Vasárnap kirándulunk!

Visegrádról a Mogyoró-hegyre

Királyi város, felséges környezet. Szemben Nagymaros, még előbb a sziget csúcsa, csillog a Duna, ölelők a hegyek. És fent, mint királyi főn a korona, messzire látszik a Fellegvár.

„Miután megérkeztünk Visegrádra….” Így kezdődnek a túraleírások, de mi időzzünk egy kicsit ezen a ponton! Az ember megérkezhet Visegrádra autóval, busszal, esetleg hajón. Ha autóval jön, meg kell küzdenie a Budapestről a Dunakanyarba igyekvők által keltett hétvégi forgalommal. Sok sikert és türelmet hozzá! Ha a buszra szavaz, az Árpád hídnál található Volán pályaudvar 8-as kocsiállásához kell mennie, onnan minden óra harminckor indulnak buszok Esztergomig. Az útvonal gyönyörű, de jó, ha a kirándulók felvértezik magukat türelemmel, a Volán illetékesei ugyanis valami okból nem szoktak mentesítő járatokat indítani hétvégenként, ami Szentendre után elképesztő körülményeket teremt a buszokon… A hajóút gyönyörű és szépséges, ám legalább háromórás.

Nos, miután megérkeztek a legelszántabb kirándulók, mehetünk tovább.

Konkrétan a Salamon-torony irányában, amihez a hajóállomásnál kell leszállni mindarról, amivel idáig elverekedtük magunkat. Szép, nem megterhelő, kellemes sétával érjük el a Sibrik-dombot az erdőn keresztül. Útközben megnézhetjük a Mátyás-forrást – alig másfél perc kitérő. A Sibrik-dombon római korból származó erőd romjait láthatjuk, legjobb, ha a gyerekekre bízzuk a felderítését. Haladjunk tovább jobbra, és máris a Mogyoró-hegy tágas terei, rétjei tárulnak elénk.

A Mogyoró-hegy azért is csudás hely, mert bár sokan járnak oda, mégis mindenki megtalálja a maga rejtett zugát. Táborhelyek, rétek, mezők, árnyékos és napos részek között válogathatunk az út mentén haladva. Bőven van hely és lehetőség bográcsozásra, de az is jól jár, aki a Kisvillám étterem kockás abrosszal leterített asztalai mellett ebédel – például gulyáslevest, puha kenyérrel, utána túrós palacsintát…! Közvetlenül az étterem mellett ott a vadaspark, a kezes őzek, szarvasok elfogadják a feléjük nyújtott zöld szálakat. Fellépkedve a lépcsőkön fajátékos játszótérre jutunk, feljebb bekerített lovakat, kecskéket nézegethetünk.
Ha már ettünk, kilabdáztuk és esetleg ki is aludtuk magunkat, haladjunk tovább az úton a szabadtéri bobpálya irányában. Szülőtársaknak ajánlom, hogy lehetőleg előre szögezzék le, hány menetre fizetik be a gyereket, különben a „Jaj, csak még egyet!” kezdetű viták és az azokból fakadó sértődések megmérgezik a szép nap hangulatát. Ezt elősegítendő, lehet úgynevezett tömbjegyet is kapni, ez hat leszáguldásra elegendő. A fájdalmas búcsút a helyszínen kapható vattacukorral és kürtőskaláccsal ajánlom enyhíteni.





A bobpályától már csak „egy megállónyira” van a Fellegvár, ki ne hagyják! És nem csak azért, mert hétvégenként pónilovaglást, középkori látványosságokat rendeznek ott. A gyerekek biztosan berángatják a szülőket a középkori kínzásokat bemutató kiállításra, de ez nem olyan hosszú, hogy utána a szülők ne terelhessék be csemetéiket a vadászat és halászat történetét bemutató másik, szintén nem emészthetetlen terjedelmű kiállításra.

•

Tavaly történt Visegrádon egy szörnyű autóbaleset. Nagy sebességgel száguldó autó ütött el egy, az úton éppen átkelő fiatalembert. A televízióban mutatták a kórházi ágyon fekvő, lábát szilánkosra törő sérültet. Megdöbbenve láttam, hogy az áldozat az a solymász, akivel olyan sokszor találkoztunk a várban, amikor korhű ruhába öltözve, madarát a karjára ültetve fogadta a vendégeket. Szívből remélem, hogy meggyógyult azóta.

•

A várból délután kétszer megy le busz a városba, de a gyalogút sem vészes. Ám, aki teheti, induljon a vár tövéből a kék jelzésen, erősen ereszkedő, szép erdei úton lefelé. Egy kálváriát is lát majd, és beér a városba, ahol, ha van még ideje és ereje, hát nézzen körbe, érdemes.

További kirándulóhelyek a május 3-án megjelenő, 18. heti Nők Lapjában!