Aktuális

Kapócs Zsókával csörtézett Szegõ András

A lány, akitõl megkaptam a magamét félórás késéssel érkezik, de ahogy meglát, nem szabadkozik. Mélyen a szemembe néz, huncutul elmosolyodik, aztán könnyedén odaveti: az Anikóért!

Hát igen! Kísért egy régi bűn… Néhány hónappal ezelőtti… Amúgy is írtam valami cikket Kamarás Ivánról, és akkor mondta, annyi szóbeszéd kering, annyi pletyka, annyian próbálnak beleokvetetlenkedni magánéletükbe – régi barátságunkra való tekintettel, mert bennem bízik, én írjam meg végre, hogy ők együtt élnek Kapócs Zsókával. Utána még néhányszor felhívott, hogy biztosan jól írom-e le Zsóka nevét, nem fordulhat-e elő elírás, nem lehet-e majd nyomdahiba, halálbiztosan jól fog-e megjelenni, mert ez nagyon fontos számukra. Mindannyiszor megnyugtattam, nem, nem lehet hiba, nem fordulhat elő véletlen, hiszen az utolsó lenyomatot is magam ellenőriztem.





A lap megjelenése napján aztán Iván tajtékozva hívott fel. Az ilyenkor szokásos indulatos, kétségbeesett, kamaszos fejhangján üvöltözött a telefonba: „Te örült! Te idióta! Mit csináltál velünk? Tönkre akarsz tenni bennünket?! Direkt téged kértelek meg, hogy írd meg! Olvasd el, mit írtál le!” Elolvastam, és mintha dézsával öntöttek volna nyakon. Kiderült, hogy valami fatális rövidzárlat következtében azt írtam, és sokszori ellenőrzés után is úgy hagytam a cikkben, hogy Kapócs Anikó… Amikor felhívtam Zsókát, hogy bocsánatért hebegjek, hogy felajánljam a helyesbítést, hűvös volt, és szinte szenvtelen. Nem kér a helyesbítésből, történt, ami történt, visszacsinálni már úgysem lehet…

És most ez a frappáns visszavágás… Korábban csodáltam Kapócs Zsókát szépségéért, később imponált józansága, keménysége, most viszont, talán rejtelmes őszintesége, fanyar vagánysága, szenvedélyes okossága miatt kifejezetten szeretni kezdem. Ahogy leülünk a kávéház teraszára, csak átható, szépséges kék szemét látom. Tárgyilagos és huncut, kíváncsi és távolságtartó. Némi megnyugvással észlelem: legalább ő is feszeng egy kicsit. Vagy csak ezt gondolom, mert így valamennyivel könnyebb nekem?





– Bakfislányként egészen másmilyen viszonyban voltam az emberekkel…– magyarázza. – Akkor még teljesen nyitott voltam, őszinte, mindenkit szerettem volna tiszta szívvel megismerni, megszeretni. Ha csak kedvesen rám nézett valaki, én rohantam hozzá, remélve, hogy megint új barátra találtam…

– Holott az illető nem is annyira barátkozni akart veled, mint inkább – hogy is mondjam? – lefeküdni.

– Pontosan. A nők pedig azt a démont látták bennem, aki csak azért van, hogy párjaik okvetlenül elcsábuljanak. Mit számított az én naivitásom, nyitott közeledésem, jó szándékom! Sok bántás ért emiatt, sok felsülés, sok csalódás… Olykor magam is keserűen tapasztalom, mennyivel zártabb lettem, mennyivel gyanakvóbb, mennyivel nehezebben engedek közel bárkit is magamhoz… Nagyon erős lett a szűrőrendszerem, sokféle szempontból kell megfelelnie annak, akit kicsit is közelebb engedek.

– Nem félsz, hogy ezáltal elhessegetsz olyan embereket is, akik fontosak lehetnének?

– Akik könnyen feladják, azok számomra nemigen lehetnének annyira fontosak. Én a kitartó embereket szeretem, akik nem adják fel az első nehézségek után, hanem hajlandóak erőfeszítéseket tenni egy célért.





– És a cél lehet akár egy barátság, egy kellemes beszélgetés…


– … bármi, ami fontos nekünk, amit szeretnénk elérni, ki akarunk harcolni… Amikor felhívtál, és elmondtad, hogy benne leszek a Nők Lapjában, az első pillanatban persze, nagyon örültem, hiszen gyermekkori álmom válik ezzel valóra, de rögtön utána azt kérdeztem magamtól, miért is kaptam ezt? Régebben azt gondoltam, hogy azok lesznek a címlapon, akik valami hatalmas dolgot tettek, én pedig, legalábbis eddig nem csináltam semmi olyan hű, de nagy dolgot. Voltam Miss World Hungary, vezettem műsort az RTL Klub-on, játszottam már együtt olyan nagy színészekkel, mint Schubert Éva és Pásztor Erzsi, csak azt nem érzem, hogy mindezzel valami komolyat produkáltam volna…

A teljes cikk a 29. héten, július 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.





Olvass bele a Nők Lapja e heti számába!

• Bodrogi Gyula Napoleontól Stopli bácsiig »
• Spermadonor kerestetik »
• “Picit sötét a jövőképem” »
• Az asztmás gyerek is focizzon »
• Könnyű nyári egytálak »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top