Felnõtt nõ lettem

– Hogy érzed magad a Dalnok ligájában?

– A pályám gyönyörű állomásának tartom, és büszke vagyok rá. Imádom, hogy estélyi ruhában vonulhatok le egy pompás lépcsőn.

– Akár egy primadonna?

– Nagyjából, de ami lényeg: igényes szórakoztató műsorban. Ez olyan mintha megkoronázná az eddigi ténykedésemet. Egyúttal egy olyan pontot jelent az életemben, ahol elmondhatom, hogy most valami mást is szeretnék csinálni. Olyasmit, amit én találok ki, ami megfelel a tudásnak, ami összegyűlt bennem.

– Mi gyűlt össze?

– Óriási mennyiségű tapasztalat. Ahhoz, hogy valaki a tévében, rádióban szerepeljen mindenképp fontos a rutin, és nekem a zenetévés évek alatt ebből jócskán összegyűlt.

– Mi az, amit nem tudtál elsajátítani az eddigi szakmai munkád során?

– Nem kellett a saját véleményemet, gondolataimat közölnöm. Közben elvégeztem egy főiskolát, művelődésszervező szakon. Nagyon sokat tanultunk felnőttoktatásról, és most ezt szeretném médiás tapasztalataimmal ötvözni.

– Hogyan?

– Összeállítottam egy műsortervezetet, majd bekopogtam egy számomra szimpatikus rádióhoz, és azt kértem, hogy felejtsük el azt, hogy én vagyok a “híres” Zsu, itt az ötletem, beszéljük meg.

 – Sikerült?

– Igen. Megegyeztünk a Rádio Cafésokkal, és december elsejével el is kezdhetjük a műsort. Egy fiatal értelmiségieknek szóló, a munkaerőpiacról, felnőttképzésről, álláslehetőségekről beszélő értelmes, de azért szórakoztató rádiós magazinról van szó.

– Meddig tart a Dalnokok ligája?

– Ha jól tudom jövő tavaszig, tehát egy teljes évig képernyőn lesz. Tényleg büszke vagyok arra, hogy én lehetek a háziasszonya.

– Mit szóltak a Viva tévénél, amikor közölted, hogy átigazolsz egy másik kereskedelmi csatornához.

– Ez az ajánlat akkor érkezett, amikor a szerződésem utolsó événél tartottam. A Viva nagyon korrekt volt, semmiféle akadályt nem gördített a dolog elé.

– Kiöregedtél a zenetévéből?

 – Igen, és ezt nem szégyellem. Hat szép évet töltöttem ott.

– Szóval jött az ajánlat, és te kaptál rajta.

– Nem egészen így történt, az első válogatásra el se mentem.





– Akkor?

– Szerencsére három nap múlva fölhívtak, és rám parancsoltak, hogy a következő alkalommal legyek szíves megjelenni. A producer addig mindössze annyit hallott rólam, hogy van a Viván egy kedves, meleg tekintetű barna lány. Nagyon meg is lepődtem, mert rám ilyet még senki sem mondott.

– Azt hogy kedves, vagy hogy meleg tekintetű?

– A tekintetemet már dicsérték, de ami a kedvességet illeti, néha elég undokul viselkedem.

– Mi kell ehhez?

– Ha a főnököm érti a dolgát, kezes bárányként viselkedem. Ám ha azért parancsolgat, mert ő van magasabb beosztásban, nagyon undok leszek.

Felnőtt nő lettem – II. rész >>