Aktuális

Zsuzsika

Hajzlenszki Zsuzsikát tizenöt éve ismerem. Merem állítani, hogy profibb alakítást nyújt a négygyerekes anya szerepében, mint Lynette. Legalábbis nyugtató nem kell neki. Még. Mindazonáltal akad némi hasonlóság…





A hét témája a Nők Lapjában
A Született feleségek köztünk élnek


Te vagy az, aki az egyik kezével pelenkát cserél, a másikkal elszántan porcicát kerget, a harmadikkal rántást kever, a negyedikkel fésülködik – ja, és ki ne felejtsem! –, az ötödikkel gátlástalanul önmegvalósít? Te vagy az, akit keresünk. Született feleség…

További írások:

• Angéla »

• Gabi »

• Bea »

Az összeállítást készítette:
Koronczay Lilla 

– Hát én is tettem már ki hármat a négy kölyök közül az autóból, amikor az Örs vezér terétől hazáig – ez körülbelül tíz perc – nem bírták ki verekedés nélkül. Felment a pumpám, és ott hagytam őket az árok szélén. Gondoltam, majd most megtanulják! Arra nem számítottam, hogy nem esnek pánikba, hanem szép nyugodtan hazasétálnak Zuglóba a nagymamához. Két órán át kerestem őket….

– Máskor is történtek hasonló esetek? – kérdem, és fél szemmel oldalra pillantok, ahol a nagyobbik fiú éppen egy jó hosszú sálon engedi lefelé a kicsit a lépcső tetejéről a mélybe.

– Persze. De jó idegek kellenek hozzá meg állóképesség.
Zsuzsikának mindkettőből sok van, mint a mellékelt ábra mutatja. Tanúja voltam például, hogyan síel négy gyerekkel. Egyet, a babakocsist rábízta a felvonó aljában egy arra sétáló nénire, a nagyobbikat előreengedte, a másik kettőt a lába közé kapta, és uzsgyi! Akkor éppen nem ért rá eljönni a férje.

– Ha a párod ott van, segít?

– Előfordul. De annyit dolgozik, hogy nemigen számíthatok rá. Nem baj, boldogulok egyedül is. Megvan a stratégiám. Gondoskodtam magamnak egy kis otthoni munkáról, könyvelek, hogy ne butuljak el teljesen, meg legyen egy kis zsebpénzem. Azon kívül rendszeresen sportolok, hogy bírjam a kiképzést. Mindennap futok, vagy úszom egy órát. Ez arra is jó, hogy a szülések után visszanyerjem az alakomat. Meg olyankor végre egyedül lehetek a gondolataimmal. Persze nem mindig sikerül, a múltkor például, futás közben egyszer csak hátranézek, hát az összes gyerek ott lohol mögöttem, és azon igyekeznek, hogy megelőzzenek.

– Te vagy a példaképük?

– Azt azért nem hiszem. A kislány például még azért is az apját hívja fel telefonon, hogy ehet-e csokit. Nagy a szerelem!

– Jól van ez így.

– Jól. De azért nem ártana egy kis szabadság. Csak egy icike-picike. Most például tánciskolába járok a barátnőm pasijával.





– Nem féltékeny?

– Ki? A barátnőm?

– Nem. A férjed.

– Ja, lehet, de nem mondja. Néha arról szokott panaszkodni, hogy nem becsülöm őt eléggé. Ilyenkor ránézek, és megkérdezem tőle: „Valami baj van az önértékeléseddel? Engem ugyan ki dicsérget?”

– Azért lehet, hogy mindkettőtökre ráférne egy kis elismerés.

– Lehet, de erre végképp nincs energiám. Különben is, a férfiak folyton a nők fölébe akarnak kerekedni. A környezetemben is azt tapasztalom, hogy egy házasságban soha nem lehet demokrácia.

A témáról bővebben a Nők Lapja március 1-jén megjelenő 9-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top