Kikapcsoljuk, hogy kikapcsolódhassunk – II. rész

Felejtsük el a televíziót, és azonnal időmilliomosok leszünk! – hirdették meg öt évvel ezelőtt. Ilyenkor mindenütt előkerülnek a diafilmek, társasjátékok, összerakják a legovárat vagy a villanyvasutat.
A szülők is bejönnek a suliba focizni, hatalmas kosárversenyek dübörögnek, mindenki jól érzi magát. Olyannyira, hogy még irodalmi kávéházat is tartanak az iskolában – főleg felnőtteknek. Ilyenkor a tanárok verseket mondanak, az egyik, kávéháznak berendezett teremben, ahol természetesen van szimpla és dupla kávé, szemtelen pincérek, étlap, amelyen a pacal épp elfogyott, meg zongorista is. Nem csoda, hogy a szülők alig akarnak hazamenni.

István, és felesége Berzseny Ildikó, az iskola alapítványigazgatója szerint az apukák és anyukák kivétel nélkül betartják a képernyős cölibátust, még azok is, akik egyébként valamelyik kereskedelmi tévénél dolgoznak. A mostani akció lényege, hogy minden önkormányzat megkapta a felhívást, melyhez csatlakozhatnak. Számtalan intézmény támogatja az akciót, a Ne tévézz! héten komoly kedvezményeket adnak a gyerekeknek, családoknak, hogy legyen mivel értelmesen eltölteni az elsötétített készüléknek köszönhetően felszabaduló időt. A teljes országos programról a Pesti Est „neTVzz” különszámában tájékozódhatunk majd.

Ötödikes csillagjárók

Adrienn meglepődött, amikor először hallotta, hogy egy hétig nincs tévé, de még a szülei is bizonytalanok voltak. Berci mindig megnézi a Barátok közt című sorozatot, kivéve a tévémentes héten. Most amúgy is keveset ül a képernyő előtt, mert a szobájában egy óriási legovárat épít.
Bogi szerint, amikor nincs tévé, többször kirándulnak, társasoznak, beszélgetnek, és olvasni is gyakrabban szokott.
Melinda úgy véli, hogy olyankor azért kevesebb a veszekedés, mert a szüleit nem szeretik, hogy a testvére alig ér haza, már kapcsolja is be a készüléket. Nekik is jobb, ha nincs tévé, igaz azért a Híradót a Ne tévézz! héten is megnézik.
Adrienn szerint ilyenkor az apukája többször nézi át a házi feladatokat, és gyakran társasozni is szoktak.
Viktor nem rejti véka alá, hogy a Híradót mindig megnézi, mert nem szeretne lemaradni az információkról.

A tévé, mint villanypásztor
Prokopp Dóra, aki két televíziós csatornát is irányít, a legszívesebben örökre kihúzná a falból az antenna csatlakozóját, és amennyire csak teheti, folyamatosan fekete képernyős heteket „szervez” saját családjának. Kizárólag praktikus okai vannak annak, hogy gyerekei otthon bekapcsolhatják a készüléket. Négy meglehetősen életrevaló csemetéje ugyanis leginkább akkor tartózkodik szülői felügyelet nélkül is viszonylag nagy biztonsággal egy időben, egy helyen, ha mesét néznek a képernyőn. Szerinte tulajdonképpen elég lenne egy videomagnó is, igaz, a hírekről sem lehet teljesen lemondani.
Dórának több ismerőse is van, akinél egyáltalán nincs készülék, és bevallja, hogy fölnéz rájuk. Ennek látszólag ellent mond a tény, hogy maga is televíziókat vezet. Csakhogy a Filmmúzeum és a Pax TV tudatosan olyan filmeket sugároz, amelyeket a kereskedelmi csatornák nem tűznek műsorra. Ezek kereskedelmi érték helyett szellemi értékekkel bírnak, így munkája során is „anti-televíziót” csinál.

A minőséggel van baj
Jankovics Marcell, akinek nemrég mutatták be az Ének a csodaszarvasról című egész estés, az egyik legősibb magyar eredetmondát földolgozó filmjét, nem gondolja, hogy általában kellene a televíziót elítélni. A tévé már életünk részévé vált, és sohasem szabad visszafelé menekülni. Arra viszont figyelni kell, hogy ne nézzen az ember rossz műsorokat. Szerinte a ma is létező tematikus csatornák felelnek meg a televízióval kapcsolatos elvárásoknak. Választhassunk abban, hogy sportot, utazással, történelemmel kapcsolatos műsorokat, természetfilmeket, hírműsorokat, vagy rajzfilmeket szeretnénk-e nézni. Jankovics Marcellnek nem a televízióval, hanem a „gagyival” van baja. A Ne tévézz! héttel is azért ért egyet, mert ezzel az akcióval a minőségi televíziózásra szeretnék felhívni a figyelmet, arra, hogy meg szabad nézni, ami fontos és érdekes, de előtte és utána kíméletlenül pihentetni kell a készüléket.

Függőséget okozhat?
Dr. Csorba Csilla pszichiáter, addiktológus szerint a túl sok tévénézés esetében nyugodtan beszélhetünk tévéfüggésről.

– Szappanoperákat általában azok néznek rendszeresen, akik valami elől menekülnek. A túl sok tévénézés hátterében gyakran az áll, hogy félnek kapcsolatokat teremteni, beszélgetni, és a csendnél ez is jobb, közben pedig ál-családi program válik a tévézésből. Gyakran a gyerekeket is csak odaültetjük a tévé elé, ahelyett, hogy játszanánk velük. A kisgyerekek nem értik a rajzfilmek nagy részét, mert túl gyorsak, túl sok az információ bennük.

– Mi a veszélye a függővé válásnak?

– Az, hogy kimarad az életünkből az egymás közötti kommunikáció. A régi időtöltések, a kirándulás, a mesélés átalakulnak tévénézésé. A legtöbb tévéműsorral az a gond, hogy nem hagynak teret az egyéni fantáziának, mindent készen kapunk. Közben az esti film meg a híradó információáradata nem tud lecsengeni bennünk, nincs időnk feldolgozni. Ezért aztán nem tudunk nyugodtan pihenni. Az viszont tévhit, hogy butábbá tenne a tévé, bár az IQ-t sem növeli.

– Le lehet szokni róla?

– A leszokáshoz nagyon nagy önuralom kell. Már eleve az is nehézséget okoz, hogy belássuk a függőséget. Érdemes kipróbálni, mi történik, ha kihagyjuk a kedvenc sorozatunk egy részét, vagy egy hétvégén nem kapcsoljuk be a készüléket. Ez könnyűnek hangzik, de nem biztos, hogy sikerül. Ha nem tudjuk betartani az elhatározásunkat, vagy ha emiatt idegesek, ingerültek leszünk, rettegünk, hogy lemaradunk valamiről, akkor valószínűleg függővé váltunk.

– Milyen hatással van a televízió a személyiségfejlődésre?

– Magyarországon erről még nem készült vizsgálat, de az biztos, hogy nem a valós társadalomképet állítja elénk, sokkal inkább a fogyasztói társadalomra ad példát. Azt nagyon ritkán látjuk a képernyőn, hogy valaki dolgozik, ellenben azt gyakran, hogy vásárol, jó körülmények között él. A valóság nem ez. A megoldás az lenne, ha ésszerű keretek közé szorítanánk a tévénézéssel töltött időt, és a gyerekeket is megtanítanánk a másfajta szórakozásokra, például sportolásra, társasjátékokra, mert a lényeg az emberi kapcsolatok fenntartása.