Vándorszínész, akár szakmai őse, Déryné. Alaposan átgondolva, tényleg sok bennük a közös: törékeny testben erős lélek, műfaji sokoldalúság. Déryné ifiasszony még ekhós szekérrel járta az országot, kései utóda már autón követi a nyomát. A magyar vándorszínészet legendás csillaga megírta irodalmi értékű Emlékiratait. Enikő még csak “négykezesre” vállalkozott: Szabó G. László újságíróval ketten mesélik el a prágai vendégrendezés nagy kalandját, az Igyime Prága! című könyvben. Az elnevezés szintén Enikő találmánya. Magyarul körülbelül annyit jelent: megyünk Prágába. A szlovák ezt úgy mondja, hogy igyeme, az orosz: igyom. Olyan szó, hogy igyime, egyetlen szláv nyelvben sem fordul elő.
Mostanában nehéz utolérni. Ha éppen nem turnézik valahol, akkor a Vígszínházban próbál egyszerre két szerepet a Lear királyban: a bolondot és Cordéliát. Innét rohant könyvének sajtóbemutatójára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főúrian fényűző dísztermébe. Rengetegen várták, azonnal feldobta a hangulatot. Elárulta, hogy a sminkes kérdésére – milyenre fesse – azt válaszolta: Írónősre. Valóban tőle szokatlanul visszafogottan jelent meg: leheletnyi sminkben, szolidan feltűzött hajjal, sima, kis fekete ruhában. A mellvonalra csúsztatott, szexis dekoltázs láttán azért megnyugodhattunk: Eszenyi írónősen is hozta Encis formáját.
A Ping-Szving jópofa szólelemény: a pingvin keresztezése a szvinggel. Erre mondják az okosak, hogy ilyen nincs. Tényleg nincs, ki lett találva. De hogyan jutott eszedbe, hogy éppen pingvin legyél?
– Egyik nap úgy ébredtem, olyan pingvinikus hangulatban, hogy jött magától. Böhm Gyuri, a műsor írója és rendezője is úgy találta, hogy van benne fantázia.
Dióhéjban arról szól a műsor, hogy mentsük meg az állatokat. Komolyan aggódsz értük?
– Igen, mert szeretem az állatokat. Kilenc hónapos koromban, Csengerben a kutyánktól tanultam járni. Erről is írtam a könyvemben. Fifinek hívtuk. Úgy nézett ki, mint Lajka, a világűrt megjárt kutya. Fekete-fehér volt a füle. Fogtam a farkát, és hagytam, hogy húzzon maga után. A pingvinben meg az tetszik, hogy olyan kis helyes. Voltam kint az állatkertben is a pingvineknél. Először nagyon féltek tőlem. Már úgy nézett ki, hogy nem sikerül megbarátkoznunk. Aztán vége lett a látogatási időnek, és az egyik pingvin kitotyogott utánam.
Nem fogadtad örökbe?
– Ez a szüleimnek jutott az eszükbe. Névnapomra azzal leptek meg, hogy egy pingvint örökbe fogadtak a nevemre. Így most nekem is van egy fogadott pingvingyerekem.
Jóval a tangózás előtt, már a West Side Storyban is megmutatkoztak táncosi hajlamaid, pedig azt még rendezőként jegyezted. Egyszer említetted, hogy balerina akartál lenni.
– Gyerekkoromban. Később már nem, de a tánc sohasem hagyott közömbösen. Táncolva azt is ki lehet fejezni, amire szavakkal nem lenne képes az ember.
Van kedvenced?
– Nincs. Úgy van kedvenc táncom, ha nagyon jó a partnerem. Tangózni Budai Lacival jó, rockizni Kiss Zolival, aki ebben a műsorban is partnerem. Annak idején, a West Side Storyban még táncos volt, és most már az Operettszínház egyik nagy reménysége. Bóbis Laci pedig úgy tudja ezt a szvinget, mint kevesen a világon. Többszörös sztep- és szving-világbajnok. Ezért is mertünk belevágni a Ping-Szvingbe, mert jók a táncosok. Ennek ellenére majdnem minden táncnak van már saját színháza, nekik igazából nincs. Ez jó alkalom volt arra, hogy ők is meg tudják mutatni magukat.
Azt is hallottam, hogy nagy SMS-ező vagy.
– Egyáltalán nem vagyok az. Nem is tudok küldeni, mert a mobilom nem mindig hajlandó rá. Nekem küldenek, nagyon kedves képüzeneteket, figurákat, azonban én nem is szoktam SMS-ezni. Nem akarok beleesni ebbe a betegségbe.
Szerelmes leveleket is szoktál kapni?
– Szoktam. Meg másmilyeneket is. A Ping-Szving veszprémi bemutatója után sokan írtak meleg hangú, kedves, szép szavakkal teli levelet. Ezeket megőrzöm, csak van egy rossz tulajdonságom: nem válaszolok rájuk. Nincs rá időm. Ha ráírják a telefonszámot, akkor esetleg megköszönöm, szóban.
Most milyen korszakod van? Prágában kék volt, A combok csókja idején vörös, és most, a frizsiderkorszakodban? Merthogy pingvinként abból bújsz elő.
– A pingvin színe a sárga, fekete, fehér. Nekem most olyan feketés korszakom van.
Ez a ruhád is fekete. A dekoltázsa észbontó. Mióta ismerlek, mindig meglepetéseket váltasz ki a ruházatoddal. Mi ez nálad: hóbort vagy a szakma velejárója?
– Most már tudom, hogy el is várják tőlem. Mondta is egy kedves ismerősöm, hogy azért jött el a bemutatómra, mert kíváncsi volt a ruhámra. Nem okozhatok csalódást, ha ezt várják tőlem. Pedig kényelmesebb lett volna beülnöm abban a melegítőben, amelyikben egész nap voltam.
– Mikor érsz rá arra, hogy csak úgy élj? Kedved szerint?
– Például most is. Ennél soha rosszabb ne legyen, hogy itt ülünk egy szép teremben, beszélgetünk, és még fotó is készül kettőnkről. Üljek egy kocsmában, ahol büdös van és kosz? Az jobb lenne? Az előbb kérdezted, hogy mit gyűjtök? Semmit. Nincs időm gyűjtögetni. Sajnos, nem dobok ki semmit, ezért rengeteg kacat halmozódott fel. Milán javasolta is, hogy vezessünk be egy rendszert: mindennap dobjak ki egyvalamit. Nyáron elkezdtem, most abbamaradt, mert alig vagyok otthon.