Aktuális

Gór Nagy Mária, a legszexisebb nagyi – II. rész





– Noha igazán elkényeztettek jobbnál-jobb szerepekkel. Emlékszem egy darabra, A papagáj meséi a hűtlen és a hűséges asszonyokról. Abban mi voltál, hűtlen asszony, vagy hűséges?

– Te jó Ég, erre már nem is emlékszem. Egyébként mindig rosszlányokat játszottam. Soha egy tisztességes nőt nem osztottak rám. Kivéve egyszer, Dömölky János Holtág című tévéfilmjében, és abban is megöltek a végén. Jólesik emlékeznem arra, hogy dolgozhattam Szabó Istvánnal, az Ősbemutató című filmjében, és nagyszerű partnerekkel, mint Kiss Manyi, Dayka Margit, Latinovits Zoltán, Mensáros László. Tündériek voltak, segítőkészek.

– Az életedben is előfordult néhány férfi.

– Voltak. Szerelmek, vőlegények, férjek. Éltem az életemet, nem volt sivár gyerekkorom, ahogy mondani szoktam. A srácokat is mindig arra biztatom, hogy éljenek. Rövid a fiatalság, gyorsan elmúlik, megkopik, ha nem élnek vele. Ha viszont élik, akkor konzervál. Szeretni kell, és nevetni. Tudsz jobbat ennél?

 Aztán elmélázunk egy darabig, és hirtelen bekattan, hogy megéheztünk. “Fejezzük be – javasolja Mari – már elmondtam mindent.” “Na és a család? Hogyan tudod fejben tartani, hogy hányan vagytok, és kinek mije vagy?” Döbbenten néz rám: “Lajstromba akarod venni őket?” Nem hagyom magam eltántorítani.





– Kezdjük azzal, hogy van két fiad Szurdi Miklóstól!


– Szurdinak is van még két gyereke Juci és Isti, a második házasságából, és pár hete született a kis Balázs Benjamin, a harmadik feleségétől, Xantus Barbarától.

– A volt férjed elvette a volt tanítványodat, az ő gyerekei neked mik?

– Panna, Barbara kislánya is mindig arról faggat, hogy mi ő nekem? Mit mondhatnék neki? Az unokám. A két középső Szurdi gyermeknél ez a kérdés nem merült fel, de ők is jól érzik magukat nálunk. Összesen hatan vannak, három házasságból, és nagyon összetartanak. Ebből kettő az enyém, ők a legidősebbek. Tamás, a nagyobbik zenét szerez, András filmrendező, egyiknek se könnyű. Tomi lánya Lina Melody, az unokám. Édesanyámat hívták Linának, a Melodyhoz Tomi ragaszkodott, és valóban nagyon muzikális a kicsi. Most kétéves, és egy csoda.





– Kivirultál már attól, hogy beszélsz róla.


– A nagymamaság egészen rendkívüli állapot. Az is nagy boldogság, amikor az ember megszüli a saját gyerekét, de ennél is boldogítóbb, amikor megszületik az unokája. Már nincs rajtad felelősség, csak élvezed. Annak idején nagyon szerettem volna egy kislányt Budától. Lebeszélt róla, mondván, hogy elég nekünk felnevelni a két “saját” gyerekünket is.

– A fiaid tényleg úgy ragaszkodnak hozzá, mintha a saját apjuk lenne.

– Ezért külön hálás vagyok a sorsnak. Egyik fiam sem sínylette meg, hogy elváltam az apjuktól. Lina Budát is levette a lábáról. Elolvad tőle. Minden makarenkói szigora, amit próbált bevetni a fiúknál, szertefoszlott. Már csak a kényeztetés maradt, a gyerek azt tehet vele, amit akar. Tudja is, hogy Buda az övé. Ezt mindig érezteti velem.





– Szerintem Lina hasonlít rád.


– Szerintem is. A habitusában is. Nem egy depressziós gyerek. Mindenen tud röhögni, mindennek tud örülni. Értjük egymást. Kicsit talán bolondnak tart, de ezt díjazza. Valószínűleg azt hiszi, hogy egyidősek vagyunk. Már mindent csinált velem: tisztába tett, felöltöztetett. Úgy szeret, mint egy gyereket. Lehet, hogy tényleg egyidősek vagyunk, csak én nagyobbra nőttem.

– Együtt karácsonyoztok?

– Feljön hozzánk, de hát rajtam kívül van még egy nagymamája, aki szintén imádja. Szétszedi a család.

– Karácsonykor ki főz nálatok?

– A fiúk, meg Buda. Egész évben főzök, karácsonykor rajtuk a sor. Andris süti a libát töltve, Buda főzi a Jókai-bablevest, Tomi valami egzotikusat remekel, ez mindig meglepetés, és a Ruszwurmból hozzuk a krémest.

– Azt hiszem, itthon kevesen tudják, hogy pár éve az amerikai Ki kicsoda magazin téged jelölt Az év asszonya díjra, egy New York-i lap pedig besorolt a világ ötszáz legfigyelemreméltóbb vezetője közé. Rád is érvényes, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?

– Valószínű. Most nem olyan idők járnak, hogy aki érdemi munkát végez, az próféta legyen, de nem is pályázom erre a címre. Nem hajt a becsvágy, hogy én legyek a sztártanodás. Engem inkább az olyan örömök éltetnek, hogy beülök egy moziba, vagy félrevonulok egy jó könyvvel. Ilyen magányos örömeim is vannak, mint az olvasás. Idővel megváltozik az ember. Emlékszem, fiatal korunkban mennyit buliztunk, és miket ittunk össze. Ma már az alkoholt sem kívánom. Tavaly nyáron alkoholmentes sört ittam, már attól is rosszul lettem. Cigarettára is ritkán gyújtok rá. Néha elszívok egyet, a kávé után. Az idő helyre teszi a dolgokat.

– Ezek szerint nemcsak a legszexisebb nagymama vagy, hanem a legbölcsebb is. Mit kívánsz még az élettől?

– Nem vagyok telhetetlen. Soha ne legyen rosszabb ennél!

Buddhista szépítőkence

Marit érdekli a misztika, engem az, hogy mitől olyan üde az arcbőre. Elárulta. Hetente egyszer felrak egy maszkot. A recept állítólag egy buddhista szerzetestől származik, és nála bevált. Azzal adja tovább olvasóinknak, hogy ők is legyen gyönyörűek a karácsonyi ünnepeken és szilveszterkor. “Egy kanál kefirt összekeverünk tíz csepp homoktövisolajjal és babszemnyi élesztővel. Rákenjük a letisztított arcbőrre, és amikor jól beszívta – húsz-harminc perc múlva – langyos vízzel lemossuk. Utána még tartózkodjunk húsz percig ugyanazon a hőmérsékleten, végül krémezzük be a bőrünket! Táplálja a bőrt, és hidratál. Ja, és a borongós, ködös téli napokon is őrizzük meg a vidámságunkat! Gondoljuk arra, hogy a köd is hidratál! A derű pedig szépít és fiatalít.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top