Aktuális

Tyúkanyó – tizenhét évesen

Képek peregnek bennem. Amikor tizenöt éve, nyolcadikban beszöktünk a tornaterembe, röplabdázni… Meg az eszement osztálybulik… Judit. A „Stigi”. A mindig röhögõs, csupa gyerek. Azóta nem láttam.




A hét témája a Nők Lapjában:
Anyák. Fiatalon vagy éretten? Jókor!

Anya. Tizenhét évesen ugyanúgy, mint negyvenévesen. Kinél gondosan megtervezve, kinél belülről hajtva. De létezik „túl korán” vagy „túl későn”? Lehet ebben „hibázni”? Talán, ha a zsebünkben lapulna az „érettségmérő berendezésünk”… Ami megmondaná, mikor van itt az idő. De nem lapul. Van viszont karrier, ösztön, félelem, biztonság, társadalmi elvárás, családi „hagyomány”… És a végén egy új Élet. Meg egy Anya. Tizenhét évesen ugyanúgy, mint negyvenévesen.

További cikkek a témához:
• “Gyerek nélkül zene sincs…” »
• “Nem késtünk el a családalapítással” »
• A szülőséget tanulni kell! »

Az összeállítást készítették:
Dobray Sarolta, Fejős Éva, Kertész Gábor  
És most itt áll előttem, huszonkilenc évesen, háta mögött egy nagylánnyal. Barbi tizenhárom éves. Testvéreknek tűnnek. Mint két tojás.

– Tervezve? Ó, dehogy volt! Illetve… – gondolkodik el Judit, hogyan is „történt”. – Összevesztem a párommal, és dühömben azt találtam mondani: „bezzeg, ha lenne egy gyerekünk, másképp lenne minden!” Erre ő elvette a tablettáimat, és… tessék, itt az eredmény – szeretettel mutat Barbi felé.

– Egy hónap múlva már terhes voltam. Nem gondolkodtam én különösebben, hogy mi lesz, hogy lesz. Csak azt tudtam, nekem ez a gyerek kell, és kész. Olyan természetesnek tűnt az egész. Én fel voltam rá készülve, azt hiszem. A családom már kevésbé… Megdöbbent mindenki. De igazából engem úgy neveltek, hogy…, hogy nem neveltek. Mindig azt csinálhattam, amit akartam. Anyámékkal laktunk. Gyerek voltam még én is. Mi más lenne egy tizenhat éves?! Lazán vettem nagyon, magát a terhességet is. Semmi félelem, semmi aggodalom. Beszélgettem Barbival, mikor még a hasamban volt, mindig. Hogy miért? Egyszerűen éreztem, hogy kell. Azt hiszem, bizonyos dolgok maguktól megszületnek egy Nőben, amikor növekedni kezd benne egy másik Élet. Ez nem korfüggő.

Ahogy mesél, úgy tűnik, mintha valóban ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Hogy az ember fogja magát, és hirtelen felindulásból szül egy babát, tizenhét évesen. Nézem őket, ahogy iszogatják a narancslevüket. Most mint két barátnő. Cinkos egymásra nézések. Aztán egy kis kamaszos, szemtelen feleselés. És abban a pillanatban a barátnőből Anya lesz. Tiszteletet követelő. Azaz tiszteletet követelni „igyekvő”…

Judit folytatja a történetet. Hogy persze akkor neki kiesett az iskola. Az érettségi. Csak a gyerek volt, három évig. Az édesanyjáéknál laktak, Barbi apjával együtt. Aztán ketten maradtak, a kislánnyal. Másfél évre. Akkor találkozott a mostani párjával. Ez most a család. Nyugalom, szeretet, munka. Minden rendben. Mikor kérdezem, nem hiányzott-e neki a „pezsgés”, a húszéveseké, egyértelműen felel. Nem, soha.





– Lehet, hogy másoknál másként van, de hidd el, nálam nem volt kérdés, mi a feladat. És nem is néztek rám furcsán sehol. Se a lakótelepen, se később, az iskolában… – Barbi büszkén közbeszól: Anya most az „SZMK”-s. – A Szülői Munkaközösség vezetője. Kiderül, Judit anyukája is korán, huszonegy évesen szült. A dédi meg tizennyolc… Viccesen kérdezem Barbit, ő mikorra „tervezi” az anyaságot. Judit vágja rá helyette: „harminc!”. Mire a gyerek felháborodva:
– De Anya! Én húszévesen szülök! Mert az se nem idős, se nem fiatal.
Kisebb vita bontakozik ki közöttük a dologról, Judit szemében mintha megjelenne az aggodalom.

– Huszonötnél hamarabb semmiképp nem akarom, hogy gyereke legyen. Előbb tanuljon! Legyen meg az érettségije, ne úgy, mint nekem. Persze tanulni sosem késő. Én is most csinálom az ápolónőit…– Elgondolkodik. – Talán, ha anyámék nem úgy állnak a dolgaimhoz, ahogy, akkor én is később szültem volna. Talán valamiféle menekülés, dac volt ez részemről, igen. És nem akarom, hogy Barbival ugyanez történjen. Rám nem vigyáztak. Én viszont olyan vagyok Vele, mint egy tyúkanyó. Óvom, védem. A fiúktól is… És próbálok szigorú lenni. Hogy el ne kanászodjon. Talán történhetett volna minden tökéletesebben. De ha újra csinálhatnám, ugyanezt tenném, ugyanígy. Mert nézz csak Rá… Megérné bármi, hogy ne legyen most egy ilyen gyönyörű nagylányom? – Az Anya szemében szeretet, a Lány arcán grimasz. Barátnők, testvérek, anya-lánya, egyszerre.


A témáról bővebben a Nők Lapja május 3-án megjelenő 18-as számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése