Christopher Lambert

Évszakok: Legújabb filmje egy kosztümös krimi, amely a középkor végén játszódik. A mai romantikus hősök szívesen éltek volna a középkorban. Ön is jól érezte volna magát akkor?
Christopher Lambert:

Jómagam már egy másik szintű civilizáció gyermeke vagyok. A mai korszak folyamatosan izzik, meghatározzák a technikai újítások, amelyek mind arra szolgálnak, hogy jobbá és kényelmesebbé tegyék az életet. Kiválóan érzem magam a huszonegyedik században. De ha megválaszthatnám a kort, akkor a jövőben élnék szívesen. A huszonötödik században is lehetsz romantikus, ha éppen annak születtél, mert ez nem évszám, hanem hozzáállás kérdése. A középkor kegyetlen időszak volt, tele veszéllyel és erőszakkal. Már csak a moziban lehet érdekes.
De azért ön romantikus?
Mindenképpen. Az igaz szerelemben hiszek, mert az mindennél fontosabb. Persze nemcsak ember, hanem hivatás vagy valamilyen tárgy iránt is érezhetünk szenvedélyes elhivatottságot, szeretetet vagy szerelmet.
A világ több pontján is van otthona, így Genfben, Montrealban és Los Angelesben. Mindegyikbe beleszeretett?
Tíz évvel ezelőtt Argentínába voltam szerelmes, aztán Marokkóba, majd India bűvölt el, s legutóbb Thaiföld. Minden civilizációt izgalmasnak találok, amelyik különbözik az enyémtől. Minden ország, minden ember csodálatos és megfejtendő talány.
Melyik ország volt az, ahol igazán úgy érezte, hogy hazaérkezett?
Most Los Angeles a kedvenc városom, mert ott él a lányom, és mindig alig várom, hogy láthassam őt. A forgatás után is hozzá repülök. Már két és fél hónapja nem láttam Eleonorát, de mindennap beszélünk telefonon. Igazából ott érzem magam otthon, ahol a lányom él. Los Angeles azért is kiváló hely, mert mindig elég meleg van ahhoz, hogy a virágaim is jól érezzék magukat. Több száz növény van a kertemben, nem ismerem őket névről, de sokat vagyok köztük. Nyesegetem, metszegetem őket, de nem dolgozom a kertben, csak gyönyörködöm bennük.
Két magyar színésznővel is találkozott a Day of Wrath forgatása alatt, egyikük Oroszlán Szonja…
Megkapóan érzéki, és emögött titokzatos és izgalmas személyiség rejtőzik. A játékát őszintén, csak a saját személyiségéből építi. Nagylelkű és kifinomult. Érezni rajta, hogy boldog, és azt is, hogy szívből imádja azt, amit csinál.
És Gryllus Dorka?
Még nem volt időm, hogy megismerjem. Ő eddig az inkvizítorokkal dolgozott, akik az első forgatási napon kegyetlenül meggyilkolták egy jelenetben. A többi még ezután jön, de az ő kisugárzásán is érezni, hogy remek színésznő, akiben óriási energiák lapulnak… Vajon milyen tehetségek rejtőzhetnek még itt Magyarországon, akikről eddig nem is hallottam?
Mi az, amit hallott, illetve látott is?
Egészen másnak képzeltem az országot, nem tudom miért, talán a közelmúlt történelme alapján. Budapestet eddig főleg autóból láttam, miközben a forgatásra rohantak velem. A kora reggeli időpont viszont alkalmas arra, hogy az ember megérezze egy város hangulatát. Ahogy Budapest ébredezik, engem Párizsra emlékeztet.

A teljes cikket a Nők Lapja Évszakok májusi számában olvashatja.