Málna, egres, sásliliom

Kedves Húgom!

“A vérem, melyet átfűtött a napfény, lázasan lüktet,

S ha hozzám érsz, azonnal kiserked belőlem. Vékony bőröm pihés, forró, mint egy leányarc. Semmiféle parfőmgyár nem versenyezhet természetes illatommal, melyet hegyekből és erdőkből hozok. Kéjes omlatagsággal heverek és várlak, én, a szerető, az igaz szerető, az egyetlen, akiből nincs több ezen a szomorú világon.”

(Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet, 1930)

Persze, a magamféle, röghöz tapadt ember nem Kosztolányihoz hasonló hevülettel gondol a málnára (mert arról van szó!), hanem gyakorlatiasan az jut az eszébe, hogy a málnaszedés után azonnal ki kell metszeni a letermett málnavesszőket, amelyeken szinte mindig megtelepednek gombabetegségek és rovarkártevők. A kivágott vesszőket haladéktalanul el kell égetni. (Ez a legcélszerűbb biológiai védekezés a gyümölcs kártevői ellen.)

Sokan panaszolták az utóbbi hetekben, hogy a köszméte (piszke, egres, stb. néven is ismert) bokrainak leveleit vastag, fehér penészréteg lepte el, és a betegség rátelepedett a bogyókra is, amelyek emiatt fogyasztásra és feldolgozásra alkalmatlanná lettek. A jelenséget az amerikai köszméte lisztharmat idézi elő. Ellene már rügyfakadáskor kellett volna permetezni, de a bogyók leszüretelése után is érdemes, méghozzá kénkészítménnyel vagy a Quadris nevű gombaölő szerrel.

És hogy továbbra is a bogyósoknál maradjunk, mint már előző levelemben is írtam, most kell nagy figyelmet fordítani a szőlő növényvédelmére. Mert igaz, hogy az eddigi száraz időjárásban a gombabetegségek nem jelentkeztek tömegesen, de most a spórák támadásra készen várják a csapadékosabb időt, és ha ez bekövetkezik, akkor nagy valószínűséggel támadásra indul a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás is! A peronoszpóra ellen sikeresen védekezhetünk a Mikal 75 és a Mikal C nevű gombaölő szerrel, amelyet célszerű kiegészíteni – jégverés és vihar után különösen – a környezetkímélő Rovral szerrel a szürkepenész ellen.

Most kezd virágozni egy nagyon szép évelő növény, a sásliliom, amelyet találóan napliliomnak is neveznek, minthogy egy-egy virága csak egy napig nyílik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a növény rövid ideig díszíti a kertet, mert a virágait egymás után nyitja, mindig van rajta a sárga és a piros különböző árnyalataiban pompázó virág. Ha az elnyílt virágszárakat kivágjuk, és ezzel megszabadítjuk a növényt az igen sok tápanyagot igénylő magtokok beérlelésétől, egy-egy tő akár októberig is virágzik. A sásliliom az igénytelenebb évelők közé tartozik, erős növekedésű, terjedő tövű növény, amely sarjakról minden nehézség nélkül szaporítható.

Ugyancsak most lehet ültetni a kövirózsát is. Ez ősidők óta kedvelt “házinövény”, amelyről már a görögök és a rómaiak is azt tartották, hogy megóvja a házat a villámcsapásoktól. Ezért nevezték Jovis barbának, azaz Jupiter szakállának. A hagyományt folytatva Nagy Károly rendeletben írta elő, hogy a házak tetejére kövirózsát kell ültetni a villámcsapás és az általa előidézett tűzkár megelőzésére.

A kövirózsa (Sempervivum tectorum) napos, száraz helyen, sziklák üregeiben, kőedényben érzi magát a legjobban. Mostanában nyitja húsz-harminc cm magas száron pompázó virágait, és hozza az indák végén fejlődő sarjait. Ezeket bármikor át lehet ültetni, ügyelve, hogy a földben ne kerüljön mélyre, mert akkor még a száraz földben is kirothadhat!

Hát, ennyi fért a mai levelembe, kedves Húgom! Remélem, kellemesen töltöd családod körében a vakációt, és ne vedd szívedre, hogy még most is némi kerti munkára bíztattalak Téged és Férjedet. Várom leveledet és kérdéseiteket a www.balintgazda.hu honlapra!

Kelt Kertvárosban, a 2001. esztendő júniusának végén.