Szerelembõl barátság

nlc | 2006. Április 18.
– Azt hiszem, sosem mûködött igazán a szerelmünk, de másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt be is ismerjük magunknak – magyarázza Istella Dóra, miért is szakítottak két évvel ezelõtt barátjával, Bencsics Balázzsal.





A hét témája a Nők Lapjában: 
Másnak indult…
 … de minden jó, ha a vége jó

Megtörtént már önökkel is? Tudják, amikor egy varázsütésre hirtelen mindent másképp láttak. Azzal a munkatársukkal, akivel eddig kizárólag vitatkozni tudtak, most éjszakába nyúlóan beszélgetnek a fénymásoló mellett. Amikor már azt hitték, itt a világ vége, jött egy új ötlet, amin keresztül kimászhattak a gödörből. Vagy az a fiú, akire eddig csak barátként néztek, új tüzet gyújtott a szívükben. A világ fordult egyet, és végre helyre állt. 
További cikkek:
• Barátságból szerelem »
• Pszichológusból üzletasszony »
• Ellenségből barátok »

Az összeállítást készítették:
Szigeti Hajni, Dobray Sarolta és Kertész Gábor 

– A szombathelyi Savaria karneválon ismerkedtünk meg, és nem sokkal később már egy pár voltunk. A kapcsolatunk eleinte ugyan nem volt zökkenőmentes, mert Balázsnak volt valakije, de heteken belül lezárta azt a viszonyt. Jó volt együtt, mélyebb kapcsolat fűzött hozzá, mint addig bárkihez.

– Végül miért mentetek szét?

– Mert kihűlt a szerelmünk, testileg. Akkor már több mint egy éve együtt éltünk. Alapvetően harmonikusan és kellemesen teltek a napok, de a tűz már hiányzott. Úgy gondoltuk, túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy ennyivel megelégedjünk, nem akartunk megalkudni.

– Csúnya szakítás volt?
 
– Inkább hosszadalmas, ugyanis még két hónapig Dórinál laktam – veszi át a szót Balázs. – Furcsa volt, hogy sem a szülei, sem a barátaink nem vettek észre semmit. Ugyanúgy átöleltük egymást, ugyanúgy beszélgettünk, ugyanúgy eljártunk ide-oda.
– Amikor viszont Balázs életében megjelent az új barátnő, tarthatatlanná vált a helyzet: szét kellett költöznünk.
– Dóri kérésére megbeszéltük, hogy nem hívjuk egymást, mert az csak nehezíti a szakítást, de én nem bírtam ki. Tudom, önző voltam, de muszáj volt beszélgetnem vele…
– Na, azért én sem álltam ellen olyan nagyon… Igazából néhány hét alatt kialakult köztünk ez az újfajta kapcsolat, ami azóta is működik.

– Mennyiben más a viszonyotok most?

– Dórival korábban nem nagyon lelkiztem. Én alapvetően magamnak való ember vagyok. Szeretek nem beszélni a problémáimról, inkább megoldom őket. Ő viszont képes elérni, hogy megnyíljak, elmeséljem, ha nagyon bánt valami.
– Épp ezért hetente négyszer-ötször beszélünk telefonon, és igyekszünk minél gyakrabban találkozni, akár csak egy fél órára is.





– A párjaitok nem féltékenyek?


– Balázs barátnője nagyon kedves lány, és szerencsére neki is van egy fiú barátja. Sőt, a szituáció is ugyanaz, korábban együtt voltak a sráccal, úgyhogy ezek után a féltékenység fel sem merül. Nekem most nincs komoly kapcsolatom, de tudom, hogy ha eljön az igazi, akkor el kell fogadnia Balázst is az életemben.

– Ezek szerint létezik fiú-lány barátság.

– Hiszem, hogy igen. Viszont hozzátenném, hogy csak akkor működik, ha már nem merül fel egyik félben sem a „mi lenne, ha”. Nálunk ez nem fog megtörténni, mert voltunk együtt, és nem működött.
– A barátság viszont működik. Nagyon is.

A témáról bővebben a Nők Lapja április 19-én megjelenő 16-os számában olvashatsz!
Exit mobile version