Aktuális

Nagy Judit esküvõre készül – II. rész

– Már a gondolaton. Tavaly, egy barátunk esküvőjén, ahol húsz alatt volt a meghívottak száma, jöttünk rá, milyen jó egy bensőséges szertartás. Aztán összeírtuk a listát, és kiderült, hogy a legszigorúbb számítások szerint is legalább százan lesznek. Bele kellett törődnünk, hogy ez bizony így lesz. Ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy az egész a lényegről szóljon. Arról, hogy két ember – történetesen mi ketten – örök hűséget esküszünk egymásnak, mert együtt akarunk élni, és ne az üres formalitásokról.

– Sokan félnek az esküvőtől, mert a szerződés, a ceremónia valami megváltoztathatatlan, végleges, befejezett dolgot idéz. Ön pedig tart a változatlanságtól.

– Az emberek saját maguktól félnek, mert lusták. Azt pedig mindenki érzi, hogy egy kapcsolat fenntartásához rengeteg energia kell.

– Mi a helyzet a hűséggel?

– Erről beszélek. Folyamatosan adni kell ahhoz, hogy a társunk ne kezdjen másfelé keresgélni. Az a lényeg, hogy úgy érezze, én vagyok a legvonzóbb ember a számára, olyan, akit nem szabad feladni.

– Ilyen szempontból is megbízik a párjában?

– Amikor az ember megházasodik, az egy folyamat, ha úgy tetszik, egyfajta válogatás eredménye. Nyilván oka volt annak, hogy a többiekkel nem, vele viszont igen. Igen, mi feltétlenül megbízunk egymásban.

– Mi a házasság lényege?

– Folyamatos nagy kaland. Olyan jövő, amelyik tele van élményekkel, meglepetésekkel.

– Tudom, hogy a vőlegénye mellett van még egy szereleme.

– ?!

– Az éneklésre gondolok.

– Zenei általánosba jártam, aztán a gimnáziumban, a főiskolán is zene szakos voltam, sőt, elvégeztem a konzervatóriumot is.

– Miért nem lett hivatásos énekes?

– Türelmetlen vagyok. Konzis koromban még éretlen voltam arra, hogy igazi énekes legyek. Ebben a műfajban a zenész saját teste a hangszer. Sziszifuszi, aprólékos munka, rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy minden részedet úgy használd, ahogy kell. Gyakran egy fél év múlva érted meg, mire is gondolt a tanárod. Egy időre abbahagytam az énektanulást, de otthon csak áriáztam. Olyannyira, hogy kezdő tévés koromban, egy este az egyik lakó félénken megszólított a kapuban, hogy kérdezhet-e valamit. Jó, gondoltam, biztos, most jön, hogy engem látott-e a múltkor a képernyőn, vagy valami hasonló, de így folytatta: maga az az operaénekes a házban? Egyszóval állandóan dalolásztam, végül beláttam, hogy folytatnom kell az énekórákat. Rengeteg pluszt, energiát ad, kiéneklem magamból a feszültségeket, „kiégetem” a hét során a lelkemben felgyülemlett salakot.

– Nyilvános szereplés?

– Még nem volt, de egyszer szívesen énekelnék egy bárban a zongora mellett valami szép blues zenét.

– Ki gondolná ez önről, amikor híreket mond!

– A híradó nagyon erősen szabályozott műfaj. Éneklés közben annak örülök, hogy ilyen is lehetek.

– Otthon, a fürdőszobában is gyakorol?

– Persze!

– Ez szerintem mindennél erősebb bizonyíték arra, mennyire szereti a párja.

– Igaz, bár tőle sem áll távol a zene, hiszen a Budapesti Őszi Fesztivál produkciós vezetőjeként kortárs zenével foglalkozik. Annak idején zeneszerzés szakon végzett, kiválóan zongorázik.

– Kemény kritikus?

– Megmondja, ha valami nem tetszik neki, de azt is, ha valamit jónak talál.

– Az esküvőből ítélve, alapvetően tetszik neki, amit otthon tapasztal.

– Szerintem is.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top