Magyar ész, magyar kéz nyugaton – 2.oldal

Csővezetékeket készítettünk, feszített tempóban, de megfelelő minőségben. Itthon hozzászokunk ahhoz, hogy gyengébb gépeken produkáljunk, ezért aztán, amikor ott kint a magyar szakmunkások gépekhez jutnak, sokkal jobbat tudnak nyújtani, mint a németek. Ez tény. Az ottaniak közül akadt, aki korrekt volt velünk, de olyan is, aki nyíltan kijelentette, látni sem bír minket.
Balázsnak és társainak felajánlották, hogy a csővezetékek beszerelésénél is dolgozhatnak Hollandiában. Így kerültek a holland-belga határ mellé, negyven kilométernyire az Északi-tengertől.
– Gyönyörű vidék volt, de rettenetesen hideg! Naponta kétszer bőrig áztunk, és előfordult, hogy a nagy szél elvitte felőlünk a telepített hegesztősátrat. A hollandok kedvesek és nyitottak voltak, segítőkészek.
Balázs nemcsak az Északi-tengert látta, de Párizst, Brüsszelt, Hágát, Merseburgot is. Sok mindent tudott venni – jó minőségű fényképezőgépet, órát, magnót –, olyan tárgyakat, amelyeket az itthoni fizetéséből kétszer is meggondolt volna. Félretett egy bizonyos összeget is. Igaz, az ennivalót itthonról vitték ki, minden hazajövetelkor felpakoltak fagyasztott élelmiszerekkel, ezzel is spórolni akartak.
Balázsról tudni kell, hogy különösen összetartó, szeretetteljes családban nőtt föl, ez pedig a nehéz helyzetekben is segíti az embert. Most németül tanul, mert azt tervezi, egy időre megint kimegy dolgozni. Még nincs felesége, gyereke, hát megteheti, mondja.

Szöszi figaro Miamiban

Van, aki a párjával együtt vág neki a világnak, de megtervezi a kinttartózkodást, és a rokonok segítségével már jó előre szerez állást, lakást.Mint például Hilda, a mesterfodrász, aki huszonhatodik születésnapját augusztusban már kint ünnepelte, az óceánparti nagyvárosban. Tíz éve tette le a szakmunkásvizsgát. Azóta hihetetlen energiával dolgozik, ha kell, napi tizenkét órát. A maga erejéből elérte, hogy saját szalonja van, négy alkalmazottal. Igaz, a helyiséget bérli. Most olyan családi házat szeretne, ahol megnyithatná a szépségfarmját. Ezért, hogy a szükséges pénzt a férjével előteremtsék – a kint élő rokonok biztatására nekivágtak Amerikának.
– Kiszámoltuk – mesélte pár nappal az indulás
előtt –, hogy ha kifizetjük a lakbért meg a rezsit, és levonjuk a kajapénzt, egy év alatt akkor is meg tudunk spórolni hatmillió forintot. Dollárban. Itthon ehhez minimum tíz év kellene. Nekem egyelőre hatórás állásom lesz egy szalonban, de van egy érzésem: a munka ott is megtalál. Nem mondhatnám, hogy a kalandvágy hajt, talán be se megyek az óceánba, mert úgy hallottam, arrafelé fehér cápák vannak, és iszonyodom tőlük, de úgyse nyaralni megyünk, hanem dolgozni. Ha úgy alakul minden, ahogy terveztük, akkor végre megvalósíthatom az álmomat. Olyan szépségfarmot építünk, amilyet szeretnék, és a férjem is elindíthatja némi alaptőkével a vállalkozását.

Ausztriától Luxemburgig

A nyugati országok közül Magyarországnak jelenleg Ausztriával, Luxemburggal, Németországgal és Svájccal van kölcsönösségi alapon működő foglalkoztatási egyezménye.

• 2001-ben 1659-en pályáztak az összesen 2000 németországi helyre, közülük 1123-an kaptak munkavállalási engedélyt. A szezonális munkahelyek számát nem szabályozták, tavaly 5106 magyar szezonmunkásra volt szükség. 2000 augusztusa óta az informatikusok gyorsított és egyszerűsített eljárásban kapnak engedélyt. Jelenleg mintegy 10 000 informatikust várnak a világ minden tájáról.

• Az Ausztriával kötött gyakornoki egyezmény keretében tavaly 600 fiatal vehetett részt szakmai képzésben. Emellett a két ország között az ingázók fogadásáról is született megállapodás így 1200-an járhatnak a határ túloldalára dolgozni.

• Svájccal 100, Luxemburggal 20 fő fogadásáról van hatályos egyezmény. Ez utóbbi lehetőség nem túl népszerű, eddig 2-3 ember vette igénybe. Néhány héten belül életbe lép az a szakmai gyakornoki egyezmény, amely keretében évente 350-en utazhatnak Franciaországba.

Agyelszívás vagy agyvisszaszívás
Vannak, akik jó tapasztalatokat szereztek, amikor hazatértek külföldről. Freund Tamás, agykutató, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója minden fiatal tehetséges kutatónak azt ajánlja, hogy menjen ki külföldre, és a legjobb laboratóriumokban tanuljon, ismerjen meg különféle kutatási módszereket. De utána jöjjön haza, mert itthon két legyet üthet egy csapásra, nemcsak saját magának szerezhet hírnevet, hanem az országnak is.
– Én összesen négy évig voltam Oxfordban, de jártam az USA-ban, Németországban, Svédországban is. 1988-ban mégis hazajöttem. Olyan presztízsű állást ajánlott nekem ugyanis Vízi E. Szilveszter, amit nem lehetett visszautasítani. Az intézet egyik osztályvezetője lehettem. Korábban ilyen állást csak akadémikusok tölthettek be. Lehetőséget kaptam arra is, hogy kutatócsoportot alakítsak. Számomra fontosabb volt az, hogy az ötleteimet meg tudjam valósítani, mint az itthoninál jóval magasabb fizetés.

Ma már sokan visszatérnek

Freund professzor mondja: – Sokat javult a helyzet 1988 óta. A kutatói bérek jelentősen emelkedtek, és a Nemzeti Kutatásfejlesztési Programnak köszönhetően, két év alatt tizenkét milliárd forint áramlott a tudományos élet, a kutatás fejlesztésére, a műszerezettség javítására. Ennek köszönhetően a kutatók elvándorlása megállt. Azok a fiatalok, akik nálam nőttek fel, és a segítségemmel jutottak külföldre, többségében vissza is jöttek. Minket így már nem fenyeget – mint a régi, híres szovjet kutatóintézeteket – a kiüresedés veszélye. Aki hozzánk visszatér, az nem szellemi sivatagba tér vissza. Nyugaton most is szívesen látják a tehetséges, felkészült kutatókat Kelet-Európából. Az ottani kutatói felvevőpiac egyre nő, ahogy az az összeg is, amelyet a tudományra fordíthatnak. Viszont a kutatók társadalmi megbecsültsége csökken, ezért mindenki inkább a jól fizető állásokat választja.