Hosszúnadrág és miniatûr színház

Karácsonyi ének Karácsonyesték. Mindegyik más. Mindegyikre emlékezünk. Vannak köztük olyanok, amelyek mégis kiemelkedők, ezen karácsonyok szelleme időről időre újra meglátogat minket. S mi örömmel fogadjuk őket. További karácsonyok: • Murányi Tünde » • Szvorák Kati » • ifj. Béres József »

Fia, Karinthy Ferenc Halállista című regényéből férjem rendezett filmet, ebben háborús karácsonyt idéz az egyik jelenet. Két éve, karácsony előtt jelent meg Karinthy Márton első könyve, az Ördöggörcs, amely harmadik generációs vallomás, a híres, irodalmi családfáról. Vele beszélgettünk arról, hogy mit jelentett náluk a karácsony.

– Valahogy nem tudom elképzelni a nagyapádat, otthon, papucsban karácsonyfát díszíteni.

– Az ő életük egészen másként zajlott, mint az úgynevezett normális polgári embereké. Először is későn keltek, délben, utána elmentek ebédelni. Délután szerintem Aranka – Böhm Aranka, a nagyanyám – lefeküdt, Frici talán megpróbált dolgozni, vagy ide-oda rohangált pénzügyekben, hogy bundát tudjon venni Arankának, aki igazi pesti úriasszony volt. Estefelé beültek törzshelyükre, a Hadik kávéházba – örömmel hallottam, hogy ismét megnyitják –, és ott maradtak éjfélig. Esetleg hazamentek vacsorázni, de akkor is nagy társaságot vittek magukkal. Nem hiszem, hogy ebbe a bohém, zűrzavaros életükbe belefért volna a gyertyafényes, karácsonyfás szenteste. Ugyanakkor nagyapám, mélyen belül nagyon is tiszteletben tartotta az emberi élet jelentős, rituális ünnepeit. Azzal együtt, hogy pápai zsidó családból származott – ami egyértelműen kiderül a könyvemből –, egész életét a régi, evangélikus hitben élte le. Írásainak állandóan visszatérő témája a megváltás.

– Édesapádról sem hinném, hogy mereven ragaszkodott volna az ünnepi szokásokhoz.

– Ő egészen másfajta családot szeretett volna magának. Ezért is vette el Anyámat, aki ellensúlyozta ezt az egész Karinthy-s őrületet. Nem tudom honnan, a föld alól is előteremtett narancsot, pörkölt, amerikai mogyorót, amelyhez nehezen lehetett hozzájutni az ötvenes években. Emlékszem, 1956 karácsonya volt a legszegényebb, mégis nagyon nagy ajándékot ígért nekem. Vártam, is nagyon. Óriási izgalommal bontottam ki a csomagot, és mit találtam benne? Életem első hosszúnadrágját. Addig rövidnadrágban jártam. Megmondom őszintén, kicsit csalódtam. Másra számítottam.





– Mire?

– Villanyvonatra. Két év múlva megkaptam, családunk egyik villamosmérnök barátja ajándékozott meg vele, és hátrafelé is tudott menni. Gyerekkorom legnagyobb élménye mégis egy kis színház volt, az emeleti szobában. Igazi színház volt, függönnyel, forgószínpaddal. Elneveztem Vidám Miniatűr Színháznak. A karácsonyi szünetben keményen próbáltunk a környék gyerekeivel. Rendes előadást is tartottunk, szilveszteri előtt és ezt a szüleimnek is végig kellett nézni. Egyszer Benedek Marcell is eljött hozzánk. Már nagyon rosszul látott, szinte vak volt, két dédunokája vezette fel a csigalépcsőn. Éppen a Liliomfit játszottuk, teltházzal, és neki már nem jutott hely. Le kellett szerelni a mosdót, az lett a páholy, ahová beültettük Marci bácsit egy nagy fotelbe. Nem látott semmit, de valami üdvözült mosollyal hallgatta az unokáit.

– A Karinthy család fogalom a magyar irodalomban. Ehhez te is hozzátetted a magad nem csekély részét, és az Ördöggörcs nagy sikert aratott Franciaországban is. Kár, hogy édesapád, Karinthy Cini, ezt már nem érhette meg.

– Örült volna neki. Ha minden igaz, film is készül belőle. Egyébként Gábornak, apám féltestvérének is újra kiadták a verseskötetét, amely szintén nagy szenzációja volt a párizsi bemutatónak. Gabi, a ,,fájdalomherceg”, a világtól elvonultan élt, Benedek Istvánnál. Volt egy kis toronyszobája, ahol kemény harcot folytatott a saját démonaival. Ám karácsonykor mindig kiöltözködött, és gyalog vagy villamoson eljött hozzánk. A két testvér között ez a karácsonyi együttlét volt az összekötő kapocs. Úgy látszik, mégsem hatástalanok ezek a családi ünnepek.

További karácsonyokról a Nők Lapja december 21-én megjelenő 51-es számában olvashatsz!