Aktuális

Sikerek, szerelmek, tragédiák – Monet élete

Káprázatos kiállítástól hangos a magyar sajtó, miközben folyamatosan hosszú sorok kígyóznak a Szépmûvészeti Múzeum bejáratától nemritkán egészen az Állatkert kerítéséig. A Monet és barátai címû tárlat "bevette" Budapestet.

Claude Monet Párizsban született, 1840-ben. Ifjú éveit az Atlanti-óceán partján fekvő kikötővárosban, Le Havre-ban tölti. Családja igazi kereskedőfamília, így a fiatal Monet festészet iránti vonzódását rokonai kezdettől fogva gyanúsan figyelgetik. Az iskolában sem ér el igazán jó eredményeket, mivel zsigeri ellenszenvet érez a korlátokkal szegélyezett oktatás iránt. Ellenben hamar elkezd rajzolgatni, és korai karikatúrái nyomán – amelyeket egy helyi üzletben állítanak ki, majd újságban is megjelennek – az egész város megismeri a fiatal tehetséget. Nemsokára pénzért készíti az arcképeket: első “keresete” húsz frankra rúg.

Igazából azonban Eugène Boudin, egy helyi tájképfestő fedezi fel Monet elsöprő tehetségét. Boudinnek képkeretező üzlete áll Le Havre-ban, és a helyi művészek – például Jean-François Millet és Constant Troyon – is arra ösztönzik fiatal pártfogoltjukat, hogy “barátkozzon össze” az olajfestékkel, és készítsen tájképeket a megkapó, fenséges normandiai partokról.

Az önbizalommal teli Monet már ekkor elutasítja a meglévő képzőművészeti szabályokat. Húszévesen, családja tiltakozása ellenére, Párizsba indul, hogy megtanulja a művészet alapjait. Itt barátkozik össze Camille Pissarróval, akit később szintén impresszionista festőként ismer meg a világ. Ám Monet egy év múlva besorozott katonaként már a francia gyarmaton, Algériában szolgál – és tanulmányozza a fények afrikai játékát.

Lázadás a hagyományok ellen

Mindössze egy évet tölt a seregben, mert megbetegszik. Tífusza miatt leszerelik, és otthon próbál kilábalni a kórból. Ezekben az időkben találkozik a szintén a normandiai partoknál festő, holland Johan Barthold Jongkinddal, akiben újabb művészbarátra és mesterre tesz szert. Miután felépül, megint Párizsban tanul, ám oktatója, Charles Gleyre nincs megelégedve tanítványával. Monet folyamatos kudarcélményei – Gleyre szerint képei túlontúl természetközpontúak – elveszik a kedvét a műtermi munkától, és néhány újdonsült barátjával, Sisley-vel és Renoirral a Párizs környéki erdőkben kezdenek dolgozni. Új utakon járnak, és különleges technikákat dolgoznak ki, hiszen a szabadban festés egészen más követelményeket támaszt, mint a műtermi művészet. Az összenyomható, fém festéktubus, a hordozható, összecsukható festékállvány mind-mind sokat

segít a plen air – “szabad levegőn” – dolgozó festőknek. Monet például rendszerint több vásznat is magával cipel, és a napszakokkal változó fények hatására cserélgeti azokat, így egy téma gyakran több változatban is elkészül.

A fiatal Monet-ban hatalmas ambíció munkál: versenyre kel például az akkor már elismert Edouard Manet-val, akinek Reggeli a szabadban című festménye hatalmas sikert és egyben megütközést is kelt. (Köszönhetően többek között a szépen öltözött fiatalurak melletti meztelen nőalakoknak.) Monet a Szalon nevű, évente megrendezett, hivatalos kiállításon szerette volna bemutatni saját „Reggeli”-jét, de végül lecsúszik a határidőről, és képét végül be sem fejezi: csak kisebb részletek maradtak meg a műből.

Sikerek, szerelmek, tragédiák: Monet élete – II. rész >>

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top