Aktuális

Jodie Foster, a világsztár egyedülanya

Két Oscar-díj és két gyerek. Pontosabban: két fiúgyerek. Se gyerektartás, se férj. Számtalan film, a kezdet egybõl az Oscart hozó Taxisofõr. És még sincs boldogabb anyuka, mint Jodie Foster.







Jodie Foster
– Hagytad magad beskatulyázni az aggódó anyuci-szerepkörbe, előbb a Pánikszoba, most meg a Légcsavar című filmben.

(A negyvenkét éves Jodie széles járomcsontja fölött spárgavékonyra szűkülnek mosolygó, acélszürke szemei. Aztán, ahogy egy kitűnőre diplomázott Yale-bölcsészhez illik, tanárnősen visszakomolyodik.)

– Tény és való, nem a Légcsavar az első ilyen filmem, de most mit mondjak? Hogy alkatilag közel áll hozzám az aggódó anyuka? Két gyerekem van. Az a szülő vesse rám az első követ, aki még nem élte meg a jeges rémületet, mikor kámforrá vált a gyereke! Igaz, egy perc múlva előkerült a tömegből az ebadta, de hogy addig mit éltem meg… Azt nem kívánom senkinek. Kivert a víz, rázott a hideg, azt se tudtam, hol vagyok. Két és fél vagy hároméves lehetett a fiam…

(A történelmi hűség kedvéért: Kitről, a nagyobbik Foster fiatalemberről van szó, akit ugyanúgy apa nélkül szült Jodie Foster, ahogy a második gyerekét, Charlie-t. Mázlija volt, hogy a bulvársajtó nem piszkálta. Így azóta is talány, hogy természetesen fogantak-e a gyerekek vagy mesterséges megtermékenyítéssel. Foster magánélete mindig misztérium maradt, bár nyílt titok, hogy sosem ment férjhez, sosem fotóztatta magát lovagokkal és sosem áradozott arról, hogy éppen kibe szerelmes. A többit mindenki tegye hozzá legjobb belátása szerint.)





– Pedig válogathatnál a szerepek között, ha már ilyen ritkán látunk, háromévente egyszer.

– Idén negyven éve, hogy elkezdtem a pályát. Játszottam ezt is, azt is, volt, hogy évekig nem hagytam abba, aztán kialakult ez a rutin, hogy háromévente vállalok egy filmet. Nagy teher a filmezés, és nem kérem az ezzel járó bűntudatot.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy a gyerekek miatt sajnálod a filmezéstől az időt?

– Nem is kifejezetten a filmezésre gondoltam, hanem arra, hogy egy dolgozó anyának folyton zsonglőrködni kell. Egy olyan erős csaj, mint én, ahhoz van szokva, hogy mindig nála a gyeplő, és mindig az a legfontosabb, ami neki a legfontosabb. Na ez már jó ideje nincs. Nem tudok úgy telefonon beszélgetni, hogy ne lenne a fél szemem a nyitott medencén, hátha belepottyan a fiam. Nem tudok komoly dolgokról tárgyalni úgy, hogy közben az egyik gyereknek szendvicset kenek, a másiknak meg kihalászom a döglött aranyhalát az akváriumból. Úgyhogy döntöttem: főállásban anya vagyok, és csak másodállásban vagyok színésznő. Meg aztán szeretek jól lenni a bőrömben. Már csak azt a filmet csinálom meg, amelyikhez kedvem van, és azzal a rendezővel dolgozom, akivel akarok. Senkinek sem kell már bizonyítanom semmit, magamnak legkevésbé.







A Légcsavar című filmben
– Miért? Volt olyan időszakod, amikor rád fért volna egy kis önbizalom?


– Az embernek huszonéves korában gőze sincs, mit akar, csak a lehető legtöbbet szeretné fölhabzsolni a világból. Akkoriban én akartam lenni a legszebb, legkomikusabb, legdrámaibb és legszexibb színésznő Hollywoodban, akinek minden filmje egetverő durranás, és akiért kezét-lábát töri az összes kocka hasú kolléga. Sodródtam, nem volt iránytűm, még azt sem döntöttem el, hogy rocksztár legyek, madárbiológus, orvos, vagy postás. Mikor aztán szép lassan kitisztult, arra is rájöttem, hogy nem maradok le semmiről, és kicsit sem baj, hogy egyre szűkebb az utca. A mostani fázis a legjobb, mert végre annyit változtatok a dolgaimon, amennyit csak akarok, és ha egy ilyen film adódik, mint a Légcsavar, akkor kisajtolom magamból a háromdimenziós anyukát, mert a sima thriller nekem kevés.





– Viszont, ha ilyen keveset dolgozol, miért maradtál Kaliforniában? Sokan mondják, hogy sokkal egészségesebb Európában vagy New Yorkban felnevelni a gyerekeket.


– Sose hittem volna, hogy Los Angelesben fogom eltölteni az életemet. Mindig arról ábrándoztam, hogy majd valahol a keleti parton veszek egy házat, vagy visszaköltözöm Párizsba, ahol éltem pár évig, és amelyet imádok. Los Angelesnek egyetlen verhetetlen előnye van, az időjárás. Hogy mindig kinn nyüzsöghetsz a kertben, ami nagyon jól hat az idegekre. A másik meg az, hogy itt él a családom, és nagyon erősen kötődünk egymáshoz. Utálnám, ha csak afféle karácsonyi mosolycsalád lennénk. Azt se felejtsd el, hogy a gyerekek karakterét alapvetően két dolog dönti el! Az, hogy milyen géneket hoztak magukkal, és az, hogy milyen értékeket kapnak otthon.

A teljes cikk a 42. heti, október 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése