Érzelmek hálójában élünk

Niki szomorú sorsa

Niki tizenöt éves, és bajban van. A bajok forrása a papa, aki folyton lecseréli a feleségét, ám minden házasságban összehoz egy-két gyereket. Az elsőből fia született, a másodikból két lány, az egyik Niki. Ő a válás után az apjával maradt, mert apás. Vele költözött a harmadik házasságba, és nemsokára született egy öccse. Épp kezdte megszeretni a nevelőanyját, amikor kiderült, hogy az újabb barátnőnél útban van a gyerek. Nikinek fogalma sincs, mi lesz vele, ha elválnak. A szülőanyja jó fej, de vasárnapi anyuka, beérte azzal, hogy havonta látja. Nem is alakult ki köztük szoros kapcsolat. Az új nevelőanya-jelöltet még nem ismeri, de kérdés, hogy a huszonnégy éves nő meg tud-e birkózni egyszerre azzal a feladattal, hogy jó anyja legyen egy tüskés kamasznak, miközben a saját kisbabáját is világra hozza és neveli.

Niki legszívesebben a jelenlegi nevelőanyjánál maradna, aki a válás miatt kiborult. A kislány még nem merte megkérdezni tőle, hogy maradhat-e. Az apja úgy gondolja, hogy a lánya ezután is családban, vele él majd, csakhogy a gyereknek semmi kedve otthagyni az öccsét és a megszokott kuckóját. Szereti az apját, de biztonságra vágyik, amit ez a mozgalmas életű férfi képtelen megadni. Niki naphosszat magába zuhanva az ágyán hever, a fején fülhallgató és bömbölteti a CD-lejátszót. Kétségbe van esve, hiszen a válás megint széttép minden köteléket, ami az új családban kialakult. Az apja az a fajta férfi, aki nem tűri, hogy “másodhegedűs” legyen a nő életében a gyerek mellett, ezért menekült újabb kapcsolatokba, de önző módon nem számol a gyerekei érzelmeivel. Pedig Niki sok szempontból kiköpött apja, ezért is fáj neki annyira, hogy mindig vannak új szereplők, akik fontosabbak.

Majorné Ábrahám Katica, családja körében

Mit nem adna érte, ha valaki azt mondaná róla, amit Majorné Ábrahám Katica mond a gyerekeiről: – Ők a legfontosabbak, aztán nem tudom, hogy lehet sorrendet felállítani, hiszen az embernek a férje mellett fontosak maradnak a szülei is, akkor is, ha az apu már nincs velünk. Akinek olyan jó testvére van, mint nekem, az őhozzá is kötődik. Persze, mindenhol van vita, nézeteltérés, de közben tudjuk, hogy a másik azért szeret, és ez a lényeg. Belefér, hogy összeveszek az anyuval vagy a húgommal, mert tudom, hogy szeretnek. A szeretet a legfontosabb, hogy van kire számítani, van kivel együtt örülni.