Leveleim története

Friderikusz Sándor | 2004. Április 14.
Pontosan emlékszem, 2002. augusztus 20-án kerültem kapcsolatba Enki Sándor úrral. Egy baráti társaságban voltam, páran lehettünk csak, és miközben folyt a kacskaringós társalgás, egy kis asztalon észrevettem néhány levelet.

Előbb elolvastam az egyiket, majd a másikat, aztán egy újabbat. Átmenet nélkül hangosan elkezdtem nevetni ezeken a kitűnően fogalmazott leveleken, amelyeknek egytől egyig Enki Sándor volt a feladója. De ugyanolyan jót mulattam a különböző cégektől, vállalatoktól, szervezetektől és magánszemélyektől (hírességektől) érkezett válaszokon is. Olyannyira nem tudtam türtőztetni magam, hogy felolvastam a leveleket a társaságom tagjainak, s a következő dolog, amire emlékszem, már az volt, hogy mindenki nevetett és rendkívül jól szórakozott. Néhai showman-ként egy dolgot biztosan állíthatok: az emberek nagyon ritkán nevetnek hangosan tévéműsorokon vagy nyomtatott szövegen, még akkor sem nagyon hajlandók erre, ha az a bizonyos dolog nagyon, de nagyon tetszik nekik. (Tévéstúdiókban egyre inkább a tapsgépre, színházban a szomszédjukra várnak, hogy adja meg a kezdő lendületet.)
Hazavittem, és a következő héten újra és újra felolvastam annak, akivel szembetalálkoztam. Felbuzdulva ezen, fel is hívtam barátomat, akinél a páratlan kincsre találtam, hogy megkérdezzem: tud-e még továbbiakat szerezni. “Ó, rengeteg van még – mondta – csak el kell kérnem Enki úrtól”. Így került hozzám a 60-70 levél, amelyekből pár napja könyv jelent meg (már kapható a könyvesboltokban!). Feladom – A sátánista legótól az őrzővédő hörcsögig címmel.

Most a könyvben található kitűnő levelek és válaszok közül olvashatnak kettőt, a jövő héten pedig olyan leveleket teszünk közzé, amelyeket ismert embereknek küldött Enki Sándor, mindannyiunk szeretett levelezője.

Íme az első levél, jó szórakozást!

Tom George étterem
Étteremvezető részére
1051 Budapest
Október 6. utca 8. Budapest, 2002. augusztus 9.

Tisztelt Étteremvezető Úr/Asszony!

Szeretnék ellátogatni az Önök éttermébe feleségemmel (Petrovszki Jóska nevű szomszédunk dicsérte az Önök konyháját), de mivel lenne egy speciális kérésem, először levélben tájékozódnék.

Megmondom őszintén, én nem szívesen megyek étterembe. Utoljára 18 éve voltam. Nekem az étterem, az egy trauma. Olyan erős pincér-fóbiám alakult ki, hogy a rosszullét környékez, amikor meglátok egyet. Egyébként is van egy gyomorbetegségem, amihez ha még hozzájön a pincérek okozta sokk, akkor hányás is előfordulhat.

Hogy miért alakult ez ki? Talán fiatal koromban, amikor a pincérek többször is becsaptak, és megalázó helyzetbe hoztak, ráadásul hölgytársaságban. De felkavar a nagyon elegáns vagy nyájas viselkedés is, sőt, akár egy jellemző ruhadarab is (főleg mellény). Amikor összecsapják a nagy pénztárcájukat, egyenesen nyilallást érzek.

Nehezen szántam rá magam a mostani étteremlátogatásra, de a feleségem addig erőszakoskodott (vén besz.rinak is nevezett, már bocsánat), míg ráálltam. Egy kikötéssel: csak ő szolgálhat fel nekem. Ehhez szeretném kérni az Önök hozzájárulását. (És hogy háttal üljek a pincérek közlekedőfolyosójának). Ha lennének olyan kedvesek, hogy teljesítik különös kérésemet, szívesen vacsorázom Önöknél. Ha van valami higiéniai elvárásuk a feleségemmel kapcsolatban, kérem, tudassák. (Volt ő melegbüfés a MOM-ban, de már jó régen.)

Várom szíves válaszukat. További jó munkát és sok vendéget kívánok! (Persze, nem olyanokat, mint én.)

Tisztelettel:

Enki Sándor
1113 Budapest
Kökörcsin u. 4.

U. I. A feleségem fizetne majd, miután én már távoztam, természetesen extra borravalóval.

•

TOM GEORGE RESTAURENT CAFÉ
1051 Bp., OKTÓBER 6. U. 8.
TEL.: 317-8263, 266-3525
FAX: 486-0380

Enki Sándor részére

Tisztelt Enki Sándor!

Rendkívüli öröm tölti meg szívünk piciny kamráit, hogy Petrovszki Jóska nevű szomszédja minket ajánlott Önöknek, és ezután Ön úgy döntött, hogy fóbiái ellenére ellátogat hozzánk. Sajnálom, hogy negatív tapasztalatai vannak az éttermekkel kapcsolatban, megígérhetem, hogy a 18 évvel ezelőtti vendéglátás ma már teljesen megváltozott. Remélem ugyanakkor, hogy a gyomorbetegség, amit említett, nem nagyon súlyos, hanem még kezelhető.

Az első és a legfontosabb újságom, hogy nálunk nem mellényben dolgoznak a felszolgálók, sőt, nagy pénztárcájuk sincsen, így azt összecsapni nem tudják. Nagyon remélem, hogy a felesége nem túl gyakran nevezi Önt vén besz.rinak, ez nem tesz jót egy kapcsolatnak, ugyanakkor őt is meg lehet érteni, hogy elvágyik időnként egy kis kiruccanásra. Egy ilyen varázslatos asszonynak, aki 18 évig nem járt étteremben, és ezt kibírta, természetesen nem tilthatjuk meg, hogy felszolgáljon Önnek. Kis megjegyzést azért tennék ide, én azért megadnám a lehetőséget neki, hogy felhőtlenül élvezhesse, hogy Őt is kiszolgálják (ha ez megfelel, esetleg üzletvezető szolgálna fel), de természetesen Önök úgy döntenek, ahogy jónak látják.

A fenti telefonszámok valamelyikén várjuk asztalfoglalásukat, megnyugtatásként jelzem, hogy a telefont sem pincér veszi fel, ha esetleg már a hangjuk is idegesítené. Amennyiben éttermi tartózkodása alatt reklamációval szeretne élni, forduljon bizalommal az üzletvezetőkhöz.
Köszönjük, hogy minket választott, várjuk Önöket szeretettel,

Budapest, 2002. 11. 08. Vályi Zsuzsanna
gazdasági vezető

Még több levél >>
Exit mobile version