Égi tünemény kékben

– Úgy látom, nagy dolgok vannak itt készülőben – jegyzem meg, miután Kati leültet az álomszép ruhákkal teleaggatott fogasok közé, egy viszonylag nyugodt helyen.

– Eltaláltad. Már csak rövid idő választ el az idei téli-tavaszi-nyári divatbemutatónktól, és ezzel egyidejűleg szeretnénk megnyitni új üzletünket, az épület földszintjén. November 11-én még Frankfurtban is tartunk nagybemutatót, és mire hazajövünk, itt, az emeleten megnyílik egy nagy kiállítóterem. Túlnőttünk a varrodán, igyekszünk utolérni a saját imázsunkat.

– Emlékeimben még a szalonnál tartok.

– Az később volt. Akkor jártál itt először, amikor a varroda még nem volt a miénk, csak béreltük, és kint ültünk az előszobában a hokedlin. Most meg divatházat építünk. Abban olyasféle multikulturális társasági divatszalont szeretnénk kialakítani, ahová külföldről-belföldről eljöhetnek az ismerőseim, barátaim. Mindazok, akik szeretik a ruháinkat.

Hogy ez mennyire nem vágyálom, arra példa a tavalyi londoni bemutatkozás. Két londoni magazint tesz elém, mindegyik ismert világszerte. Az OK!-ban öt oldalt szentelnek Katti Zoób ruhakáprázatainak, az áruk két és félezer font körül mozog. A Hallo magazin társasági rovatában szereplő ifjú hölgy az Oscar-gálán is ugyanabban a fehér ruhát jelent meg.

– Itthon is téged választanak a művészek, ha különleges jelmezre van szükségük?

– Horgas Eszter például olyan nagy szabású produkcióra készül a Sportarénában, amely a Mária-kultuszra épül, és hozzám fordult. Eredetileg vörösruhás Máriát képzelt el, mire elmondtam, hogy az én kultúrkörömben a Mária kék. Mindjárt készítettem néhány fotómontázst a számítógépen, hogy Eszter is lássa, milyen eszméletlenül gyönyörű, amikor feldereng a sötétben egy vöröseskék ruhát viselő égi tünemény. Bennem valóban él egy ilyen erős égi jelenség, aki a kékek különböző tónusaiból bontakozik ki. A figurának nincs sziluettje, az anyag mindenfelé lobog, és szinte beleúszik a fénybe.

– Engem máris meggyőztél.

– Szerencsére Eszter is elfogadta a javaslatomat, és ezzel nekem is nagy örömöt szerzett. Hihetetlenül izgalmas feladat megjeleníteni egy nőt, ilyen megfoghatatlan kékségben. Az is tetszik, hogy szeretné sorra feldolgozni ezeket a nagyon erős kisugárzású női alakokat, amilyen Carmen is volt. Bár Carmen és Mária elég messze esnek egymástól, de azt hiszem, ezek mind az ő nőiességéből adódnak. Keresi magában a nőt, akit elővarázsolhat a művészetével. Boldog vagyok, ha segíthetek neki abban, hogy egy újfajta nőt ismerjen meg önmagában, és szerettessen meg a közönséggel.

– Gyönyörű buklékat láttam a varrodában.

– Olyanok is vannak, amelyeket majdnem ujjnyi vastag fonalból szőttek, de annyira ritkán, hogy átlátszóak. Elképesztően könnyűek a téli anyagok. Rengeteg a fekete-fehér, szürke, ezüst, barna, kék. Nagy sláger most nálunk a dzsörzsé, amely úgy viselkedik, mint a selyemzsorzsett, közben pedig mosható, gyűrhetetlen, hímezhető. Van olyan ruha, amelyhez hat méter anyagot használunk fel, és a viselője úgy érzi, mintha nem lenne rajta semmi. A nyár fülledt, intellektuális, púderos, sok muszlinnal. Igazi angolkerthangulat, Virginia Wolf világa, összekeverve a ránk nagyon jellemző geometriai vonalakkal.

– Színekkel álmodsz, anyagok bűvöletében élsz, nagy célokat tűzöl magad elé és megvalósítod. Honnét van ennyi erőd?

– Megmondom őszintén, estére már elfáradok. Tegnap éjfélkor indultam haza, csak azért ilyen „korán”, mert úgy éreztem, hogy ott ülök magam mellett. Már kiültem magamból, a fáradtságtól. Sok ez így együtt. Aztán telefonál Fruzsi, a lányom Pécsről, és feltöltődöm. Bölcsészkarra jár, angol-magyar szakra, és annyira szépen járja a maga útját, hogy nekem is erőt ad.