Úton vagyok

Szerelemmel, féltékenységgel, humorral, szorongással, vágyakkal teli játékot. És ami színházban is csak ritkán – megtörtént a csoda… Együtt éltem a rejtélyes asszonnyal, Molnár Ferenc hősnőjével, s a végén nem tudtam eldönteni ki az igazi Vilma. Ő, vagy maga Fehér Anna.

Ha kinézek az ablakomon, látom, most áll ki az udvarból. Bujtár fel-alá rohangál a kerítés mellett, gondolom, így közli, ha már nélkülem mész el, gyere vissza hamar. Ahhoz képest, hogy Fehér Anna talán már két éve is itt lakik srégvizavi a túloldalon, személyesen csak nemrég találkoztunk. Legelőször Bujtárral tűntek fel, kettesben szoktak futni, irigylésre méltó tempóban ügetnek Öregbékás irányába. Azóta már láttam kerítést festeni, havat lapátolni, bokrot ültetni, de új darabban csak most néztem meg. Az interjú helyszínét ezúttal nem kellett egyeztetni – átsétáltam hozzájuk.

Komlós Jucival

Ez a szoba olyan, mintha valahol délen lennénk… Mondjuk, Szicíliában.

– Ráhibáztál. Ott egy kicsit eléldegélnék.

Szőke haj, kék szem – a színeid inkább északiak.

– Fegyelmezett vagyok. De nagyon erős szenvedélyesség lakik a fegyelmezettségem mögött. Az álmaim nagy álmok, a hiteim nagy hitek.

Akkor a Molnár-darab ezért igazi találat.

– Mi választottuk.

Mi mindent tud ez az asszony? Vilma, akit játszol.

– Nagyon tud szeretni. Tele van nőiséggel, vágyakkal, álmodozással. Csupa finom humor, játékosság. Okos, de soha nem bántó, se az okossága, se a kritikája. Szereti a férfit, a gyengéivel együtt. Vannak ugyan harcaik, de játszani is tudnak. Vilma ettől még vad álmokat álmodik arról, hogy milyen egy férfi, ha nem féltékeny, hanem művész vagy hős…

Az alagsori nézőtéren minden pisszenést lehetett hallani. A szünet után a hátam mögött azt suttogta valaki, hát igen, vérbeli Molnár-hősnő… Én meg azt éreztem, hogy magadat játszod.

– Ennél jobb kritikát! Én ugyanis a kaméleonszerű színészetet szeretem. Az is jó, ha valaki annyira meghatározó, hogy minden szerepén átüt az egyénisége. Én más vagyok. Szeretek fekete hajú lenni, máskor szeretek kicsi lenni, megint máskor lusta. Ezért jó hallani, hogy “olyan ez a Vilma, mint te”.