8 óra iskola? – válasz

Hogy az egész napos iskola hátrányos, vagy előnyös-e a gyerekek fejlődése szempontjából, az attól függ, hogy milyen, hogyan van tagolva, mit csinálnak az órákon, és mivel töltik az órák közötti szüneteket. Leveléből számomra az derül ki, hogy kislánya “jó” egész napos iskolába jár. (Az utóbbi évek gyorsan fejlődő sikeres iskolái közül – Finnországtól Írországig – nagyon sok egész napos, ami természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerekek egész nap tanulnak!)

Igaza van abban, hogy kislánya esetében feltehetőleg a feszültség, és a feszültséggel együtt járó szorongás és kimerülés okozta a hasfájás-fejfájás tüneteit. Ezek úgynevezett pszichoszomatikus tünetek, lelkiállapotok váltják ki a testi fájdalmakat, és kislányok esetében jellegzetes reakció a magyar iskolákban is, sokkal kisebb óraszám mellett. Azt gondolom, hogy kislánya számára az idegen nyelvű környezet még mindig fokozott megterhelést jelent, ezért nagyon helyesen tette, hogy ebédszünetre hazavitte őt, jó megoldást választott. Valószínű azonban, hogy ha ez nem állna fenn, kislánya sem “betegedne meg” magától az iskolától. (A szomszéd község iskolájában, ahol szombaton is mennek a gyerekek, és egyszer egy héten délután, ugyanennyi tanórájuk van, más bontásban.)

Ami a házi feladatot és az önálló munkát illeti, szerintem elképzelhetetlen, hogy egész napos iskolában még házi feladatot is adjanak a gyereknek, és az önálló munka, nemcsak azt jelenti, hogy a gyerek egyedül dolgozik otthon, hanem azt is, hogy kisebb csoportokban dolgozik az iskolában egy feladaton – ami az ilyen módon szervezett iskolákban rendszeres. (Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen módon szervezett iskolákban a “puskázás” ismeretlen fogalom; a falak mellett ott állnak a könyvespolcok, és a csoportokban dolgozó gyerekek mindenféle segédkönyvet szabadon elvehetnek, amit fel tudnak használni feladatuk megoldásához. Így készülnek valóban azokra a technikákra, melyeket majd az életben is alkalmazniuk kell, és lehet.) És: teljesen egyedül végzett munkákra is sor kerül, ezekben az iskolákban is – de tegyük hozzá, hogy ezeknek a maradandó fejlesztő hatása sokkal kisebb, mint a kisebb-nagyobb csoportokban végzett önálló tevékenységeké.

Én a maga helyében nemcsak kislányomat hagynám ebben az iskolában – esetleg még egy ideig ugyanígy, hogy ebédszünetre hazavinném, vagy a gyerek, egy idő után, gondolom, egyedül hazamenne –, hanem a kisfiamat is ugyanide íratnám be, ami mindkét gyerek, és az egész család szempontjából előnyös lenne. (Nem jó, ha a gyerekek kétfelé járnak iskolába, és kétféle módszer és időrend szerint tanulnak, élnek, dolgoznak.)

És végül: én a napköziről gondolom azt – tisztelet a kivételnek, mert vannak kitűnő napközis pedagógusok, akik például a napközi elején a közeli kiserdőben kunyhót építenek a gyerekekkel, és csak azután mennek vissza, hogy akkor már viszonylag könnyen és gyorsan megcsinálják a leckét – szóval, én a napköziről gondolom azt, hogy pótmegoldás a jól szervezett egész napos iskola helyett (míg a rosszul szervezett egész napos iskola tényleg nem egyszer elviselhetetlen terhelést jelent a gyerekek számára).