emberiség javára használják, rendet teremtve az életben, és érvényesítve benne az igazságot, a mértéket, a törvényeket, szemben a diszharmóniával.

Obama már nagyon fiatalon közösségszervező feladatokat látott el Chicagóban egy egyházi szervezetben, amely a bűnözéstől és munkanélküliségtől sújtott szegénynegyedek életkörülményein igyekezett javítani. Sikerei ellenére Obama gyorsan felismerte: ahhoz, hogy valóban javítani tudjon az ilyen közösségekben élő emberek helyzetén, nem a helyi szinten, hanem az állami törvényeken és a politikai döntéseken kell változtatnia, ezért a politika felé fordult.

• A hősök történeteiben gyakran jelennek meg különféle bajban levő lények, akiken, amiken segíteni kell.

Obama 1992-ben egy olyan választói regisztrációs kampányt szervezett afroamerikaiaknak, amely 150 ezer embert mozdított meg. Elsősorban ennek eredményeképpen 1996-ban a város déli választókörzetéből bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság elnöke lett. 2000-ben még sikertelenül szállt harcba egy szövetségi, vagyis washingtoni képviselőházi helyért, ennek ellenére – vagy éppen emiatt – négy évvel később még magasabbra tette a lécet: 2004-ben már az amerikai kongresszus felsőházát, a szenátust célozta meg, s végül elsöprő, 70 százalékos arányban választották meg. A kongresszus történetének ezzel az ötödik afroamerikai és a harmadik közvetlenül választott fekete szenátora lett.

• A hősök az emberek szószólói.

Obama is az elesettek érdekében veti latba nagyszerűnek ítélt szónoki képességeit, amelyek nagyban lendítettek karrierjén. Az Obama-láz igazából 2004-től kezdett végigsöpörni Amerikán. A hős azért hős, hogy hőstetteket hajtson végre, erejével, erényeivel, eszével – és ami még lényeges: segítőivel az oldalán győzedelmeskedjen. Obama a demokrata konvenció vezérszónokaként tehetségével, elhivatottságával s ezen túl kisugárzásával és őszinteségével nagyon sok neves támogatóra tett szert. Egyszer így kommentálták egyik beszédét: „…csak arra tudtam gondolni: lehet, hogy ő a kiválasztott? Lehet, hogy ő az, akire oly régóta vártunk?”

• A hős rendszerint előbb egy kisebb hőstettet hajt végre, annak segítségével jut olyan helyzetbe, hogy a nagy hőstettet végre tudja hajtani.

Obama kis hőstette, úgy tűnik, az, hogy elnök lett. Hátravannak még a nagy hőstettei. Egészen biztosan nagy teher ez Obama vállán, de úgy tűnik, ő hallatlanul elkötelezett, nemcsak a demokraták s nem csupán a feketék fejével gondolkodó – és érző –, hanem szélesebb népérdekeket, sőt talán, különösen, ha a környezetvédelemért tett első intézkedéseit nézzük, az egész emberiséget szolgáló férfi.

• A hősök mindig sikeresen veszik fel a harcot a gonosz erőkkel – viszont sokszor gyengének bizonyulnak a büszkeség bűnével szemben.

A rengeteg kihívás között ráadásul nem sokat hallunk mostanában a sötét és a világos oldal képviselőinek küzdelméről, pedig biztosan hátravan még az Obama vs. Oszama mérkőzés. Ha Oszama még él, s Obama valóban a pozitív hős megtestesülése, akkor Obamának jósolhatunk győzelmet. Soha egyetlen politikus sem jutott el ilyen gyorsan ilyen magasra. A politikai hírnév buktatója az is, hogy a nyilvánosság előtt már nincs olyan pillanat, amikor igazán önmaga lehetne.

Szükségünk van a hősökre!

Obama története is azt bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt. A mítoszok leggyakrabban a tudattalanból az adott kultúrában élők számára küldött üzenetek, amelyek modellt nyújtanak, hogy győzhetik le az általános emberi nehézségeket, problémákat. A hősök történetei megmutatják a belső fejlődés útjait, erkölcsi példákként szolgálnak. Reméljük, így lesz Barack Obama esetében is.

Szükségünk van hősökre, ideálokra, ami jele annak, hogy kívül változzanak bármilyen gyorsan is a körülményeink, életmódunk, belül időtlen, de legalábbis évezredes erők mozgatnak, lelkesítenek és biztatnak minket, hogy a világban végső soron rend van vagy rend teremthető. És sokszor épp a hősök teremtik ezt meg.