Végsõ elkeseredés

Többségükben halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak itt. A problémám (ami sajnos, a tantestület problémája is!) a következő: a gyerekek magatartása egyszerűen elviselhetetlen! A kollégáim és én tisztában vagyunk a szociális háttérrel (munkanélküli szülők, egyedülálló szülők, nevelőszülőknél élő gyerekek, börtönbüntetésüket töltő szülők és még sorolhatnám), mégis úgy gondolom, hogy a gyerekek viselkedésére nincs mentség.

Minden szünetben, amikor ügyeletes vagyok, verekedő gyerekeket választok szét. Itt az első osztályostól kezdve a nyolcadik osztályosig mindenki ököllel támad a társára. Gyakran saját testi épségem kerül veszélybe a hetedik, nyolcadik osztályos fiúk szétválasztásakor. Előfordul, úgyszólván naponta, hogy valamelyik gyerek óra közben felugrik, és ököllel kezdi verni osztálytársa arcát, fejét.

A tanári székekre tett gombostűkről vagy a dobónyílként használt gombostűkről már nem is beszélek. A múltkoriban egy ötödik osztályos fiú óra közben, tudtommal minden előzmény nélkül, felállt a helyéről, és matematika tanárát nagy erővel hátba ütötte. A gyerek nagyapja kérte, hogy ne kapjon túl nagy büntetést, végül az egész osztály előtt elnézést kellett kérnie a tanártól, amit vigyorogva meg is tett.

A szülők is tehetetlenek. Beüzennek, hogy boldoguljunk, ahogy akarunk, hiszen ők sem tudnak mit csinálni a gyerekükkel, rájuk sem hallgat. Mostanában már, ha csak rágondolok a munkámra, görcsbe rándul a gyomrom. Az idén két kiváló kolléga hagyta itt az iskolát a fenti okok miatt. Ketten-hárman mindig betegek, a családos anyák idegei kezdik felmondani a szolgálatot. A helyzet tarthatatlan. Ön szerint létezhet megoldás? Az egész tantestület nevében írok, és kérdezem: mi lehetne a teendő?