A harminckilenc éves Adrienn túl van néhány nagy szerelmen és nagy csalódáson, s több mint négy éve társtalan. Mint mondja, keresgél, de úgy érzi, nincs hol párt találnia, mert szórakozóhelyre nemigen jár, a kollégái nősek, és a baráti körében sincsenek szabad férfiak. Az elmúlt évek során megismerkedett néhány fiúval, de már néhány randi után egyértelművé vált számára, hogy nem illenek egymáshoz. Aki tetszene neki, az foglalt, így a kör bezárult, az évek pedig rohannak.
Adrienn tudja, sokan az ő helyében megismerkednének valakivel, együtt töltenének pár éjszakát, hátha teherbe esnek, azután továbbállnának, hiszen a céljukat elérték. Szerinte azonban ez a lépés tisztességtelen lenne a férfival, önmagával és leendő gyerekével szemben is.
Úgy döntöttem, hogy szerződést kötök néz rám elgondolkodva. Azaz: keresek egy ismerőst, akinek nyíltan elmondom, mire kérem, aki felnőttként vállalja, hogy ezért a célért tölt velem néhány órát havonta, a fogékony időszakomban, magyarán, aki segít rajtam úgy, hogy tudja is, mire használom őt. Olyan férfira gondoltam, aki régóta ismer és tudja, nem fogok tőle tartásdíjat kérni, és a kicsi sem viselné a nevét. Aztán később, amikor a gyerek nagy lesz, megosztjuk vele a titkot, hiszen joga van tudni, hogy ki a vér szerinti apja.
Adrienn, mint lehetséges apajelölteket, kiválasztott két férfit: egyik korábbi kollégáját és egy srácot, akivel régebben együtt járt. Mint mondja, az is fontos szempont számára, hogy a gyereke apja jó ember legyen, olyan, akit nemes jellemnek tart.
Szerződéskötés és visszalépés
Biztosra akartam menni, ezért választottam két fiút ha az egyikük nemet mond, talán a másik nem utasít el fűzi tovább a szót Adrienn. Külön-külön leültem velük beszélgetni, és elmondtam, mit szeretnék. Egyikük sem lepődött meg különösebben, sőt, mintha felvillanyozta volna őket a lehetőség, nem az, hogy szeretkezni fogunk, hanem az, hogy felelősség nélkül, de mégis segíthetnek. Egyikük harminckét éves, a másik negyven feletti, családos. Utóbbi dilemmázott egy kicsit a családja miatt, de ismert annyira, hogy tudta: minden helyzetben őszinte vagyok, és mivel régen együtt jártunk abban is biztos volt, hogy nem akarom átverni. Ráadásul emberileg nagyon szeret. A fiatalabb srác mondott előbb igent, így vele vágtam bele.
Elindult tehát a babaprojekt, ahogy Adrienn nevezi. Három alkalommal minden működött az elképzelés szerint, együtt voltak peteérés idején, de Adrienn nem esett teherbe. A negyedik alkalommal viszont a srác húzódozni kezdett.
Nem lehet, hogy donor helyett inkább társat kellene keresned? kérdezem.
Arra nincs időm. Gondolj bele, mire megismerkedünk, randizgatunk, s eljutunk odáig, hogy esetleg szerelembe esünk, majd kipróbáljuk az együttélést, eltelhet legalább egy-két év. És mi történik, ha mégsem működik a kapcsolatunk?
Elmegy néhány év újra az életemből, és ugyanott leszek, mint most
(Később megkerestem telefonon Adrienn harminckét éves jelöltjét, aki annyit mondott: átgondolta a dolgot, és bár szívesen segítene neki, sőt, kimondottan élvezi a társaságát, mégsem tud mit kezdeni a helyzettel, bántja őt, hogy Adriennek technikailag van szüksége rá )
Önök mit gondolnak a témáról? Olvasóink és az érintett nők (és férfiak) véleményét levélcímünkre vagy az e.fejos@sanomabp.hu e-mail címre várom.
A teljes cikk a 29. héten, július 19-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
| Olvass bele a Nők Lapja e heti számába! Kapócs Zsóka csörtézett Szegő Andrással » Bodrogi Gyula Napoleontól Stopli bácsiig » “Picit sötét a jövőképem” » Az asztmás gyerek is focizzon » Könnyű nyári egytálak » |