2005. December 19.

Könnyek és farönkök

Nyolc unoka egyikeként lehetett-e része nyugodt, eseménytelen családi ünnepségben Murányi Tündének? Nem boldogságos, önfeledt összejövetelek voltak ezek a hõgyészi nagyszülõknél.

Szigeti Hajni

Karácsonyi ének

Karácsonyesték. Mindegyik más. Mindegyikre emlékezünk. Vannak köztük olyanok, amelyek mégis kiemelkedők, ezen karácsonyok szelleme időről időre újra meglátogat minket. S mi örömmel fogadjuk őket.

További karácsonyok:

Szvorák Kati »

Karinthy Márton »

ifj. Béres József »

Ahol a kemence és a gyerekzsivaj melege töltötte be a házat, természetesen karácsonykor is. És lehetett-e annál csodálatosabb érzésben osztozni, mint egy nevelőotthonban felnőtt férj oldalán, karjában első gyermekével, először teljes családként állni a karácsonyfa alatt? Nem

Gyerekkorom karácsonyait Hőgyészen töltöttem, a nagyszüleimnél meséli a színésznő. Rendszerint itt gyűlt össze az egész család, számos legenda, azóta szállóigévé vált mondat hangzott itt el. Nyolcan vagyunk unokák, és mindannyiunk számára sokáig, egészen iskolás korunkig hatalmas misztérium volt a szenteste, a Jézuska, a karácsonyfa és az ajándékok érkezése. Délután a felnőttek elcsaltak minket otthonról, például a kertben hógolyóztunk a nagypapámmal, míg a többiek becipelték az égig érő fát, feldíszítették, és alápakolták a csomagjainkat. Aztán csöngettek, mi pedig rárontottunk a kincseket rejtő dobozokra.

Egyik évben különösen gazdag Jézuskánk volt, a nagybátyám az NDK-ban dolgozott, és onnan olyan csillogó-villogó különlegességeket kaptunk, hogy tátva maradt a szánk. Hosszan bontogattunk, nézegettük a babákat, játékautókat, ezalatt a felnőttek átvonultak a másik szobába koccintani, beszélgetni. Hirtelen arra figyeltek fel, hogy túlságosan nagy a csend. Óvatosan lopództak vissza, gondolták, meglesik az ajándékaiktól elalélt gyerekeiket, akik bizonyára még mindig a csomagokkal babrálnak boldogan. Erre azzal kellett szembesülniük, hogy mind a nyolcan, a fantasztikus játékokat a sarokba csapva a kályha mellé odakészített farönkökkel játszunk fülig érő szájjal. Szakácsnő nagymamámból, aki egy igazi szókimondó, határozott asszony volt, ki is tört az azóta szállóigévé vált mondat: Na, gyerekeim, legközelebb kaptok egy kosár fát, aztán azzal el is van intézve a karácsony!

További karácsonyokról a Nők Lapja december 21-én megjelenő 51-es számában olvashatsz!