Nemzetiségi óvoda?

“Óvodáinkat hét község önkormányzata együttesen működteti. 1996 óta annak a három községnek az önkormányzata, ahol német kisebbségi önkormányzat is működött, sokszor szorgalmazta – időnként meglehetősen nagy nyomást is gyakorolva –, hogy legyünk német nemzetiségi óvodává és „tanítsuk” a német nyelvet gyerekeinknek, akik egyáltalán nem tudnak németül (de nem csak ők, már a szüleik sem).

A szülők között is mindig akadtak, akik idegen nyelv tanításának bevezetését szorgalmazták (ők viszont általában nem a németet, hanem az angolt szerették volna taníttatni gyerekeiknek). Az önkormányzati testületek többször is meghallgattak minket, óvónőket, és végül is eddig mindig elfogadták pedagógiai-pszichológiai érveinket, és támogattak minket abban, hogy megőrizzük egyébként községeinkben szeretett, kedvelt óvodáinkat olyannak, amilyenek, vagyis olyan helynek, ahol a gyerekek nem „tanulnak” (számukra idegen, otthonról nem ismert dolgokat), hanem tovább élik „családi” életüket egy kicsit tágabb, kitágított tapasztalati körben. A legutóbbi önkormányzati választásokon némileg megváltozott a helyzet. Minden településen megalakult a kisebbségi önkormányzat, és érveik közül, hogy miért is kellene nemzetiségi óvodákat létrehozni, éppen az bizonyult visszaverhetetlennek az önkormányzatok számára, hogy ez jelentős anyagi előnyökkel, plusz-támogatással jár. Szeretnénk, ha megírná nekünk véleményét az óvodáskori nyelvtanulásról, mert a mi érveink mostanában már kevésnek bizonyulnak. Határozottan állíthatjuk, hogy itt a gyermekkori sajátosságoktól idegen, de egyébként divatos „nyelvoktatás” bevezetéséről lenne szó, amelyik a szabad játéktól, a mesétől és a sokféle tevékenységtől venné el az időt, jelenleg még jó kedélyű, kiegyensúlyozott gyerekeinktől.”

Nemzetiségi óvoda – Dr. Vekerdy Tamás válasza >>