Tojáshéj Betéti Társaság

Ráski Orsolya és Nagy Dániel ötvösök

Talán nem merész a következtetés, ha azt mondjuk: sikerük is lesz.

“Majd segítek neki!” – mondta Marcsi néni harciasan, amikor az ismerősök célozgatni kezdtek, hogy Andris nem az a kimondott vállalkozó alkat. És Marcsi néni segített. Eddig legalább ötször. Autót vásárolt Andrisnak, hogy taxizhasson, kölcsönt vett föl helyette, hogy videokazetta-kölcsönzőt nyithasson, kifizette az adósságot, és új bérlőt keresett maguk helyett, amikor a fia ráunt a boltra. Aztán ő az árut, Andris pedig csak az ötletet szállította a legújabb vállalkozás, a kis papírbolt elindításakor.

“A fiú kitalálja, az anyja megcsinálja” – dohogott a nagypapa, jól látva, hogy a lánya mindig beleülteti a készbe az unkáját.

Kérdés, mi lett volna Andrisból, ha gyerekkorában részt vehet a finn Tanulj, dolgozz, boldogulj! mozgalomban, melyről nemrég olvastam Végh Alpár Sándor cikkében. A mozgalom alapelve, hogy minden tevékenység vállalkozás. Minden gyerek önállóan – szülői segítség nélkül – vállalkozik arra, hogy például termel egy mázsa répát, vagy fölnevel vágnivaló aprójószágokat. Minderről munkafüzetet vezet, abban könyveli, mennyi időt és pénzt fordított a munkára. A mozgalom helyi szervezete felvásárolja az árut, a gyerek pedig egyenleget von. “Nem azért jó üzlet, mert szép salátát, gömbölyű bárányokat nevelnek a gyerekek. A legfontosabb ebben, és ez igenis tőke későbbi éveikre, hogy nem álomképek alapján választanak pályát. Hogy megtanulják a jó fellépést, a dönteni tudást és a gazdaságos munkát. Végül is ők Finnország jövője” – írja a szerző.

Vajda Irén, menedzser

Tervezni kötelező!

Ötletekből akad Magyarországon is bőven, nyugtat meg Vajda Irén, az Életpálya Alapítvány hálózatfejlesztési menedzsere, de hozzáteszi: a konkrét üzleti tervek elkészítésével már nehezebben boldogulnak a fiatal vállalkozójelöltek.

– Ők azt mondják, hogy a pénzhiány a legnagyobb gond, én az átgondoltság és a felkészültség hiányát említeném. Hiába akar valaki jó cukrászdát nyitni egy lakótelepen, ha ott arra valamiért nincs kereslet. Piackutatás! Ez kulcsszó. Bár az tény, hogy kölcsönhöz is nagyon nehezen jutnak, tőkéje pedig sokuknak nincs.

Az Életpálya Alapítvány angol modell alapján jött létre, nem csoda, hogy Károly herceg is meglátogatta őket évekkel ezelőtt. A 18 és 35 éves kor közöttiek bemehetnek oda, és elbeszélgethetnek a munkatársakkal. Ne feledjük: a szakmai ismereteken túl itt vállalkozás-szakmai ismeretek is kellenek!

– Minden évben meghirdetjük az Életpálya vetélkedőt, ide már működő (egy évnél nem régebbi) vagy még csak a tervek szintjén létező vállalkozások üzleti tervével lehet pályázni. Nem az ötlet a fontos, hanem annak megvalósíthatósága, életrevalósága! Tizenketten kerülnek az országos döntőbe, ők pénzjutalmat kapnak, lehetőségeket, nyilvánosságot és sok segítséget. Még hitelt is vehetnek fel tőlünk. Vannak nagy sikertörténetek, az a kirakatrendező fiú például, aki ma már tizenöt-húsz fős céget vezet. De nagyon szurkolunk annak a két lánynak is, akik alaposan végiggondolták, mibe fognak, aztán négy évet végigdolgoztak keményen, hogy a megálmodott kávézót megnyithassák.
Ha végiglapozzuk az elmúlt évek kiadványait, találunk abban mindent. Fiatal fodrászt, kozmetikust, divattervezőket, kézműveseket, számítógéppel, ingatlannal, társkereséssel kapcsolatos vállalkozásokat. Fiatal pár hostessügynökséget vezet, mások savanyítanak, hangszert, CD-t készítenek. Akad még borász, gombász, halász. Két lány emufarmot hozott létre, másik kettő magánóvodát. Biozöldséget termel egy békési testvérpár (a békésiek vállalkozó kedve kiemelkedő!), a fiúk vitorlásiskolával, parafatermékekkel, intarziás parkettával, útépítő szakmunkával, kovácsoltvas termékekkel pályáztak, és nyertek.
Tojáshéj Betéti Társaság – II. rész>>